– Hogyan indul a reggeled?
– Változatos napjaink vannak, mivel elég spontán életet élünk. Van benne minimális rendszer, ami még nem teljesen az igazi.
Amíg nem reggelizem, addig nem indul a napom. Mostanában nagyon szeretek nagyokat aludni, valószínű a téli időszak miatt, ezért sokszor elég nehézkes a felkelés, de amint kikeltem az ágyból, indulhat is minden. Míg a párom kávézik, én készülődöm, reggelizem, és közben átbeszéljük a napi programjainkat. Aztán indulok dolgozni, ha munkanap van.
– Mi a legnagyobb dolog, amit elértél?
– Ha materiális dolgot kellene mondanom, akkor a tartalomgyártásban és tetoválásban elért eredményeimet emelném ki. Mai napig hihetetlen néha, hogy ezt a rendszert úgymond tudatlanul kezdtem el kiépíteni. Az külön meglepetés, hogy ez a két dolog mennyire kiegészíti egymást.
Igyekszem minél többet tenni a saját fejlődésemért, sokat tanulok magamról, az őszinteségről mostanság, és egyre éberebb vagyok a világ dolgaira.
– Mi a tökéletes boldogság számodra?
– Stressz, félelem nélkül szabadon élni, vállalva őszintén saját magamat, és azt csinálni, amit szeretek. Saját főnökömnek lenni, nem máshoz igazodni.
– Melyik tulajdonságodat nem szereted magadban?
– A konfliktuskerülő énemet, aki gyakran fél konfrontálódni. Sokszor inkább a megalkuvást választom, és sajnos elnyomom a saját igényeimet, elképzeléseimet azért, hogy megfeleljek. Persze, most már látom, hogy nem leszek attól jobb, ha valami olyat hajszolok, ami nem én vagyok. Dolgozom azon, hogy ezen változtassak.
– Melyik történelmi személyiséggel azonosulsz a legszívesebben?
– A buddhista tanítások érdekelnek, mint téma, de nincs olyan tanítás, ember, akivel teljes mértékben tudnék azonosulni.
– Kik a hétköznapi hőseid?
– Elsőre a párom jut eszembe. Számomra példaértékű, ahogyan ő él, az életfelfogása és úgy egészében, ahogy létezik. Nagyon sokat tanulunk egymástól, és együtt fejlődünk, kihozzuk a legjobban egymásból. Amióta együtt vagyunk, úgy érzem, kinyílt a világ.
– Mi a kedvenc időtöltésed?
– A párommal és a barátaimmal lenni. Ahogy telik az idő, egyre inkább érzem magamon, hogy nyitottam, egy introvertált és elbújó személyiségből, társaságkedvelő lettem. Persze ennek ellenére
Emellett az alkotás, ami feltölt, mikor milyen formában. Mivel a munkám a hobbim is egyben, azt is ide tudom sorolni. Nagyon szeretek tetoválni, már függőséggé vált számomra, és szinte a mindennapjaim része. Amióta az eszemet tudom, szeretem a festést, gyurmázást, ékszerkészítést, hennafestést. Valahogy mindig van valami projekt, ami zajlik a háttérben, valamit mindig kell, hogy csináljak.
– Hol élnél a legszívesebben?
– Ha egy valós helyet kellene választanom, akkor Kászont mondanám, viszont még nem érzem a végleges letelepedés iránti késztetést. Eléggé jövő-menő típus vagyok, sok időt nem tudok egy helyben ülni.
Ha egy képzeletbeli helyet is választhatok, akkor mindenképp egy olyan elszigetelt hely lenne, ahol mindig süt a nap és meleg van. Nincs tél, hideg, van tenger vagy óceán, és természet vesz körbe. Mivel Csíkszeredában nőttem fel, hegyek között, amit mai napig nagyon szeretek, ezért ez elengedhetetlen a környezetemben.
– Mi a mottód?
– Mindig minden a saját fejlődésem miatt történik.
– Milyen tulajdonságot értékelsz leginkább egy férfiban? Hát egy nőben?
– Az őszinteséget értékelem a legjobban az emberekben. Az őszinteség fontosságát az elmúlt másfél évben tapasztaltam meg igazán. Magamban is fejlesztem azt, hogy őszintén vállaljam bárhol és bármikor azt, ami én vagyok. Érezve, hogy ez számomra is néha mennyire nehéz, nagyon tudom értékelni ezt a tulajdonságot.
korábban írtuk
Muhi Balázs: A kényszerbetegségnek is meg lehet találni a pozitívumát
A diagnózis, hogy OCD-je van, csak felnőttkorára derült ki, alig néhány éve. Vannak negatív részei, mondja Muhi Balázs, aki fogorvosnak tanul, a kutatói munkában azonban hasznára van, hisz ott mindennek a mélyére kell ásni.
