– Induló (kis)vállalkozásként mi mindenre érdemes odafigyelnünk, ami az arculatot illeti?
– Noha tervezői körökben ez nem népszerű álláspont, én azt vallom, nem minden vállalkozásnak van azonnal szüksége teljes arculatra. Vannak piacok, ahol nem a vizuális megjelenés adja a valódi értéket, ilyenkor pedig felesleges erőforrásokat áldozni egy olyan identitásra, ami csak a fióknak készül. Egy induló cégnél ez a befektetés sokszor jobb helyen van a szakmai fejlesztésben. Gyakran javaslom ezért, hogy tekintsünk az arculattervezésre úgy, mint egy maratonra, ne sprintre. Érdemesebb előbb elindulni, megismerni a vásárlói kört, és csak akkor formába önteni az arculatot, amikor már letisztult a kép a saját működésünkről, a piacról. Ez persze nem jelent igénytelenséget, egy jól megválasztott, tiszta betűtípus, egy egységes színvilág és a minőségi fotók már az elején meg tudják adni azt a hiteles alapállást, amivel elindulhat a párbeszéd a vevővel. Ez a nulladik lépés megmutatja a vállalkozás alapvető karakterét, de még nem egy kőbe vésett szabályrendszer. Ez szabadságot ad a tapasztalatszerzésre, anélkül, hogy a sürgető késztetés ott motoszkálna, hogy „kell valami arculat gyorsan”.
Vitathatatlan, vannak helyzetek, amikor nélkülözhetetlen az induláshoz a kész arculat, de akkor sem csak úgy belevágunk vakon, hanem racionálisan építjük fel azt, érdemes az alapokat jól átgondolni, piackutatást végezni, és csak ezután lépjünk tovább a következő szintre.
– Amikor megkeres téged egy vállalkozó, hogyan kezditek a munkát? Hiszen leggyakrabban nincs elképzelésük arról, hogy milyen legyen a logó, az arculat.
– Amikor megkeres egy vállalkozó, az első dolgom, hogy leülök vele – ha kell, többször is –, hogy mélységében megismerjem a vállalkozását, a termékét vagy a szolgáltatását. Kíváncsi vagyok magára az emberre, érteni akarom, hogyan gondolkodik, mik a tervei, ki a célcsoportja, és melyek a piacára jellemző kihívások. Kommunikációs szakemberként fontosnak tartom, hogy több szempontból is átlássam egy cég működését, hiszen csak így határozható meg az a piaci környezet, ahonnan vizuálisan ki kell emelni őt. Bár úgy tűnhet, hogy ez nem tartozik a klasszikus tervezői feladatkörhöz,
Egy-egy ilyen beszélgetésből rengeteget tanulok, és pontosan körvonalazódik, kinek is kell üzennünk vizuálisan. Egyáltalán nem gond, ha az ügyfélnek még nincs konkrét elképzelése a logóról, elvégre azért fordul hozzám, hogy szakmai szemmel én mutassam meg neki a helyes irányt, nem kell neki ehhez is értenie.
– Milyen a jó logó (ma)? Gondolom, ezen a területen is változnak a trendek…
– Elcsépeltnek tűnhet, de a jó logó nem abban mutatkozik meg, hogy minimalista vagy illusztratív, hanem abban, hogy működőképes. Minden más másodlagos. A logó szerepe, hogy segítse a vállalkozás beazonosíthatóságát, és hogy megkülönböztesse más, hasonló területen működő vállalkozásoktól. Ez a minimum követelmény, aminek meg kell felelnie, és ez az elsődleges célja is egyben. Természetesen itt is vannak trendek, de én nem szoktam javasolni, hogy felüljünk egy adott divathullámra. A logónak és az egész arculatnak valahogy törekednie kell kortalannak lenni. Értelemszerűen meg kell felelnie az aktuális kor technikai igényeinek is, például ma már az arculatok nem statikusak, megjelent a motion branding fogalma, azaz a szokásos papír alapú hordozókon túl alapelvárás lett, hogy a logó működjön a digitális térben, mozogjon, éljen együtt a felhasználóval, és nem elhanyagolható, hogy képes legyen megszólítani a fogyasztót a saját környezetében.
– Van olyan irány, ami biztosan nem jó? Bár kérik a klienseid, de nem szolgálja az értékesítési célokat?
– Amivel néha találkozom az az, hogy a megrendelő meg akarja mondani, hogy mi legyen a logóban. Noha ezt értékelem, mert látom, hogy próbált felkészülni a beszélgetésünkre, de a valóság az, hogy a megrendelőnek ritkán szakterülete a tervezés, ezért jórészt csak azokkal a sémákkal tud jönni, amit ő is látott valahol, vagy amit az ő szubjektív megítélése alapján szépnek talál. A tapasztalat alapján egy jó arculat ott kezd élni, amikor ezeket a sémákat elengedjük, túllépünk rajtuk és racionálisan, mérnöki pontossággal ötvözzük a kreativitást. Fontos megjegyezni, hogy a logó nem regény, hogy mindent elmondjon, így értelemszerűen nem is lehet és nem is kell mindent belerajzolni, és azt sem szabad elvárni, hogy majd egy új arculat lesz az, ami minden céges bajt megold.
És ha már tartalom, akkor ami még biztosan nem jó irány, ha olyant próbálunk állítani, ami nem valós. Megpróbálni eladni egy olyan ígéretet az arculat segítségével, amit sem a jelenben, sem a jövőben nem tudunk teljesíteni, az sajnos többszörösen visszaüthet, és később a rossz PR-t sokkal nehezebb vagy lehetetlen helyreállítani.
– Mit gondolsz, női vállalkozókként, legyen-e nőies a vállalkozásunk arculata?
– Az első kérdés az, hogy mi a cél és milyen területről beszélünk? Ki lehet tűnni a piacágunkra „jellemző” sémákból azzal is, hogy egy maszkulinabb, erősebb arculatot választunk. Ez általában meghökkentő, mert „nem így szokták”, de mindaddig, amíg önazonos, és a szervezet minden részére és kommunikációjára jellemző a maszkulinabb vonal, addig teljesen rendben van. Személyes igényem tervezőként az arculat kapcsán behozni az aha-élményt, azaz legyen valami csavar, amit ha megfejt a fogyasztó, akkor úgy érezheti, hogy közelebb került valami huncut kis titokhoz. Egyszerűen fogalmazva, ha nőies megjelenést akarunk, akkor a lágyabb vonalvezetés, a finomabb képi megjelenítés, a klasszikus értelemben nőiesnek tekintett, meleg színek mindig kézenfekvő megoldások.
– Bennünket, a termelőt/szolgáltatót/értékesítőt tükrözzön a vizuális világ vagy a megcélzott közönségünk (vélt) igényeit? Vagy az életérzést, amit eladni akarunk?
– Az arculat tervezésekor nem szükségszerű választanunk a vállalkozó és a közönség között vagy legalábbis nem gondolom, hogy éles határt kellene húznunk, mert oda-vissza működik a dolog. Inkább egy közös metszetet keresünk. Olyan ez, mint az öltözködés: hűnek kell maradnom önmagamhoz, de tiszteletben kell tartanom az alkalmat és azt a közeget, ahová érkezem. A célcsoport mindig jobban reagál egy olyan vizuális kommunikációra, amivel tud rezonálni. A másik út, hogy megteremtem azt a vizuális környezetet, amivel feljebb húzzuk a célközönséget és egyben magunkat is. Ez az az életérzés, amit említettél. Ez egy fáradságot igénylő út, de ha következetesen kitartunk az irány mellett, akkor hiszem, hogy el tudjuk érni azt. Nem könnyű, mert
Ha következetes marad a vállalkozó, egy idő után nem ő akar majd megfelelni a célközönség igényeinek, hanem a közönség fog büszkeséggel vágyni arra, hogy az adott márkához tartozhasson.
korábban írtuk
Még tart a nyár, de már gyászoljuk a végét: augusztusi blues
Még tombol az augusztus, ami „papíron” a nyár csúcsa, mégis sokaknál ezekben a napokban jelenik meg egy furcsa szomorúság, üresség vagy nyugtalanság, melankólia. Az augusztusi blues azonban inkább egy élmény és nem önálló pszichológiai diagnózis.
