Még tart a nyár, de már gyászoljuk a végét: augusztusi blues

Még tombol az augusztus, ami „papíron” a nyár csúcsa, mégis sokaknál ezekben a napokban jelenik meg egy furcsa szomorúság, üresség vagy nyugtalanság, valamiféle melankólia. Bár az augusztusi blues-t nem tekintjük egy hivatalosan leírható pszichés állapotnak, többen számolnak be ilyenkor olyan lelki működésekről, amelyek hátterében néhány jól ismert pszichológiai mechanizmus találkozik.

Hirdetés

Fotó: Illusztráció: Pixabay

Az augusztusi melankólia inkább egy hétköznapi élmény és nem önálló pszichológiai diagnózis. A nyár vége olyan helyzetet teremt, amelyben egyszerre jelenhet meg a kellemes időszak közelgő végének tudatosulása, a nyári élményekkel szembeni elvárások be (nem) teljesülésével kapcsolatos érzések, az idő múlásának fokozott érzékelése, a szabadság utáni visszatérés és a közelgő hétköznapok, a régi rutinok anticipációja és a szezonális környezeti változások hatásai. A jelenséghez tehát több, tudományosan is értelmezhető fogalom kapcsolódik.

Az angolban end-of-summer blues-nak (nyár végi melankólia) és post-vacation blues-nak (szabadság utáni melankólia) is nevezik a szabadság utáni, nyár vége felé jelentkező lehangoltságot.

Egy friss, 2025-ös összesítő elemzés szerint a szabadság érdemi javulással jár a jóllétben. Ez azért érdekes, mert ha a nyár és a szabadság valóban megemeli a jóllétünket, akkor annak a vége kontrasztot teremt. Így tehát nem feltétlenül az történik, hogy augusztusban indokolatlanul válunk szomorúvá, hanem egy magasabb érzelmi állapotból kezdünk visszatérni a hétköznapokba. A nyaralás alatt javuló hangulat és jóllét a munkába visszatérés után gyorsan visszatér a kiindulási szinthez, és így könnyen utolér minket a lehangoltság. Ehhez kapcsolódik egy másik jelenség is, ami egyfajta elővételezett veszteség és az ebből származó szomorúság megélése.

Ez az a helyzet, amikor már előre átéljük valaminek a végét, miközben még tart. Az augusztusi hangulatunkban sokszor éppen ez tükröződik.

Egy másik lelki fordulat ebben az időszakban azzal függ össze, hogy ilyenkor, augusztusban már túl vagyunk a nyár nagyobbik részén. Több kutatásból kiderül (nem csak a nyári élményekre vonatkozóan), hogy egy pozitív jövőbeli esemény előrevetítése önmagában pozitív érzelmeket válthat ki, és csökkentheti a negatív érzelmeket. Sőt, a vizsgálatok azt is mutatják, hogy bizonyos helyzetekben a jövőbeli pozitív esemény várása erősebb kellemes érzelmi hatással jár, mint egy már megtörtént pozitív esemény felidézése. Tavasszal és júniusban még előttünk a nyár, és számos tervet szövögetünk pihenésről, nyaralásról, együtt töltött minőségi időről. Ez abban az időszakban érzelmi erőforrás tud lenni. Augusztusban viszont a helyzet megfordul:

Hirdetés
már nem előttünk van a nyár, hanem a nagyja már eltelt, ezért számolgatni kezdjük, hogy mennyi maradt, és ez az érzés indít el a melankólia irányába.

Érdekes az a sokakra jellemző mechanizmus, hogy egy kellemes esemény átélése közben bekúsznak az élményt tompító, „lehűtő” gondolatok (pl. „ez túl szép, hogy sokáig tartson”, „meg sem érdemlem, hogy ilyen jól érezzem magam” stb.). Ezek a gondolatok csökkentik a boldogságot és a kellemes érzéseket. Augusztusban egyre több ilyen gondolatfoszlány jelenik meg bennünk, amikor számoljuk vissza a heteket, elkezdjük a iskolakezdést fenyegetően közelinek megélni, és arra gondolunk, mindjárt vége ennek a szép időszaknak. Miközben még tart a kellemes élmény, már elkezdjük gyászolni a végét. Ilyenkor beindul az idő múlásának fokozott tudatosulása is, és belénk hasíthat az érzés, hogy a kellemes élmények átélése mellett – vagy éppen ennek ellenére – sem tudjuk megállítani az idő múlását. Mindezeket az élményeket tapasztalati úton is átéljük, hiszen augusztusban már sokkal érzékelhetőbb a mindjárt-ősz-lesz-állapot, rövidülnek a nappalok, a fények megváltoznak, a kánikulát lassan felváltják az esti, éjszakai lehűlések.

A szabadságkutatásokból az is látszik, hogy az augusztus blues-t erősen befolyásolja, mi vár ránk utána.

Nem ugyanazt éli át az az ember, aki szeptemberben egy nyugodt időszak elé néz, mint ha tudja, hogy jön a tanév, a korai kelés, rengeteg munka vár rá, határidőket kell betartani stb. A ránk telepedő előrevetített elvárások mellett hajlamosak vagyunk idealizálni a nyarat, miközben még benne vagyunk. Ez a jelenség az ún. rosy retrospection (azaz rózsaszínű visszatekintés), amikor a múltbeli élményeket utólag szebbnek látjuk, ami a jelenben szintén kibillent, és kiválthat némi lehangoltságot.

Az augusztusi melankóliát nem feltétlenül kell elűznünk. Először talán érdemes egyszerűen elfogadnunk, hogy a nyár vége kelthet bennünk némi nosztalgiát vagy szomorúságot.

Segíthet, ha nem azt számolgatjuk, hány nap van még hátra a nyárból, hanem tudatosan megéljük azt, ami előttünk van:

egy esti séta, egy fürdőzés, egy közös vacsora vagy akár néhány nyugodt óra is lehet valódi feltöltődés. Közben érdemes arra is figyelni, mit szeretnénk magunkkal vinni a nyárból az őszbe: talán több pihenést, több időt a szeretteinkkel, rendszeresebb mozgást vagy egyszerűen azt, hogy megengedjünk magunknak némi szünetet a rohanásban. A szeptember közeledtét pedig könnyebb lehet úgy megélni, ha nem egyetlen nagy visszatérésként tekintünk rá, hanem apránként készülünk az új ritmusra. Ne feledjük azt sem, hogy nem kell tökéletesen sikerüljön a nyár ahhoz, hogy értékes és emlékezetes legyen. Ha azonban a lehangoltság tartós vagy erős, és a mindennapi működésünket is megnehezíti, érdemes nem egyszerűen az augusztusi blues számlájára írni, hanem utánajárni az okoknak.

korábban írtuk

Csillagles nyári éjszakákon – így fedezzük fel az augusztusi égboltot
Csillagles nyári éjszakákon – így fedezzük fel az augusztusi égboltot

Egy pokróc, egy sötét hely és egy kis türelem – ennyi is elég ahhoz, hogy felfedezzük az augusztusi égbolt látványosságait. A Perseidák meteorraja mellett ilyenkor a Tejút, több könnyen felismerhető csillagkép és bolygó is megfigyelhető.

Hirdetés