Villáminterjú Bálint Erikával: Szeretem megszervezni, hogy elfoglalt legyek

Székelyudvarhelyen született, Kolozsváron tanult, majd Marosvásárhelyen telepedett le és alapított családot. Neve az elmúlt években összefonódott a Maros parti város családi fesztiváljával. Tíz éve erősíti ugyanis a Vásárhelyi Forgatag szervezőcsapatát, tavaly óta főszervezőként. Villámkérdéseinkre ezúttal Bálint Erika válaszolt.

Hirdetés

Fotó: Bálint Erika archívuma

– Hogyan indul a reggeled?

– Kávéval és logisztikával.

Igyekszem az első kávémat még a hajnali csendben meginni, átgondoloni gyorsan, hogy milyen napunk lesz.

Szerencsére program szerint élek, így ha valami összekuszálódik reggel, azt próbálom néha kapkodva, de újratervezni.

Hirdetés

– Mi a kedvenc elfoglaltságod?

– Megszervezni, hogy elfoglalt legyek. Nem tudok és nem is szeretek „semmit” csinálni. A zene és a tánc fontos helyet kap az életemben, újabban a szaladás is feltölt.

– És a legjellemzőbb tulajdonságod?

– Ha a barátaimat kérdezem: a szervezkedés. Én magamról

azt gondolom, hogy eléggé empatikus és megértő vagyok,

így azokkal az emberekkel is tudok dolgozni, akikkel másoknak nehezebben megy.

– Melyik az a tulajdonságod, amelyet a legjobban elítélsz magadban?

– Nem szeretem, hogy halogató típus vagyok. De sokszor ez a végén a legjobbat hozza ki belőlem, persze mindig haragszom magamra utólag, hogy na, akkor ezt hamarabb is megcsinálhattam volna.

– Hát másokban?

– Jaj, a lusta és panaszkodó embereket igyekszem kerülni.

Úgy élek, hogy az energiámat jó és hasznos dolgokra fordítsam,

és zavar, hogy vannak, akik csak úgy élnek, és meg sem próbálják jobbá tenni a környezetüket.

– Mikor voltál a legboldogabb?

– Sokszor. Esténként hálát szoktam adni, hogy mennyi apróság és nagy dolog boldoggá tud tenni.

Én nem akarok csak párszor boldog lenni,

úgy élem meg a mindennapokat, hogy legyen számtalan boldog pillanat.

– Mi a legbecsesebb kincsed?

– Egyértelműen a hangos és jókedvű családom.

– Mi a legnagyobb félelmed?

– Gyakran eszembe jut, hogy milyen jó, hogy egészségesek vagyunk. Talán ettől félek a legjobban, hogy mi lesz, ha magatehetetlen leszek.

– Ki az az élő ember, akit a legjobban csodálsz?

– Anyukámat mindig csodáltam, hogy mindig mindenre talált megoldást. Sok embert csodálok valamiért, és ez pont jó motiváció is tud lenni, hogy én is jobb legyek.

– Ha egy dolgot megváltoztathatnál magadon, mi volna az?

– Már semmit.

Volt idő, amikor valaki kedvéért ezt vagy azt változtattam volna magamon, de szerencsére ezt már kinőttem.

Ami zavar, azt úgyis magammal kell megbeszélnem és tenni azért, hogy jobb legyek. Tudatosan dolgozom is ezen.

– Mi a legnagyobb dolog, amit elértél?

– A mostani életem pont jó. Nem szoktam mérlegre tenni, inkább örülni szoktam, hogy ilyen családom van, ilyen barátaim, a munka mellett aktív közösségi életet tudok élni, de ha kell, ki tudok kapcsolni...

korábban írtuk

Egyfajta küldetés Elek apó ükunokáinak lenni
Egyfajta küldetés Elek apó ükunokáinak lenni

Közgazdászként, jogászként, egyetemi oktatóként, virágkötőként tevékenykednek a hétköznapokban, szabadidejüket pedig Kisbaconban töltik Elek apó ükunokái. Kulturális menedzserként segítik szüleiket a Benedek Elek Emlékház működtetésében.

Hirdetés