Az érzelmi hűtlenség egy viszonylag modern fogalom. A múltban a házastárstól nem várták el, hogy megfeleljen partnere érzelmi szükségleteinek. A házasság gyakran a gazdasági biztonságon és az öröklési célokon alapult. Így érthető volt, hogy az emberek máshol kerestek érzelmi beteljesülést. Az elmúlt 200 évben a fejlett országokban a szerelmi házasságok normává váltak, ugyanakkor az individualizmus térnyerése azt is jelenti, hogy az emberek saját érdekeiket előtérbe helyezik.
Az érzelmi megcsalás a legtöbb esetben nem szándékosan indul, sokszor szexuális vonzalom sincs a háttérben. Ha egy személy azt érzi, hogy a párja nem értékeli, nincs ideje rá, előbb-utóbb máshol keresi a hiány betöltését. Elkezd befektetni egy barátságba, ahol visszaigazolást kap. Az érzelmi hűtlenség a legtöbb esetben ott üti fel a fejét, ahol már korábban elhidegült a kapcsolat, ahol az egyik vagy mindkét fél boldogtalannak érzi magát. Ilyenkor nagyobb az igényünk arra, hogy valakivel közös célokat tudjunk megfogalmazni, legyen valaki az életünkben, akivel közös az értékrendünk és vágyaink, aki által újra érzelmi közelséget élhetünk át.
Természetes, hogy életünk során számos új emberrel találkozunk, az is, hogy ezekből az új kapcsolatokból akár barátságok is szövődnek. Nem egészséges azonban, ha az új kapcsolatban éljük meg azt az érzelmi kötődést, amit a párunkkal kellene átélnünk. Nincs egyetlen jel, ami az érzelmi hűtlenséget mutatja, inkább több érzelem és viselkedés együttes mintázata, és az, ahogy ezek az eredeti kapcsolatra hatnak, adja a biztos jelét annak, hogy ilyen típusú helyzetről van szó.
Az egyik legerősebb intő jel, hogy a harmadik féllel egyre több időt töltünk együtt, online és offline. Ez lehetőséget teremt arra, hogy mélyebb érzelmeket, gondolatokat kezdjünk megosztani, miközben eltereli a figyelmünket és energiánkat az eredeti kapcsolatról. A beszélgetések egyre személyesebbé válnak, egyre jobban kötődünk az új személyhez. Hamarosan megjelenik az az érzés, hogy az új barát jobban megért minket, mint a partnerünk. Úgy érezhetjük, hogy sok minden közös bennünk. Később a mély beszélgetések olyan irányt vesznek, hogy elkezdünk panaszkodni a meglévő partnerünkkel kapcsolatban. Így nemcsak az az érzés erősödik fel, hogy kellemes az új barátunk társasága, hanem az eredeti kapcsolatban megélt hiányok is fokozottabban megjelennek. Egyre vonzóbbá válik a másik személyisége, és elkezdődik a partnerünk igazságtalan összehasonlítása a „barátunkkal”.
Az idő múlásával a vonzalom felerősödése is elindul. Töprengeni kezdünk azon, hogy a „barátunk” milyennek lát minket, ennek érdekében a figyelméért tenni is akarunk (csinosabban öltözünk, parfümöt váltunk stb.). Legkésőbb ekkor indulnak a romantikus vagy szexuális fantáziák is. Ilyenkor már biztosan nem plátói barátságról, hanem érzelmi megcsalásról van szó.
A titkolózás is megjelenik az eredeti kapcsolatban, egyre többet hazudozunk vagy elhallgatunk dolgokat, és lépéseket teszünk annak érdekében, hogy titokban maradjanak a beszélgetéseink, találkozásaink. Az utolsó szakaszban az új partner felé billen a mérleg, az egyén arra fókuszál, hogy mi minden nem működik az eredeti kapcsolatában. Ebben a szakaszban már nagyon nehéz megakadályozni a tényleges megcsalást vagy a kilépést az eredeti kapcsolatból.
Ha nem is léptük át a fizikai intimitás határát,
A helyzet kiderülése sokként érheti a megcsalt felet. Kiválthat nagyon heves érzelmi reakciókat, dühöt, szégyent és bűntudatot, fájdalmat és szomorúságot, az elárultság érzését, a magabiztosság csökkenését. Egy ilyen típusú tapasztalat elvezet a kapcsolattal szembeni bizalomvesztéshez és ahhoz a kérdéshez, hogy van-e még esély rendbehozni az eredeti kapcsolatot.
A kapcsolat újradefiniálása, helyrehozása hasonló mechanizmusokat igényel, mint a fizikai hűtlenség esetén, és csak akkor lehetséges, ha mindkét fél felelősséget vállal saját gyógyulásáért és a kapcsolatért is. Ebben
Emellett fontos a határok létrehozása vagy újradefiniálása már a megcsalás kiderülése után, valamint a gyógyulás kezdeti fázisaiban, de ez a későbbi időszakokra is ki kell terjedjen.
Ugyanakkor meg kell fogalmazni, milyen igényeket elégített ki az érzelmi hűtlenség, mit nem kaptunk meg korábban az eredeti kapcsolatunkban. Ha sikerül ezeket a vágyakat és igényeket beazonosítani és kimondani egymás irányába, akkor jó, ha közösen megtervezzük, hogy hogyan lehet őket ezentúl jobban figyelembe venni. A bezárkózás vezetett korábban az érzelmi eltávolodáshoz, igyekezzünk tudatosan dolgozni azon, hogy ez ne forduljon elő többször.
Érdemes megvizsgálni, hogy mik a közös pozitív élményeink, emlékeink, és hogyan tudjuk a jelenbe visszahozni az eredeti érzéseinket. Tűzzünk ki olyan közös célokat, amelyek során csapattársként kell jelen lennünk. Beszélgessünk sokat, a napi eseményektől kezdve a személyes érzésekig. Töltsünk több minőségi időt együtt.
A kapcsolat helyreállítása időbe telik. Ha egyedül nehéz megbirkózni a rajtunk esett sebekkel, tisztázni a meglévő feszültségeket, akkor érdemes párterapeutát megkeresni. Az egyéni terápia is megfontolandó, hiszen
Azok a párok, akik ebben az időszakban elviselik egymás fájdalmát; akik a hibáztatás és a védekezés helyett a megértést és az együttérzést választják; akik képesek őszintén szemügyre venni kapcsolatukat és önmagukat; hajlandók bízni egymásban, ugyanakkor elszámoltathatóak; és akik végigjárják azt a kemény, de kifizetődő munkát, hogy újjáépítsék a kapcsolatukat, hogy biztonságosabbá, erősebbé és a fenyegetésekkel szemben ellenállóbbá váljon, képesek lesznek meggyógyulni a hűtlenségből.
korábban írtuk
Villáminterjú Bartha Krisztinával: Idegesítően nyugodt tudok lenni
Két doktori fokozatos szexuál- és pszichoterapeuta, kisgyermekes édesanya, tréner, tanár, és végtelenül precíz szerzőnk, aki gondos maximalizmussal és hiánypótló szókimondással ír hónapról hónapra, párkapcsolati és szexuális problémákról.
