A mikromegcsalás szubjektív kategória, ezért kapcsolati szinten nagyon nehéz eligazodni ennek útvesztőiben. A szubjektivitás adódhat a különböző értékrendből, a nemi különbségekből, egy adott helyzet akutális értékelésétől is. Ami az egyik fél számára bántó, azt a másik teljesen természetesnek is érezheti, de ha ismételten előfordul, azaz mintázattá válik, hogy az egyik partnert kényelmetlenül érinti a másik viselkedése, akkor az egészen biztosan párkapcsolati problémákat fog okozni.
vele oszt meg az intimitással (vagy akár más, mélyebb értelmű témákkal) kapcsolatos gondolatokat, az udvariasságon túlmenően bókol vagy megérint mást, randi applikációkra regisztrál.
Mikromegcsalásnak minősül, és rendkívül káros a különböző – tipikusan képmegosztó – közösségi médiafelületeken idegenek (vagy csábos képeket megosztó ismerősök) folyamatos lájkolása, esetleg kisebb netes flörtökbe bonyolódás. Ez utóbbi jelenség napjainkban nagyon gyakori, és többnyire férfiakra jellemző. Ennek oka, hogy a vizualitás szerepe sokkal jelentősebb az ő szexuális viselkedésükben, valamint a vágyuk felkorbácsolásában.
Ha fény derül arra, hogy egy férfi vonzó nőket lájkol, kommenteket ír, ez a partnerben elbizonytalanodást idéz elő, hiszen önkéntelenül is összehasonlítjuk ilyenkor magunkat a párunk figyelmét felkeltő nővel. A női partner elbizonytalanodik saját vonzerejét és párja preferenciáit illetően, és a nyomasztó gondolatok a szexuális életbe is beférkőznek. Ezek gátolják a vágyakozást, és a konkrét szerelmi együttlét során a kialakult negatív énkép, a testünkkel kapcsolatos szorongás ellehetetleníti a felszabadult szexuális működést. A nőnek így egyre kevésbé lesz kedve a szexhez, és beindul egy olyan ördögi kör, amelyben a libidócsökkenés és az elhidegülés súlyos problémává válhat.
hiszen ők és partnerük is pontosan tudja, hogy az adott nő a világ túloldalán él, akár milliós rajnogótáborral rendelkezik, így szó sincs semmilyen kezdeményezésről. A lájkolás inkább csak egy olyan gesztus, ami a férfiak ösztönös szexuális viselkedésének modern megtestesítője. Mivel nincs kifejezett megcsalási szándék a háttérben, túlreagálásnak, hisztinek minősítik, ha a nő szóvá teszi ezt. Ugyanakkor érdemes végiggondolni, hogy egy ennyire érdektelen cselekvés megéri-e, hogy általa gyanú, kétségek, a nő részéről önértékelési gondok férkőzzenek be a párkapcsolatba. A mikromegcsalás ezen típusa ugyanis voltaképpen egy rossz szokás, amelyről néhány hét alatt le lehet szokni, amennyiben őszintén beszélünk róla egymással, és van nyitottság a partnerekben arra, hogy felfedjék a bennük lévő érzéseket, valamint a motivációikat a helyzettel kapcsolatban. A kutatások azt sugallják, hogy
A mikromegcsalással kapcsolatban, ahogy sok más helyzetben is, nagyon fontos az őszinte beszélgetés, annak megvitatása, hogy kinek milyen elvárásai vannak a hűség kapcsán. Jó, ha képesek vagyunk kíváncsisággal és nyitottsággal állni a párunk véleményéhez és világlátásához, valamint eddigi élettapasztalataiból adódó érzékenységeihez és elvárásaihoz. Ide tartozik az is, hogy nem csak meghallgatjuk egymást, hanem alkut kötünk a kapcsolatunk alapszabályairól, a betartandó határokról, és ezeket időről időre felül is vizsgáljuk.
Ha a párod a másokkal való kapcsolattartását folyamatosan rejtegeti, ha mindig valaki más a prioritás a számára, ha támadóvá válik, amikor egy bizonyos személyről kérdezgeted, ha minden ok nélkül nagymértékben megváltozik a viselkedése. Sokan úgy próbálják felfedni a partnerük viselkedésbeli változásának okát, hogy annak telefonját és egyéb digitális eszközeit ellenőrzik. Természetes a vágy, hogy a másik titkos életébe bepillantást nyerjünk, főként, ha érzékelhető a megváltozott viselkedés, ugyanakkor
A mikromegcsalás természetesen átválthat tulajdonképpeni hűtlenségbe, de hogy ennek hol húzódik a határa, az attól függ, hogy az adott kapcsolatban miként definiálták saját maguk számára a hűtlenség fogalmát.
Amennyiben intő jelek, konkrét lebukás vagy nyílt mikromegcsalás történik (pl. úgy, hogy a partner ártalmatlannak minősíti saját viselkedését), érdemes először önmagunkban tisztázni néhány kérdést: adott-e okot korábban a partnerem, hogy kételkedjem a hűségében? Lehetséges-e, hogy rosszul értelmezem a jeleket, vagy túlreagálom a helyzetet pl. előző rossz tapasztalatok miatt? Mi lehet a motivációja, az oka annak, hogy a párom titkolózik? Milyen minőségű a kapcsolatunk mostanság? Nem titkoltam-e hasonló súlyosságú helyzetet előle? Bármi is legyen a válasz ezekre a kérdésekre, természetes, hogy dühösnek és tehetetlennek érezzük magunkat, vagy kételyt, esetleg szégyent is átélünk. Fontos azonban, hogy mielőtt a párunkkal tisztázni kezdjük a felmerült problémát, igyekezzünk lehiggadni, megnyugodni.
Kezdeményezzünk őszinte beszélgetést a partnerünkkel aggodalmainkról. Érdemes kerülni a vádaskodást, helyette arról beszélni, hogy a viselkedése milyen érzéseket váltott ki belőlünk, miért tekintjük a helyzetet a párkapcsolati határok megsértésének. Engedjük meg a párunknak, hogy választ, magyarázatot adjon. Ezt követően dolgozzunk együtt azon, hogy újradefiniáljuk a kapcsolat határait. Jó tudni, hogy ezek a beszélgetések akár többször is újrakezdhetők. Ez a folyamat időt vehet igénybe, és mindkét partner közreműködésével juthatunk csak eredményre.
A mikromegcsalás nem feltétlenül jelenti a kapcsolat végét, de a partnereknek felelősséget kell vállalniuk saját tetteikért és viselkedésükért, jóvá kell tenniük a hibát, amit elkövettek, és dolgozniuk kell a kommunikáció és a bizalom újjáépítésén. Ez a hozzáállás elvezethet a megbocsátáshoz, mélyebb intimitást, kapcsolati elégedettséget eredményezhet.
korábban írtuk
Megbocsátok, önmagamért – Elengedem a haragomat, és nem engedem, hogy az többet bántson
Álltam a koporsó mellett, kerestem magamban az évek alatt felgyülemlett dühöt. Furcsa, milyen kicsi helyre kerül a test, ha kilehelte a lelket, ötlött fel bennem. Méregettem a ravatalt, s közben ráébredtem: megbocsátottam.
