Szülessen egy könyv a koronavírusról, amelyet gyermekek írnak! – Ezzel a tervvel hirdette meg meseíró pályázatát a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, és meglepetésükre, több mint félezer alkotás érkezett a felhívásra. A láthatatlanná tevő maszk címet viselő kötet kor- és kór-dokumentum - vallja Zsigmond Emese, az Ábel Kiadó gondozásában megjelent 300 oldalas mesegyűjtemény szerkesztője. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.)

Tegnap délután, amikor hazafelé mentünk a vásárlásból anyával és Misivel, a nagy tesómmal, a lépcsőházban Kovács bácsival találkoztunk. Kovács bácsi a második emeleten lakik a feleségével, mindig nagyon kedves, csak azt nem szeretem, hogy van egy kellemetlen szokása. De ez még mindig jobb, mint a Kovács nénié, aki, ahányszor meglát, gyorsan odarohan hozzám és összevissza csókolgat. Azt mondja, olyan vagyok, mint a kisunokája. Én nem bánom, de utálom, ha összenyálazzák az arcomat!

Van egy kisfiú, aki nagyon szeret olvasni. Még csak 11 éves, de már több mint 180 könyvet elolvasott. Olvas lefekvés előtt, de reggel, ébredés után is. Könyvet vesz a kezébe nyaralás alatt, utazáskor, és egy lusta, otthon töltött délutánon is. Tulajdonképpen mindig van nála könyv. Sőt, egy közösségi oldalt is létrehozott, hogy az olvasást népszerűsítse. Csipán Kristóf története. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.)

Gyermekkorunkban a tábor egy dolgot jelentett: pár napig, hétig az otthontól távol, valahol gyermekek közt lenni, párizsit reggelizni margarin kockával és „petőfis, minek nevezzelek” leveseket ebédelni, sátorban vagy tömegszálláson aludni, tollasozni, volézni, tábortűz mellett népdalokat énekelni, patakra, folyóra járni fürdeni, kirándulni. Mire szülő lettem, megtudtam, hogy most már a tábor fogalma bővült: az ottalvós táborok talán még őrzik ezt a fogalmi tartományt, a többi pedig csak nevében tábor(ka)

Elültetik a zeneszeretet csíráját a gyerekekben, mintegy „megfertőzik a kicsiket a klasszikus zene bacilusával”, fogalmaz Sófalvi Emese, amikor a Legato Egyesület zenei nevelési tevékenységéről faggatom. Érzem a hangjában: küldetés ez számára, számukra. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)

Két szórványkollégium működtetőjeként évente félszáz csángó és mezőségi gyereket iskoláztat, ruháztat, utaztat, a továbbtanulásukról gondoskodik. Kerekes Zoltán, a Beszterce–Naszód megyei Bástya Egyesület elnöke állatorvos helyett tanító lett, imád gyerekekkel foglalkozni. A lovakat ellenben motorra cserélte. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)

A méltán híres Montessori-módszer szerint kimondottan ajánlott és üdvös, ha már az óvodáskorú gyermeket is bevonjuk a házimunkába, abba, hogy önmaga körül rendet tartson. Az ilyen jellegű tevékenységek fontos részét képezik az alternatív pedagógiai irányzatnak, amelynek fő célja az önállósodás elősegítése. Ezt minden szülő kívánsága is, nem? (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)

A lakásunk ablakából egy kispiacra látok, egy tízéves forma kisfiú pakolgatja az „áruját” éppen. Műanyag poharakba piros- és fekete ribizlit, egrest, málnát adagol, néha be-bekap egy-egy szem zamatos gyümölcsöt. Mint kiderül később, ő szedte a gyümölcsöt a kertjükben. A bevétel is az övé: biciklire gyűjt, a pénz fele már megvan. Vásárolok a portékájából. Egyrészt, mert tetszetős, még zöld levelet is biggyesztett a poharak tetejére, másrészt pedig, mert egyre inkább értékelem a tevékeny kamaszokat, gyerme

Szülőként sokszor okoz fejtörést, hogy milyen játékot válasszunk a gyereknek: legyen fejlesztő, egyszerű fajáték vagy kisautó, Barbie-baba? Egyáltalán mennyi játék kell egy gyereknek? És van olyan, hogy rossz játék? (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.)

Szó szerint ezt mondja nekem egy kamaszlány nevetgélve az iskola folyosóján, a tanév vége előtt. Miért kéne elraboljalak? – kérdezem mosolyogva, bár sejtem, hogy a választól lehervad mindkettőnk mosolya. Jön a vakáció… S te nem egy felhőtlen nyárra számítasz… Hát igen… Írhatok, ha nagyon kivagyok? Persze. Amint tudok, válaszolok. Nem tudtam meg, miért nem várja a vakációt, de nem ő az egyetlen gyerek, akinek nem jó hazamenni.

A lelki betegségek között a leggyakoribb zavar a depresszió, és a népesség igen nagy százalékát érinti a világon szinte mindenhol. A depresszió olyan tartósan fennálló, rosszkedvű, szomorú, fáradt állapot, amelyben a világ kietlennek, a nehézségek leküzdhetetlennek tűnnek, az örömérzet pedig teljes mértékben elmarad. A depressziós megbetegedések kihatnak az emberi-, családi kapcsolatok minőségére, a munkahelyi teljesítőképességre, az általános közérzetre és nem utolsósorban az egészségi állapotra is.

Kamaszként a széna betakarítása, a pityókaszedés vagy éppen a fahordás nem tartozott a kedvenc tevékenységeim közé. Az osztálytársaimmal ellentétben, én nem vártam annyira a nyarat, mert tudtam, hogy milyen sok munka vár rám. A család nagy volt, de édesapám mindig ragaszkodott ahhoz, hogy én is kivegyem a részem a munkákból. Mindig korán keltünk, összepakoltuk az ebédet, és hol traktorral, hol biciklivel, de olyan is volt, hogy gyalogosan indultunk útnak.

Nem fiatalok – pontosabban már jó ideje fiatalok –, és újra belevágtak az apaságba. Csinta Samu hatvanévesen kezdett újra babázni, a világutazó Szabó Zoltán Kobra ötvenes fejjel vált főállású apává. Dávid Botond, székelyudvarhelyi fotóművész – viccesen szólva – unoka helyett kapott egy újabb saját gyermeket magának. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)

Mennyivel könnyebb engedni neki bármit, amikor ordít és toporzékol. Mennyivel könnyebb megvenni mind a tíz csokit, és – ha nem féltenéd annyira a megfázástól – engedni, hogy a kedvenc szandálját húzza fel télvíz idején. Mennyivel könnyebb hagyni egész nap a táblagépét bújni, mennyivel könnyebb hagyni, hogy a teendőit ne vegye komolyan. Mennyivel könnyebb. Mint rábeszélni, megbeszélni, átbeszélni. Egyezkedni. Kompromisszumot kötni. Megvonni. Meghúzni a gyeplőt, de választási lehetőséget adni. Nevelni. (Ci

Egyre később szülnek a nők és egyre kevesebb gyermeket. És gyakori az a nézőpont, hogy mindezért az oktatás, a női emancipáció okolható. Pedig ez csak egy a lehetséges okok közül.

Kenjük be csípős paprikával vagy keserű lakkal az ujjakat, ha a gyerek rágja a körmét – szól gyakran a tanács. De büntetés helyett inkább nézzünk a dolgok mögé: a kényszeres körömrágás csupán a tünet. A lelki okokat kell megfejtenünk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. májusi lapszámában jelent meg.)

Röviden: ahányat akar. Merthogy ez a döntés teljes mértékben róla szól. Az ő teherbíró képességéről. Az ő álmairól. Az ő testéről. Ha vállalkozó nő vagy, nemcsak a tested, hanem az álmaid, a ritmusod, a rutinjaid is mind rólad szólnak. Azt nem mondhatja meg neked más. Ezzel szemben, tudod mi az, ami nem rólad szól? Az áraid.

Gyermekorvosnak tanult, imádta, ha a koraszülött osztályon dolgozhat. Majd a sors úgy hozta, hogy a marosvásárhelyi gyermekotthon vezetője lett. A legkisebbekkel, elhagyottakkal és sérült gyerekekkel is foglalkozott Kalakatroni Mária, akinek munkája mindig összefonódott a gyerekekkel. Az anyaság, az anyai érzések nagyon sokféle változatát élhette meg munkájában és magánéletében is.