Csillogó szemű babákkal és anyukákkal találkoztam, amikor megérkeztem a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem uszodájába. Fel-felsikítottak a kicsik örömükben, várták, hogy kezdődjön a móka. Bár alig félévesek, mindannyian tudták, hová érkeztek. Egy kis bemelegítő torna, zuhanyzás, és irány a víz. Mindannyian repdestek örömükben. Most még csak távolról, kívülállóként figyeltem a foglalkozást, ám nem kellett sok idő, és eldöntöttem, ha megszületik a kisfiam, én is elhozom őt babapancsira.
Harai István és felesége, Gabriella korábban is úszásoktatással foglalkoztak Marosvásárhelyen. Aztán egy nap arra gondoltak, nem lehetne-e mindezt az alapoktól kezdeni? Olyan módszert kerestek, amely a néhány hónapos babákat szoktatja a vízhez. Keresgélni kezdtek. Az országban mindössze egy babaúszással foglalkozó módszerre bukkantak Bukarestben, a Sultana- metódusra, ám ott képzéseket nem tartottak. Magyarországon két módszer is népszerűvé vált az utóbbi időkben: a Stoller- és a Kalovits-módszer. Végül az utóbbinál döntöttek. „Talán egy fentről jött útmutató, megérzés volt. Fantasztikus és nagyon jól kidolgozott módszer” – mondja Gabriella, aki 3 és fél éves gyerekével végezte el a képzést.
a vízben való mozgással, ami nagyszerű lehetőséget ad a komplex fejlődéshez, hiszen hatással van az idegrendszerre, a mozgásszervrendszerre, illetve a beszédkészséget és a logikus gondolkodást is segíti. „A víz jótékony hatása gyorsan látható a babákon – meséli Gabriella –, számos információt felvesz a kicsi a vízből, ezért nagyon fontos, hogy mindig a koruknak megfelelő feladatokat végezzünk. A tapasztalat szerint, azok a picik, akik részt vesznek babaúszáson, hamarabb elkezdenek kommunikálni, könnyebben ismerkednek más babákkal, szociálisabbak, önállóbbak lesznek. Fontos, hogy bár én vagy a szülők ott vagyunk nekik, nem csináljuk meg helyettük a feladatokat, hagyjuk, hogy ők végezzék el azokat. Később választási lehetőséget is kapnak, hiszen alakul az egyéniségük, és mi hagyjuk, hogy ez fejlődjön.” A Kalovits-módszer éppen ezt vallja: minden baba külön személyiség, így soha semmit nem erőltetnek rájuk. Ha valamit a baba nem akar, azt nem kell megtennie. Mindenikre külön figyelnek, és éppen ezért legtöbb 7 fős csoportokat alakítanak ki.
A babaúszásra 3 hónapos kortól várják a babákat. Az első három hónapban az úgynevezett baba-watsu oktatáson vesznek részt. Ezeken a foglalkozásokon a kicsik szüleik kezében lebegnek a víz felszínén, mondókák hangzanak el, dalokat énekelnek. Itt tapasztalják meg először, hogy a víz pozitív gondolatokat és harmóniát közvetít. 6 hónapos kortól korcsoportokra bontják a foglalkozásokat.
Amikor bemegyünk a medencébe, van egy kis idő arra, hogy anya és baba hozzászokjanak a vízhez, egymásra hangolódjanak. Aztán kezdődik a játékos rész. Ez nem túl rövid, de nem is túl hosszú, hogy ne fárasszuk ki teljesen őket. A módszert 3 éves korig alkalmazzuk, bár van egy olyan kidolgozott része is, amely előkészíti a gyermeket az úszásra, amelyet 4, 4 és fél éves kortól ajánlott elkezdeni. Addig a buborékolást, a lábtempót gyakoroljuk” – magyarázza Gabriella.
Van, akit csodálattal tölt el, van, aki irtózik attól, hogy pár hónapos kisbabát lát a víz alatt, aki úgy úszik, mint egy kisbéka. „Mindez reflex. Búvárreflexnek nevezzük – világosít fel Gabriella. Ezt a reflexet tapasztaljuk, amikor ráfújunk a baba arcára, ő meg levegő után kapkod. Mint tudjuk, reflexszerűen semmit nem szabad csinálni, azt előbb- utóbb le kell építeni. A Kalovits-módszer ezt a reflexet kihasználja, de nem élteti. Van egy varázsszavunk, amire megtanulja a baba, hogy akkor kell visszatartania a lélegzetét.
A merülésnél nagyon fontos szerepe van az anyukának is. Saját félelmeinket kell leküzdenünk, amelyeket belénk tápláltak, hiszen a pár hónapos babának anyukája segít abban, hogy a víz alá merüljön. Fontos, hogy a gyermek érezze a szülőn a nyugodtságot. Ezért ha anyuka fél, vagy a baba sír, nincs merülés.
Gabriella elsősorban a gyerek miatt ajánlja a babaúszást, mivel immunerősítő, a szívmozgást, az izommozgást is stimulálja. A vízben hamarabb kiderülhetnek kisebb-nagyobb rendellenességek, amelyeket így időben korrigálni lehet, ilyen például a csípőficam, vagy ha egyik kezét nem használja olyan ügyesen a baba, mint a másikat.
Ha néha apa is el tud jönni egy-egy foglalkozásra, ha ő is ki tud szabadulni a mókuskerékből arra a 45 percre, az jó hatással tud lenni az apa-baba kapcsolatra is. Ezenfelül az anyáknak bátorságot ad a babapancsi, hogy ne féljenek, ha a gyereküket a vízben látják.
korábban írtuk
Fekete István: Online „könnyű” jelen lenni – A képernyőidő sötét oldala
Számtalan cikket olvastál arról, milyen káros hatással van a túlzott képernyőidő a gyerekekre. Rengeteg tanulmány született, „ki lehet olvasni” az internetet, hogy okuljon az ember belőle. De most nem a gyerekekről szeretnék írni, hanem a felnőttekről.
