ARCHÍV Felelősség gyermekkorban: bensőséges kapcsolatban fejleszthető

Felelősség – felnőttként is súlyos tartalmat tulajdonítunk a kifejezésnek, hiszen bizonyos szintű lelki érettséget társítunk hozzá. Hogyan lehet ezt a felelősségtudatot kialakítani gyermekkorban? Mi várhatunk el a kicsiktől? Hogyan tanítsuk nekik, ami néha nekünk is akadozva megy? Kosután Laura iskolai tanácsadóval, családterapeutával jártuk körül a témát, a felnőtt egyéniségét, gyermekével való kapcsolatát alapul véve. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. novemberi számában jelent meg.)

Hirdetés

Fotó: illusztráció: Pixabay

Mikor adjunk neki feladatot és milyet? Hányadikos korától legyen csak az ő felelőssége, feladata a tanulás? Melyik életkorban kapjon házimunkát és mennyit? Oldjuk meg helyette a feladatot, vagy hagyjuk, hogy hibázzon? Megannyi kérdés, amelyet szülőként felteszünk magunknak a mindennapok sodrásában, és amelyekkel foglalkoznunk kell, azért, hogy gyermekeinket segítsük a felelősségtudat kialakításában.

Kosután Laura iskolai tanácsadó így fogalmazza meg a felelősség, a felelősségvállalás jelentését: amikor felelősséget vállalok, tudatában vagyok a saját helyzetemnek, képességeimnek, hibáimnak, korlátaimnak, és ezeket fel tudom vállalni, ki tudom mondani. Ugyanakkor tekintettel vagyok arra, hogyan hatnak tetteim a környezetemre, képes vagyok felismerni a hibáimat és tenni a helyreállítás érdekében. Ehhez érzelmi érettség kell – hangsúlyozza a szakember – hiszen

fejlődési útról beszélünk, amelyre nincsen recept, legfeljebb támpontok vannak, amelyek között a legfontosabb az egészséges szülő-gyermek kapcsolat megléte,

és hozzáteszi, hogy ennek a bensőséges kapcsolatnak a kialakítását bármikor el lehet kezdeni. Nem kell azon aggódnunk, hogy már elkéstünk vele.

A gyümölcs érését ne siettessük

Bár tudjuk, melyik hónapban érik a barack, a legideálisabb nap és óra, amikor szüretelni lehet, nagyon sok tényezőtől függ – ezzel a hasonlattal élve, a gyermekek esetében sem lehet kijelölni egy bizonyos életkort, amikor elkezdhetjük elültetni bennük a felelősségtudat magjait. Támpontok vannak – milyen képességekkel kell rendelkeznie iskolakezdésre, mikor kell önállóan bepakolnia és megtanulnia a leckét – ez a nap minden gyermeknél máskor jön el, és alapja a személyiség, valamint a szülővel, környezettel való kapcsolat.

Amikor felelősséget szeretnénk tanítani nekik, fontos, hogy ne elvárjunk, hanem a kötődésünket erősítve tudjunk ezen az úton elindulni.

Például, ha szobafogsággal, megvonással, magárahagyással büntetünk, hogy elérjünk egy viselkedésformát a gyermeknél, ez nem biztos, hogy felelősségre tanítja. Inkább a szülővel való jó kapcsolat megőrzéséért teszi meg – mert minden gyermeknek alapvető igénye, hogy megmaradjon a szülővel való kötődés. Ez csapda, hiszen egy másik környezetben, vagy akár a szülő távollétében már nem aktiválódik. A felelősség csak akkor tud érett lenni, ha fokozatosan „adagoljuk”, és hogyha a személyiség elég érett, nem kell megfelelésvágyból teljesítenie valamit – hangsúlyozza a nevelési tanácsadó.

Kezdjük magunkkal!

Időnként hajlamosak vagyunk elvárni a gyermekünktől egyfajta viselkedést, érzelmi érettséget, anélkül, hogy megfigyelnénk, mi hogyan állunk ezekkel. A felelősség esetében is akkor tudunk hitelesek lenni, hogyha magunkkal kezdjük a munkát, feltérképezzük, hogyan állunk ebben a tekintetben. Kosután Laura példával illusztrálja ezt az önreflexív tevékenységet.

A felelősség vállalása nem ott kezdődik, hogy teljesítünk a munkahelyünkön, vasárnap elmegyünk a templomba, mert ezt várják el tőlünk, hanem azzal, hogy fel tudjuk vállalni a saját hibáinkat.

Például nem figyelünk eléggé, és kifut a leves, mi pedig rákiabálunk a gyermekünkre, azt hangoztatva, hogy miatta nem tudunk eléggé figyelni, mert folyton ővele kell foglalkozunk. Vagyis rá hárítjuk a felelősséget, ahelyett, hogy elzárnánk a gázt az étel alatt, odaülnénk mellé teljes figyelmünkkel, és majd később folytatnánk a főzést – példázza Laura, és kérdéseket is megfogalmaz, amelyeket szülőként feltehetünk magunknak. Mit kezdünk a hibáinkkal, a negatív érzéseinkkel, az agressziónkkal, haragunkkal? Milyen mintát lát a gyermekünk, hogyan kell kezelni ezeket? Azonban mielőtt elkezdenénk magunkat vádolni és lelkiismeret-furdalást érezni, próbáljunk beleállni egy fejlődési folyamatba, szánjunk időt az önismereti munkára – tanácsolja a szakember.

A gyermek tanuljon a képességei mentén

Sok családban felmerül a kérdés, végezzen-e a gyermek házimunkát, vagy kizárólag a saját dolgaival – tanulás, különórák – foglalkozzon, azokért vállalva a felelősséget? A vélemények abban a tekintetben is megoszlanak, hogy „csak úgy” elvárjuk tőle, vagy adjunk némi pénzt neki az elvégzett munkáért? A pszichológus szerint ebben az esetben sem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy melyik a helyes döntés.

Konkrét helyzetektől is függ, valamint attól, mit szeretnénk elérni, mit mire használunk, és az hogyan érinti a gyermekkel való kapcsolatunkat.

Hogyha azt szeretnénk, hogy érezze a házimunka súlyát, semmiképp se végezzük el helyette, hiszen ha átjön a barátja, bizonyára szembesül a rendetlenséggel, ami a szobájában uralkodik, és legközelebb próbál változtatni. Ugyanígy, ha otthon felejti az angol füzetet, ne vigyük utána, hiszen a következményekből tanul majd – fekete pont, megrovás stb. Lassú fejlődés ez, de hogyha azt szeretnénk, hogy megérjen gyermekeinkben a felelősség gyümölcse, rá kell hangolódnunk erre a ritmusra, amely róla szól, ahol a saját képességei mentén tanul.

A világ gyors, a lelki fejlődés azonban lassú

A felelősség és a fegyelmezés szorosan összefügg, így érdemes szülőként elgondolkodnunk azon, hogy hol tudjuk meghúzni a határt. Amennyiben nem találjuk meg az egyensúlyt – túlzottan terheljük, vagy pedig átvesszük tőle a feladatokat – nem fogja megtanulni megoldani a helyzeteket és vállalni a felelősséget azokért.

A szakember kiemelte: bár gyors világot élünk,

a lelki fejlődés lassú, és csak tudatos munkával, odafigyeléssel tudjuk építeni, mindvégig megőrizve és elsődlegesként kezelve a gyermekünkkel való szeretetteljes, bizalmi kapcsolat fenntartását.

Ebben segít, támpontokat ad például dr. Máté Gábor és dr. Gordon Neufeld A család ereje című könyve, amely közérthetően, világosan fogalmaz a természetes nevelés alapelveiről, segítséget nyújtva a szülőknek egy-egy nehéz időszak megélésében és egyéniségük fejlesztésében is.

korábban írtuk

Negyedszázad a moldvai magyar oktatásban
Negyedszázad a moldvai magyar oktatásban

Márton Attila huszonötödik tanévét kezdi Bákó megyében. Magyar nyelvet oktat Lábnyikban, bölcsődés és óvodás gyermekek magyar tevékenységekre való eljuttatását szervezi Lészpeden. Egyike azon kevés erdélyi pedagógusnak, aki Moldvában alapított családot.

Hirdetés