Mikor adjunk neki feladatot és milyet? Hányadikos korától legyen csak az ő felelőssége, feladata a tanulás? Melyik életkorban kapjon házimunkát és mennyit? Oldjuk meg helyette a feladatot, vagy hagyjuk, hogy hibázzon? Megannyi kérdés, amelyet szülőként felteszünk magunknak a mindennapok sodrásában, és amelyekkel foglalkoznunk kell, azért, hogy gyermekeinket segítsük a felelősségtudat kialakításában.
Kosután Laura iskolai tanácsadó így fogalmazza meg a felelősség, a felelősségvállalás jelentését: amikor felelősséget vállalok, tudatában vagyok a saját helyzetemnek, képességeimnek, hibáimnak, korlátaimnak, és ezeket fel tudom vállalni, ki tudom mondani. Ugyanakkor tekintettel vagyok arra, hogyan hatnak tetteim a környezetemre, képes vagyok felismerni a hibáimat és tenni a helyreállítás érdekében. Ehhez érzelmi érettség kell – hangsúlyozza a szakember – hiszen
fejlődési útról beszélünk, amelyre nincsen recept, legfeljebb támpontok vannak, amelyek között a legfontosabb az egészséges szülő-gyermek kapcsolat megléte,
és hozzáteszi, hogy ennek a bensőséges kapcsolatnak a kialakítását bármikor el lehet kezdeni. Nem kell azon aggódnunk, hogy már elkéstünk vele.
A gyümölcs érését ne siettessük
Bár tudjuk, melyik hónapban érik a barack, a legideálisabb nap és óra, amikor szüretelni lehet, nagyon sok tényezőtől függ – ezzel a hasonlattal élve, a gyermekek esetében sem lehet kijelölni egy bizonyos életkort, amikor elkezdhetjük elültetni bennük a felelősségtudat magjait. Támpontok vannak – milyen képességekkel kell rendelkeznie iskolakezdésre, mikor kell önállóan bepakolnia és megtanulnia a leckét – ez a nap minden gyermeknél máskor jön el, és alapja a személyiség, valamint a szülővel, környezettel való kapcsolat.
Amikor felelősséget szeretnénk tanítani nekik, fontos, hogy ne elvárjunk, hanem a kötődésünket erősítve tudjunk ezen az úton elindulni. Például, ha szobafogsággal, megvonással, magárahagyással büntetünk, hogy elérjünk egy viselkedésformát a gyermeknél, ez nem biztos, hogy felelősségre tanítja. Inkább a szülővel való jó kapcsolat megőrzéséért teszi meg – mert minden gyermeknek alapvető igénye, hogy megmaradjon a szülővel való kötődés. Ez csapda, hiszen egy másik környezetben, vagy akár a szülő távollétében már nem aktiválódik.
A felelősség csak akkor tud érett lenni, ha fokozatosan „adagoljuk”, és hogyha a személyiség elég érett, nem kell megfelelésvágyból teljesítenie valamit
– hangsúlyozza a nevelési tanácsadó.
Kezdjük magunkkal!
Időnként hajlamosak vagyunk elvárni a gyermekünktől egyfajta viselkedést, érzelmi érettséget, anélkül, hogy megfigyelnénk, mi hogyan állunk ezekkel. A felelősség esetében is akkor tudunk hitelesek lenni, hogyha magunkkal kezdjük a munkát, feltérképezzük, hogyan állunk ebben a tekintetben. Kosután Laura példával illusztrálja ezt az önreflexív tevékenységet.
A felelősség vállalása nem ott kezdődik, hogy teljesítünk a munkahelyünkön, vasárnap elmegyünk a templomba, mert ezt várják el tőlünk, hanem azzal, hogy fel tudjuk vállalni a saját hibáinkat.
Például nem figyelünk eléggé, és kifut a leves, mi pedig rákiabálunk a gyermekünkre, azt hangoztatva, hogy miatta nem tudunk eléggé figyelni, mert folyton ővele kell foglalkozunk. Vagyis rá hárítjuk a felelősséget, ahelyett, hogy elzárnánk a gázt az étel alatt, odaülnénk mellé teljes figyelmünkkel, és majd később folytatnánk a főzést – példázza Laura, és kérdéseket is megfogalmaz, amelyeket szülőként feltehetünk magunknak. Mit kezdünk a hibáinkkal, a negatív érzéseinkkel, az agressziónkkal, haragunkkal? Milyen mintát lát a gyermekünk, hogyan kell kezelni ezeket? Azonban mielőtt elkezdenénk magunkat vádolni és lelkiismeret-furdalást érezni, próbáljunk beleállni egy fejlődési folyamatba, szánjunk időt az önismereti munkára – tanácsolja a szakember.
A gyermek tanuljon a képességei mentén
Sok családban felmerül a kérdés, végezzen-e a gyermek házimunkát, vagy kizárólag a saját dolgaival – tanulás, különórák – foglalkozzon, azokért vállalva a felelősséget? A vélemények abban a tekintetben is megoszlanak, hogy „csak úgy” elvárjuk tőle, vagy adjunk némi pénzt neki az elvégzett munkáért? A pszichológus szerint ebben az esetben sem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy melyik a helyes döntés.
Konkrét helyzetektől is függ, valamint attól, mit szeretnénk elérni, mit mire használunk, és az hogyan érinti a gyermekkel való kapcsolatunkat. Hogyha azt szeretnénk, hogy érezze a házimunka súlyát, semmiképp se végezzük el helyette, hiszen ha átjön a barátja, bizonyára szembesül a rendetlenséggel, ami a szobájában uralkodik, és legközelebb próbál változtatni. Ugyanígy, ha otthon felejti az angol füzetet, ne vigyük utána, hiszen a következményekből tanul majd – fekete pont, megrovás stb. Lassú fejlődés ez, de hogyha azt szeretnénk, hogy megérjen gyermekeinkben a felelősség gyümölcse, rá kell hangolódnunk erre a ritmusra, amely róla szól, ahol a saját képességei mentén tanul.
A világ gyors, a lelki fejlődés azonban lassú
A felelősség és a fegyelmezés szorosan összefügg, így érdemes szülőként elgondolkodnunk azon, hogy hol tudjuk meghúzni a határt. Amennyiben nem találjuk meg az egyensúlyt – túlzottan terheljük, vagy pedig átvesszük tőle a feladatokat – nem fogja megtanulni megoldani a helyzeteket és vállalni a felelősséget azokért.
A szakember kiemelte:
bár gyors világot élünk, a lelki fejlődés lassú, és csak tudatos munkával, odafigyeléssel tudjuk építeni, mindvégig megőrizve és elsődleges szempontként kezelve a gyermekünkkel való szeretetteljes, bizalmi kapcsolat fenntartását.
Ebben segít, támpontokat ad például Dr. Máté Gábor és Dr. Gordon Neufeld A család ereje című könyve, amely közérthetően, világosan fogalmaz a természetes nevelés alapelveiről, segítséget nyújtva a szülőknek egy-egy nehéz időszak megélésében és egyéniségük fejlesztésében is.
Kiemelt képillusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Te tudsz bocsánatot kérni?
Kérjél bocsánatot! Szinte nincsen olyan nap, hogy ez a mondat ne hangzana el óvodákban, iskolákban, játszótereken, edzéseken és otthonainkban. A bocsánatkérés rendkívül fontos lépés akkor, ha valakit sérelem ért, a kapcsolat helyreállítása azonban nem csak ezen múlik. Egy gondolkodás és beleérzés nélkül odavetett „bocsi!” romboló hatású, akárcsak az, amelyikre rákényszerítjük a gyermeket. Bocsánatot kérni a legfontosabb szociális készségek egyike, ám ha nem tanítjuk meg rá helyesen a gyermekeinket, konfl
