Nem tárgyakat, érzelmeket lop a gyermek
Úristen, hát, mindene megvan! De nem így neveltük! Mit rontottunk el? Legszívesebben elsüllyednék szégyenemben… Nagy vonalakban ezek a gondolatok futnak át a szülő agyán, ha kiderül: lopott a gyereke.
Úristen, hát, mindene megvan! De nem így neveltük! Mit rontottunk el? Legszívesebben elsüllyednék szégyenemben… Nagy vonalakban ezek a gondolatok futnak át a szülő agyán, ha kiderül: lopott a gyereke.
A nevelési tanácsadó szerint nem árt, ha felnőttként elsajátítunk új tanulási technikákat, így nem lesz szakadék az iskolai módszerek és az otthoniak között, megteremtődik az összhang, ami nagyon fontos a gyermek számára.
Teremtsünk teret, ahol lehet kérdezni és meg lehet beszélni dolgokat, hiszen a szexualitás természetes dolog. Ne feledjük: ha saját önismeretünkkel rendben vagyunk, gyermekeinkkel is tudunk beszélni ezekről a témákról – tanácsolja Deé Ágnes pszichológus.
Egy kihívásban való részvétel része lehet az önértékelési folyamatnak, amelyben a fiatal azt éli meg, hogy végre valamit képes volt megtenni, azáltal lett „valaki”, hogy végrehajtotta a kihívást. Ugyanakkor az önbizalom növelésének eszköze lehet.
„A hitben való nevelés nem úgy kezdődik, hogy bibliai történeteket tanítok neki, hanem amiért én szeretem Istent, ahogyan napi kapcsolatban vagyok vele, imádkozom, megköszönöm az ételt az asztalomon, az maga a nevelés.”
Még kimondani sem tudja, hogy labda, de már „enyém!”. Mint ahogyan a bátyja Legója és a szomszéd gyermek kismotorja is. Életkori sajátosság a gyermekkori önzés, s bár vigasztalhat, hogy előbb-utóbb vége lesz, jó, ha van közben kapaszkodónk.
Szorongással teli várakozás a bölcsőde- vagy óvodakezdés. Készüljünk, de hogyan? Mit tehetünk, hogy a tanévkezdés kevésbé legyen ijesztő?
A serdülőkor sokszor próbára teszi a szülő-gyermek kapcsolatot. Hát még, ha képbe jön a szerelem! Felvetődik a kérdés: szülőként mennyire kell, szabad belefolynunk gyermekünk párkapcsolataiba?
Nem kell túlzottan rágörcsölni a gyermekünk táplálására, ellenben azt tartsuk szem előtt, hogy a jó szokásokat már kisgyermekkorban meg kell alapozni. Akárcsak a saját étrendünkben, a porontyoknál is a változatosságra figyeljünk.
A negatív érzéseket nem lehet elkerülni, elfojtani, bagatellizálni pedig hiba – ne sarkalljuk erre csemeténket sem. Ellenben arra megtaníthatjuk, sőt, meg kell tanítanunk a gyermekünket, hogyan ismerje fel és kezelje a rátörő érzéseket.
A szülők egyik legnagyobb aggodalma, hogy jaj, nehogy cigizzen, igyon, drogozzon a gyermeke. És aggodalomra tényleg van ok, hiszen amellett, hogy bizonyos addikciókat jól tolerál a társadalom, egyre több ilyen jellegű veszély is fenyegeti a fiatalokat.
Természetes, hogy a gyerek egy iskolai év alatt különböző mértékben átél egyfajta szorongást, ám ha a jelentkező tünetek hosszabb ideig fennállnak, érdemes utánajárni, mi okozza. A szorongásos betegségeket ugyanis sokkal nehezebb utólag kezelni.
Ijesztő statisztikák, a média által is felkapott esetek világítanak rá egyre gyakrabban a gyermekek elleni szexuális abúzus veszélyeire. A veszély létezik, és a bántalmazó gyakran közeli, ismerős személy. Megelőzésre már kicsi kortól van lehetőség.
Játékhalmok közepette ül a gyermekünk, és unatkozik, máskor pedig két fakanállal és egy palackkal hosszasan eljátszik. Innen a dilemma: milyen és mennyi játékot kell venni a kicsinek, és ha sok van, akkor mit kezdjünk a megunt darabokkal.
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Valóságos üzleti ággá nőtte ki magát a gyerek-szülinapoztatás. A recept: játszóház vagy szabadidőközpont, üdítő, pizza, torta… De van, kell mérték? A jóból is megárt a sok?
Kilép a babakorból, elkezd gügyögni, majd beszél, és egyszer csak füllent egy nagyot. Elmeséli például, hogy kék nyulat látott a napközi udvarán. A szülő megdöbben, és kétségbeesik: hazudik a gyermek! Pedig nem, szó sincs erről.
Bár a szakszerű megnevezése újszerűen csenghet, maga a jelenség fájóan gyakori: a szülői elidegenítés az, amikor válás után az egyik szülő a másik ellen uszítja a gyermeket.
Nem mindennapi ez a porta, már abból a szempontból sem, hogy valójában nem is egy, hanem két régi, romos házat vásárolt meg és újíttatott fel a Németországból két gyermekükkel hazatelepülő Szabó Előd és Bíborka.
Az asztalon egy tepsi sós rúd, a következő adag még a sütőben. Nincs erő, ami visszatartaná a tepsibe egyszerre nyúló kezeket: még langyosan meg kell kóstolni a juhtúrós-parmezános stanglikat.
Bardócz Judit fiatalos lendületét és megjelenését bármelyik huszonéves megirigyelhetné, noha Jutka néni 83 éves. A székelyudvarhelyi nyugdíjas hölgy az a típusú nő, akire ránézve az ember azt gondolja: így érdemes élni.
Vagány, bevállalós – summásan talán így jellemezhető az udvarhelyi fitneszedző ruhatára. Az Alter stúdió és közösség megálmodóját a hétköznapokban gyakran sportruházatban látni, de gardróbja számtalan különleges, sokszor egyedi darabot rejt.
Bár úgy kezeljük, de a bábszínház valójában nem egy, kifejezetten a gyerekeknek szóló stílus, hanem a színjátszás önálló műfaja, hangsúlyozza Lukács Emőke bábszínész A pszichológus konyhája februári epizódjában.
A hajfestés sikere nem csak a fodrász rátermettségén, a festék minőségén múlik: legalább olyan fontos, hogy a festett hajat hogyan ápoljuk otthon. Fodrász osztja meg tippjeit a legújabb Kencében.
A japán nők naponta fogyasztanak szójatermékeket, melyek természetes fitoösztrogén-tartalmuknál fogva némileg pótolják a hiányzó ösztrogént. Felénk kétes a híre a szójának, pedig a fermentált készítmények, a tofu, a tempeh, a miso rendkívül egészségesek.
Van egy hely az otthonunkban, amit naponta legalább egyszer meglátogatunk. Sokszor rohanva. Néha sóhajtozva. Néha elégedetlenül. A ruhásszekrényünk.
Bármerre nézünk a teraszról, fenyőerdők ölelnek körbe, nyugalmat sugározva. Csíkcsomortánban vagyunk, a település fölé emelkedő dombok egyikén gyönyörködünk a tájban, Fröhlich Orsolya és Mihály László szívélyesen vezetnek körbe otthonukban.