Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a füllentés vagy a hazugság, a dolgok elferdítése része a gyermekkori fejlődésnek. „Szinte nincs is gyermek, akivel ez ne történne meg több-kevesebb alkalommal. Az egészen kicsi gyermekek »hazugságai« a szó igazi értelmében nem is hazugságok, hiszen
Ezek legtöbbször ún. vágyteljesítő füllentések, és a gyermeknek egyáltalán nem áll szándékában becsapni a másikat” – magyarázza Dimény-Varga Tünde pszichológus, gyermekpszichoterapeuta. Mint kiderül, teljesen felesleges bizonygatni, hogy márpedig kék nyúl nincs, bár azt természetesen megjegyezhetjük, hogy mi még nem láttunk olyat.
Kisgyerekek esetében mindig lényeges szempont, hogy elsősorban ne erkölcsi kérdésként tekintsünk a hazugságra, hanem a mögötte rejlő okokat próbáljuk meg higgadtan felderíteni, megérteni. „A testvérek közti hazugság például a rivalizáció jele is lehet, de az sem ritka, amikor a testvérek összefognak, és együtt találnak ki egy közös narratívát a szülőnek, hogy védjék egymást, önmagukat. Ilyenkor is inkább az összefogást érdemes értékelni, és jelezni, hogy átlátunk a szitán” – mondja a szakember.
Dimény-Varga Tünde szerint ennek sokféle oka lehet. „Vannak olyan okok, amelyek a szülő-gyermek dinamikára vezethetők vissza: a gyermek attól tart, hogy nem értené meg a szülő, esetleg vannak már rossz tapasztalatai, és fél a büntetéstől, a következményektől, a konfliktustól. Másrészt, van, amikor a gyermek önmaga előtt sem tudja felvállalni, ha valami helytelent tett, szégyent él meg, esetleg gyengének, gyávának érezné magát, ha bevallaná az igazságot. És van olyan eset is, amikor a gyermek kísérletezik, teszteli, tényleg annyira mindenható-e a szülő, amennyire mutatja magát, valamint néhány gyermek saját fantáziájának a hatását is leméri másokon.”
– Ha hazudott a gyermekünk, ne büntessük ezért, inkább próbáljuk rávezetni arra, hogy az igazságot, még ha az kellemetlen is, sokkal jobban értékeljük.
– A szülő őszintesége, hitelessége minta a gyermek számára. Ha a gyermekünk gyakran hazudik, érdemes azt is megvizsgálnunk, hogy mi hogyan állunk a hazugsággal, ferdítéssel, titkokkal.
– Serdülőkorban már el kell fogadnunk, hogy lehetnek titkai, magánélete, amit nem akar a szülő orrára kötni. Ezt tartsuk tiszteletben. A túlkontrollálás kontraproduktív.
– A szabályok megalkotásába vonjuk be a nagyobb gyermeket, serdülőket, így nagyobb a valószínűsége, hogy egyetértenek velük, és betartják majd azokat.
A szülők többségének nagy kérdés, hogy miként reagáljanak a helyzetekre, amikor úgy érzik, gyermekük nem mond igazat, ködösít. Szidással, büntetéssel nem fogjuk letéríteni a hazugság útjáról, reakció előtt pedig ajánlott mérlegelni: mekkora tétje van a dolognak? „Ha jelentéktelen dologról van szó, akkor nem érdemes nagy ügyet csinálni, hallgassuk meg a gyermeket, és derűsen, humorosan, esetleg kikacsintva jelezzük, hogy mögé látunk a dolgoknak. Esetleg felvázolhatunk alternatívákat, hogy történhetett volna így, vagy amúgy is. Ha olyan dologról van szó,
Ha a gyermek megtapasztalja, hogy az emberi viszonyok nemcsak elromlani tudnak, hanem helyre is hozhatjuk őket, akkor ő is igyekezni fog jóvátenni, amit lehet. Szülőként beszélhetünk az érzéseinkről, hogy jobb érzés, ha igazat mond a gyermekünk, de nem kell ezt túldramatizálni” – magyarázza a pszichoterapeuta.
Mekkora szerepe van a szülőnek, pedagógusnak abban, ha egyre gyakrabban él hazugsággal a gyermek? – tettük fel a kérdést Dimény-Varga Tündének. „Nyilván a gyermekek hamar megtanulják, hogy miként járnak jobban pillanatnyilag. Ha azt tapasztalják, hogy a felnőttek heves érzelmekkel, büntetéssel, szeretetmegvonással reagálnak a helytelen viselkedésre, szabályszegésre, félni, szorongani fognak, és el akarják kerülni a következményeket, akár hazugság árán is.
Egy dolgot érdemes a szemünk előtt tartani: rajtunk áll, hogy olyan kapcsolatot építünk-e a gyermekünkkel, hogy serdülőkorra kialakuljon a bizalom, és a lehető legminimálisabbá csökkenjen a hazugság esélye. Ezen az úton alapvető fontosságú, hogy olyan érzelmi légkört teremtsünk, amelyben a gyermek őszintén megnyílhat, önmaga lehet, olyan álláspontot is kifejthet, amely ellentétes a szülőével.
– Ne próbáljuk a saját igazunkat „lenyomni a gyermek torkán”. Hallgassuk meg a véleményüket, érveljünk, tanítsuk meg helyesen vitázni őket. Ajánlott mondatkezdések: „Én így látom, gondolom…”, „Nekem ez a véleményem…”, „Szerintem ez…”
– Már kicsi gyermekkortól tanítsuk meg a gyermekeknek, hogy a tények és a vélemények nem ugyanazok.
– Meséljünk saját gyermek- vagy akár felnőttkori tévedéseinkről, arról, hogyan gondolkoztunk akkor és most a dologról. Az esendőség felvállalása a gyermeknek is bátorságot ad vállalni önmagát.
– Törekedjünk arra, hogy távlatokban lássuk a dolgokat. Egy hazugság még nem azt jelenti, hogy a gyermekünk elindult lefelé az erkölcsi lejtőn. A rossz, őszintétlen szülő-gyermek kapcsolat sokkal kártékonyabb.
– A gyermeknek éreznie kell, hogy bármit tesz, nem szűnünk meg szeretni őt.
korábban írtuk
Anya, apa, mikor jösztök haza? – Öt történet a millióból
A Mentsétek Meg a Gyermekeket Alapítvány 2022-ben közzétett felmérése azt mutatja, csaknem egymillió gyermek úgy nő fel Romániában, hogy a szülei távol tőle, egy másik országban vállalnak munkát, és évente csak pár hetet töltenek együtt.
