ARCHÍV Válogat a gyerek: erőltetni, vagy hagyni?

Csak a húslevest eszi meg? Vagy csak édességet kíván? Zöld színű étel például szóba se jöhet? Szaladunk utána az ennivalóval? Kérleljük és könyörgünk? Netán fenyegetőzünk? Kétségbeesünk, mert gyermekünk szinte semmit nem eszik meg? Ne tegyük. Aggodalomra nincs ok, csupán némi következetesség és türelem szükséges, mert szinte minden lurkónál vannak olyan időszakok, amikor bizony válogatós lesz. (Cikkünk a Nőileg magazin 2016. júniusi lapszámában jelent meg.)

Fotó: Illusztráció: Shutterstock

Bizonyára sok kisgyermekes szülő ismeri Berg Judit Meseleves című meséskönyvét, amelyben olyan szereplőkkel találkozunk, mint a pásztorfiú, aki csak a szilvás lepényt hajlandó megenni, vagy Mütyür manó, aki semmit nem kíván, és ott van a két válogatós két testvér is, Piros és Barna, akik csak piros és barna színű ételeket esznek. Ilyen nem csak a mesében van. Ha a csemeténk nem kíván valamit, a fejünk tetejére is állhatunk, akkor sem tudjuk beleimádkozni a kínált ennivalót. Gyakran még a korábban jó étvágyú, „mindenevő” apróság is elkezd válogatni.

Egyszer csak nem evett semmit

Kinga korábban úgy gondolta, hogy a gyermeke azt fogja enni, amit ad neki, náluk nem lesz válogatás. Ez így is volt egészen addig, amíg kislánya egyszer csak egyik napról a másikra nem akart a virslin kívül semmit. „Kétévesen egyszer csak nem evett meg semmit. Ha nem azt adtam, amit ő kért, akkor nem evett három napig, s akkor megpuhult a szívem, és főztem azt, amit kért. Ez négy hónapig tartott, aztán elmúlt.”

Kovács Emőke családorvos rámutat, hogy

a nem evés vagy a válogatás átmeneti állapot.

„A szülők rémálma, hogy megváltoznak az addig jól evő gyermek étkezési szokásai, és nem eszik, bármivel, bárhogyan próbálkoznak. Ha az édesanya próbálja betartani a táplálkozással kapcsolatos szabályokat, odafigyel, hogy megfelelő időben, megfelelő ételeket kapjon a nebuló, akkor ez igazából nem a szülő hibája, hanem gyermekfüggő jelenség. Átmeneti állapot, amit az esetek többségében kinőnek a kislányok, kisfiúk.”

Nem, és nem

A doktornő rámutat, több oka is lehet annak, ha nem eszik a gyerek. „A szakirodalom ma már azt javasolja, hogy minden csecsemő hat hónapos koráig kizarólagos anyatejes táplálásban részesüljön. Ha ez nem lehetséges valamilyen oknál fogva, akkor a tápszeres babánál se kezdjük el korábban a hozzátáplálást, mint anyatejes társainál, hiszen ha ez túl korán megtörténik, túlterheli a csecsemő még fejletlen emésztőrendszerét, ami a későbbiekben allergiához, hasfájáshoz, emésztési zavarokhoz vezethet, ez pedig könnyen egyoldalúvá teheti a táplálkozást.” Úgy véli, az is gond lehet, ha a csecsemő a hozzátáplálás kezdetén többnyire készen megvásárolható bébiételeket kap, hiszen azok egységes ízvilággal rendelkeznek, és ez később megnehezítheti az új ízek elfogadását.

Az a jó, ha a gyermek az ételek valódi, természtes zamatát ismeri meg, ezért 2 éves korig ne édesítsük, ne sózzuk az ennivalót.

Ugyanakkor az etetés mikéntje is lehet hiba, például ha egész nap megyünk a csemeténk után egy-egy falatot dugva a szájába, csak azért, hogy megnyugtassuk magunkat, eszik. Ha zsaroljuk, ha feltételeket szabunk, ha büntetjük a nem evést, az még nagyobb elutasítást szül, mint például az is, ha a gyerek azt látja, hogy mindenki túl nagy ügyet csinál az étkezésből. Természetesen betegségek is állhatnak a háttérben, egy lázas állapot, fülfájás, fogfájás, torokgyulladás, aftás elváltozás a szájüregben- mind evészavarokat okozhat.”És végezetül jön az az eset, amikor a fentiek közül egyik sem jellemző csemeténkre, mégis az addig jól táplálkozó gyermek egyszer csak elkezd rosszul enni. Ez az időszak általában egybeesik a dackorszak kezdetével, az elutasítással, ekkor kezdi el felfedezni önmagát, kipróbálja a határait, és ez nagyon gyakran az étkezés elutasításában nyilvánul meg. Igazából minden érdekli, a mozgás, a játék, a beszéd, de az evés nem köti le, és beindul a jól ismert mechanizmus, a mindenáron nem, és nem.“

„Három fele főzök”

Hajnalkáéknak két gyerekük van, Balázs hétéves, Maja négy és fél. Amíg kicsik voltak, mindent megettek, amit kínáltak nekik, de ahogy telt az idő, egyre több mindenben kezdtek válogatni. „A gyerek hozza magával ezeket. Pedig tényleg

változatosan etettem őket, a hozzátáplálásnál is mindenfélét megkóstoltattam velük. Mindenevők voltak, aztán egyszer csak nem kellet sem ez, sem az.

Sőt, amit az egyik megeszik, azt a másik nem, körülbelül három fele főzök, amikor tehetem. De nem futkosok utánuk az étellel. Nem erőltetem, mert az rosszabb. Ilyenek. Válogatósak.”

Fotó: Illusztráció: Shutterstock

A közösség hatása

Sok szülő mesélte azt is, hogy amikor a gyereke bekerült a közösségbe, más étkezési szokásokat vett fel. Vagy nagyon megszeretett valamit, vagy, éppen a közösség hatására, elkezdett válogatni. Zsuzsanna 26 éve dolgozik óvónőként, tapasztalatai szerint közösségben másképp étkeznek a kicsik, mint otthon. „A családban, ha az egyik féle nem kell, kaphat másikat, és akkor kaphat, amikor akar, mert anya előveszi. De

az oviban, ahol közös étkezés és program van, rájönnek arra, hogy most kell megenni az ételt.

Mi is biztatjuk őket, lehet, hogy másként, mint egy anya.”

Eszternek két fia van. Bálint, a nagyobbik kisebb korában mindent megevett, szívesen elfogadott új ízeket is. „A napköziben megfigyelte, hogy ki mit nem szeretett, és nála összegződött, így ő sem kezdte szeretni azt, amit valamelyik csoporttársa nem kívánt. Sajnos pont olyan ételeket szeret, amiket a legkevésbé adnék neki. De azért kínálgatom mindenfélével, hátha alkalomadtán mégis megkívánja. A kicsi egy fokkal kevésbé válogatós. Viszont ő meg olyan, hogy akad, amire csak ránéz, és már meg sem akarja kóstolni.”

Mikor lehet gond?

Kovács Emőke szerint semmiképp ne erőltessük, hogy azt egye meg a gyerek, amit nem szeret. Azt viszont megvizsgálhatjuk, hogy mi, szülők ejtettünk-e étkezési hibát. Például cukrozott üdítőitalok, gyümölcslevek, kakaó vagy túl sok édesség fogyasztása a kicsiknél könnyen étkezési zavarokhoz vezethet. Ha valami olyat utasít el, amit addig szívesen fogyasztott, akkor egy időre ne is kísérletezzünk vele, kínáljuk más ételekkel. De ez nem jelenti azt, hogy akkor mindennap csak azt a pár kedvenc ételt adjuk neki, amit a legjobban szeret. Ugyanúgy változatosan tegyük elé az élelmiszereket, mint addig. Fontos, hogy a szülő irányítson, inkább próbálja választásra bírni a gyereket: banánt vagy almát kér tízóraira, sonkát vagy sajtot tegyen a vajas kenyérre. Engedje, hogy önállóan egyen, ne siettesse, ha éppen hisztirohamot kap evés közben, nyugtassa meg, és várja ki, amíg hajlandó lesz tovább falatozni.

„Gond elsősorban akkor lehet, ha a gyermek étkezése hosszabb időre túl egyoldalúvá válik.

Ha semmilyen gyümölcsöt, zöldséget nem hajlandó lenyelni, ha a tejtermékeket teljes mértékben elutasítja, ha semmilyen húsfélét nem fogyaszt, akkor hiányállapotok alakulhatnak ki: kálciumhiány, vérszegénység, D-vitaminhiány, ami csökkenti a szervezet szellemi és fizikai teljesítőképességét, illetve az immunrendszerre is káros hatással lehet. Ha az elutasítás miatt szinte kizárólagosan szénhidrátokat fogyaszt, és ha nem kapja meg a napi szénhidrátadagját, leesik a vércukorszintje, (ami sokszor hisztirohamokban nyilvánul meg), komoly kockázatot jelent, mert ez cukorbetegség kialakulásához is vezethet” – figyelmeztet az orvos.

Mit tehet a szülő, ha válogatós a gyereke?

A legfontosabb talán a türelem, de úgy, hogy közben mi irányítunk – összegzett a családorvos. „Fogadjuk el gyermekünket, ha gyengébben eszik, mint a többi, ne szégyenítsük meg mások előtt, tekintsük partnernek, vonjuk be a terítésbe, étkezzünk közösen, adjunk választási lehetőséget, hogy mit fogyasszon. Nagyobb gyerekek általában érdeklődve hallgatják, hogy pici korukban milyen ételeket fogyasztottak szívesen, illetve léteznek mesekönyvek is a rosszul evő nebulóknak, érdemes ezekből felolvasni, hiszen a meséket mindannyian szeretik.”

korábban írtuk

Szilveszter Andrea: Kit siratok napok óta, az óvodából ballagó lányom vagy talán magam?
Szilveszter Andrea: Kit siratok napok óta, az óvodából ballagó lányom vagy talán magam?

Kellemes, halk zene szólt, és meglepően sok kisgyermek szaladgált, bójázva a pincérek között. Rövidesen egyértelművé vált, hogy ez egy óvodai ballagási ünnepség. Óvodai ballagás, ízlelgettem akkor. Ott, akkor, gyermek nélkül, fiatalon.