Ha válogat a gyermek: sokat segít a rendszer, a nyugalom és az egyszerűség ARCHÍV

Képzeld, továbbra sem eszik meg semmilyen zöldséget és gyümölcsöt… Ma semmit nem evett a napköziben… Csak szilvás gombócot és szalmakrumplit eszik, mást nem szeret…

Ismerős? Megvallom, számomra is. A fiunk egyébként jó evő, de ő is válogat: vannak olyan fogások és alapanyagok, amelyeket nem feltétlenül csak az ízük, hanem sokszor például az állaguk miatt nem szeret. Például a Nutellát – és talán ilyenkor ébredünk rá, hogy a helyzetben van némi abszurditás.

Életkori sajátosság

A gyermekek étvágya, étkezése és az étkezéshez való hozzáállása jellemzően sokat változik három-négy éves korukban, sőt, néhány gyermeknél már korábban is. „Ez összefügg az önállóság, autonómia alakulásával. Egyre inkább önmaga akar dönteni az étkezés kapcsán is, több ételt kipróbált már, egyre inkább kialakul a saját ízlése, lát különféle mintákat a családban, óvodában, ez is befolyásolhatja” – sorolja Dimény-Varga Tünde pszichológus, integratív gyermek-pszichoterapeuta, aki egyébként lelkes gasztroblogger is. Nem véletlenül faggatjuk őt ebben a témában (is), hiszen maga is bevallotta:

A válogatósság tehát leggyakrabban életkori sajátosság, de van, amikor szorongás áll mögötte, ami így, a megszokotthoz való görcsös ragaszkodás mentén nyilvánul meg – jegyzi meg.

Mit tesz ilyenkor a szülő?

Leggyakrabban ügyet csinál belőle. Könnyedén eshetünk abba a hibába, hogy túl sokat és sokszor hangoztatjuk, hogy a gyermekünk válogatós, holott a szakember szerint

„Legyen egy-két alternatíva, de bízzuk a gyermekre a választást, hagyjuk meg neki a kontrollt, hogy ő érzi, mikor éhes. Ez nem azt jelenti, hogy akkor egyen, amikor akar, legyen valamiféle rendszer e tekintetben, de ha éppen nem eszik, vagy keveset eszik, akkor ne erőltessük, majd eszik a következő étkezésnél” – javasolja Tünde.

Változatosan, játékosan

A kényszeretetés rendkívül káros, ne próbálkozzunk vele! Súlyos határátlépés szülő és gyermek között, szinte biztos, hogy a későbbiekben ez más nehézségekhez, akár étkezési zavarokhoz, vagy a szülő–gyermek kapcsolat megromlásához, játszmákhoz vezet. Inkább kínáljunk fel egészséges alternatívákat rendszeresen, tálaljunk kreatívan, játékosan. „Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvében írja, hogy legalább nyolc alkalommal érdemes találkoznia egy gyermeknek egy alapanyaggal vagy étellel, hogy kiderüljön, megszereti-e. Tehát

– így a szakember. Egyébként az sem baj, ha egy ideig csak néhány ételcsoportot eszik egy kisgyermek (rendszerint a húst vagy a zöldségeket, gyümölcsöket „nem szeretik”). A válogatósság általában változik, ezért lényeges, hogy folyamatosan lásson jó példát maga körül.

A bizalom az étkezésnél is fontos

Mit kellene tenni a szülőnek? „Sokat segít a rendszer, a nyugalom, az egyszerűség a gyermek körül” – magyarázza a szakember. Illetve hasznos, ha a gyermeket is bevonjuk a sütés-főzésbe, hogy ő is részese lehessen az étel elkészítésének: így valószínű nyitottabb lesz az új ízek kipróbálására. Ez már kezdődhet a kerttel, a piaccal, a vásárlással. Mesélhetünk arról is, hogy melyek a fontos tápanyagok, javasolta még a pszichológus.

Így a következő étkezéskor nyilvánvalóan már nem lesz éhes. Ugyancsak fontos, hogy soha ne próbáljuk becsapni: bizalomvesztés a kicsi számára is, ha közben kiderül (és rendszerint kiderül), hogy például hús helyett belsőséget adunk, és ezt elhazudjuk. Ne tegyük! Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindent el kell mondani előre. „Belekerülhet némi répa, brokkoli, spenót néha a spagettiszószba. De ha rákérdez, mondjunk igazat” – hangsúlyozza Tünde.

NE legyen mindig téma

A szülői magatartás kulcsfontosságú: lényeges, hogy ne minden a gyermek étkezéséről szóljon a családban, és a családon kívül se ez legyen folyton a beszédtéma. A szakember szerint az asztal körüli feszültség szorongást vagy dacot vált ki. Ezért, ha a szülőnek sikerül megnyugtatnia önmagát, az már fél siker.

Kinőhető a válogatósság?

A kisgyermekkorra jellemző válogatósság általában elmúlik, minél kevesebb nyomást gyakorlunk a csemeténkre, annál hamarabb. „A szülőnek tiszteletben kell tartania, hogy a gyermek teste a sajátja, amely fölött ő gyakorol kontrollt. Ha ebbe a kényes működésbe beleavatkozunk, félő, hogy a gyermek még inkább kontrollálni akar majd” – magyarázza.

Vezessünk naplót

Ha a szülő aggódik, vezessen körülbelül két hétig táplálkozási naplót, ajánlja Dimény-Varga Tünde. Ebbe minden elfogyasztott ételt, mennyiséget és az órát is fel kell jegyezni. Ez segít, hogy pontosabb képet kapjunk.

ezért a főétkezéseknél már nem éhes (manapság sok kisgyermek soha nem is tapasztal éhséget). A táplálkozási napló a szakembernek is segítség, ha orvoshoz vagy pszichológushoz fordul a szülő. A válogatósság, vagy a szelektív evés mögött azonban állhat valamilyen betegség, szenzorosság vagy autizmus is, de ilyenkor sosem a válogatósság a fő tünet.

Amikor már kóros

Étkezési zavar esetén az étel elutasítása extrém mértékű, a gyermek súlya hosszabb idő óta stagnál, illetve csökken, tudjuk meg. Ilyenkor minden esetben orvoshoz kell fordulni. Az étkezési zavarok (anorexia, bulímia) inkább kora-serdülőkortól jellemzőek, de érdemes azt is szem előtt tartani, hogy ahogy a serdülőkor, ezek megjelenési ideje is egyre korábbra tevődik.

Így lett gasztronauta a gyermekünk

Úgy érzem, ennek kulcsa az ízekkel való ismerkedés volt: a hozzátáplálás kezdetén már (a korosztályának megfelelő) minden elérhető alapanyagból főztem neki, olyanból is, amit még én sem szeretek. Külön-külön próbáltuk ki az ízeket, így már egészen korán kiderült, hogy például a céklát nem szereti, de a gombát sem, a sertésagy ellenben egyik kedvence. Aztán totyogókorára számára elérhetetlen helyre került a nassolnivaló, így a legegyszerűbb felügyelni, hogy két étkezés között mit eszik.

Ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy a gyermek az utolsó falatot is megegye a tányérjáról, és azt se vegyük rossz néven, ha nem ízlik a főztünk. Nekünk sem tetszik mindig minden, amit feltálalnak nekünk.

Apropó gomba: rendszeresen járunk gombászni együtt, Avar fiunk már hat fajtát fel is ismer. Tavaly az őzlábgombát, idén pedig már a csiperkét is megette. A cékla? Hát, cékla nélkül lehet élni.

korábban írtuk

Lukácsi Katalin: Minden nap példát mutatunk jogi tudatosságban is

Jog és kötelesség párban jár – elemi szülői feladatának tartja ezt is megtanítani gyermekeinek Lukácsi Katalin ügyvéd. Élj a jogaiddal, de úgy, hogy tiszteletben tartod a másokét is – tanítja már kisgyermekkoruktól fiainak a Gyermekeinkért Mozgalom tagja.