Képzeld, továbbra sem eszik meg semmilyen zöldséget és gyümölcsöt… Ma semmit nem evett a napköziben… Csak szilvásgombócot és szalmakrumplit eszik, mást nem szeret… Édességet eszik, legalább cukorhoz jusson a szervezete…
Ismerős? Megvallom, számomra is. A fiunk egyébként jó evő, de ő is válogat: vannak olyan fogások és alapanyagok, amelyeket nem feltétlenül csak az ízük, hanem sokszor például az állaguk miatt nem szeret. Például a Nutellát – és talán ilyenkor ébredünk rá, hogy a helyzetben van némi abszurditás.
Életkori sajátosság
A gyermekek étvágya, étkezése és az étkezéshez való hozzáállása jellemzően sokat változik 3–4 éves korukban, sőt, néhány gyereknél már korábban is. „Ez összefügg az önállóság, autonómia alakulásával. A gyermek egyre inkább önmaga akar dönteni az étkezés kapcsán is. Több ételt kipróbált már, egyre inkább kialakul a saját ízlése, lát különféle mintákat a családban, óvodában, ez is befolyásolhatja” – sorolja Dimén-Varga Tünde, pszichológus, integratív gyermek-pszichoterapeuta, aki egyébként lelkes gasztroblogger is. Nem véletlenül Tündét faggatjuk ebben a témában (is), hiszen ő maga is bevallotta: a Tétova ínyenc nevű blogot anno az ihlette, hogy ő maga is küszködött az akkor még válogatós gyermekeivel. A válogatósság tehát leggyakrabban életkori sajátosság, de van, amikor szorongás áll mögötte, ami így, a megszokotthoz való görcsös ragaszkodás mentén nyilvánul meg – jegyzi meg.
Mit tesz ilyenkor a szülő?
Leggyakrabban ügyet csinál belőle: könnyedén eshetünk abba a hibába, hogy túl sokat és sokszor hangoztatjuk, hogy a gyermekünk válogatós. Holott a szakember szerint
a legjobb, ha nem csinálunk nagy ügyet az étkezésből, de arra törekszünk, hogy naponta legalább egyszer jó hangulatban ülje körül az asztalt a család.
„Legyen egy-két alternatíva, de bízzuk a gyerekre a választást, hagyjuk meg neki a kontrollt, hogy ő érzi, mikor éhes. Ez nem azt jelenti, hogy akkor egyen, amikor akar: legyen valamiféle rendszer e tekintetben, de ha éppen nem eszik, vagy keveset eszik, akkor ne erőltessük, majd eszik a következő étkezésnél” – javasolja Tünde.
Változatosan, játékosan
A kényszeretetés rendkívül káros, ne próbálkozzunk vele! Súlyos határátlépés szülő és gyermek között, szinte biztos, hogy a későbbiekben ez más nehézségekhez, akár étkezési zavarokhoz, vagy a szülő-gyermek kapcsolat megromlásához, játszmákhoz vezet. Inkább kínáljunk fel egészséges alternatívákat rendszeresen, tálaljunk kreatívan, játékosan. „Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvében írja, hogy legalább nyolc alkalommal érdemes találkoznia egy gyereknek egy alapanyaggal, vagy étellel, hogy kiderüljön, megszereti-e. Tehát
egy-két próbálkozás után még ne könyveljük el, hogy nem szereti a brokkolit, hanem készítsük el változatosan, és kínáljuk különféle formákban”
– így a szakember. Egyébként az sem baj, ha egy ideig csak néhány ételcsoportot eszik egy gyerek (rendszerint a húst vagy a zöldségeket, gyümölcsöket „nem szeretik” a kicsik). A válogatósság általában változik, ezért lényeges, hogy a gyerek folyamatosan lásson jó példát maga körül.
korábban írtuk
Játékok: fejleszt, rombol vagy szórakoztat? – Amit érdemes a gyermek érdekében szem előtt tartani
Szülőként sokszor okoz fejtörést, hogy milyen játékot válasszunk a gyereknek: legyen fejlesztő, egyszerű fajáték vagy kisautó, Barbie-baba? Egyáltalán mennyi játék kell egy gyereknek? És van olyan, hogy rossz játék? (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.)
A bizalom az étkezésnél is fontos
Mit kellene tenni a szülőnek? „Sokat segít a rendszer, a nyugalom, az egyszerűség a gyerek körül” – magyarázza a szakember. Illetve hasznos, ha a gyermeket is bevonjuk a sütés-főzésbe, hogy ő is részese lehessen az étel elkészítésének: így valószínű nyitottabb lesz az új ízek kipróbálására. Ez már kezdődhet a kerttel, a piaccal, a vásárlással. Mesélhetünk arról is, hogy melyek a fontos tápanyagok, javasolta még a pszichológus.
Sokan sokszor esünk abba a hibába, hogy a főétkezések között túl sok nassolni valót adunk a gyermekünknek, főként egészségtelen hozzávalókból.
Így nyilvánvalóan a következő étkezéskor már nem lesz éhes. Ugyancsak fontos, hogy soha ne próbáljuk becsapni: bizalomvesztés a kicsi számára is, ha közben kiderül (és rendszerint kiderül), hogy például hús helyett belsőséget adunk a gyereknek, és ezt elhazudjuk. Ne tegyük! Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindent el kell mondani előre. „Belekerülhet némi répa, brokkoli, spenót néha a spagettiszószba. De ha rákérdez, mondjunk igazat” – hangsúlyozza Tünde.
NE legyen mindig téma
A szülői magatartás kulcsfontosságú: lényeges, hogy ne minden a gyerek étkezéséről szóljon a családban, és a családon kívül se ez legyen folyton a beszédtéma. A szakember szerint az asztal körüli feszültség a gyermekből is szorongást vagy dacot vált ki. Ezért, ha a szülőnek sikerül megnyugtatnia önmagát, az már fél siker.
Kinőhető a válogatósság?
A kisgyermekkorra jellemző válogatósság általában elmúlik, minél kevesebb nyomást gyakorlunk a gyerekre, annál hamarabb. „A szülőnek tiszteletben kell tartania, hogy a gyermek teste a sajátja, amely fölött ő gyakorol kontrollt. Ha ebbe a kényes működésbe beleavatkozunk, félő, hogy a gyermek még inkább kontrollálni akar majd” – magyarázza.
Vezessünk naplót
Ha a szülő aggódik, vezessen körülbelül két hétig táplálkozási naplót, ajánlja Dimén-Varga Tünde, amelybe minden elfogyasztott ételt, mennyiséget és az órát is feljegyzi. Ez segít, hogy pontosabb képet kapjunk. Néha kiderül, hogy mégis eszik eleget a gyerek, csak nem a szülők mércéje szerint, kiderülhetnek a rossz szokások, például hogy folyton valamit rágcsál a gyermek, ezért a főétkezéseknél már nem éhes (manapság sok kisgyerek soha nem is tapasztal éhséget). A táplálkozási napló a szakembernek is segítség, ha orvoshoz vagy pszichológushoz fordul a szülő. A válogatósság, vagy a szelektív evés mögött azonban állhat valamilyen betegség, szenzorosság vagy autizmus is, de ilyenkor sosem a válogatósság a fő tünet.
Amikor már kóros
Étkezési zavar esetén az étel elutasítása extrém mértékű, a gyerek súlya hosszabb idő óta stagnál, illetve csökken, tudjuk meg. Ilyenkor minden esetben orvoshoz kell fordulni. Az étkezési zavarok (anorexia, bulimia) inkább kora-serdülőkortól jellemzőek, de érdemes azt is szem előtt tartani, hogy ahogy a serdülőkor, ezek megjelenési ideje is egyre korábbra tevődik.
Így lett gasztronauta a gyermekünk
A gasztronómia, tehát nemcsak az étkezés, hanem az elkészítési folyamatok iránt is érdeklődő a hatévesünk. Úgy érzem, ennek kulcsa az ízekkel való ismerkedés volt: a hozzátáplálás kezdetén már (a korosztályának megfelelő) minden elérhető alapanyagból főztem neki, olyanból is, amit még én sem szeretek. Külön-külön próbáltuk ki az ízeket, így már egészen korán kiderült, hogy például a céklát nem szereti, de a gombát sem, a sertésagy ellenben egyik kedvence. Aztán totyogó korára számára elérhetetlen helyre került a nassolnivaló, így a legegyszerűbb felügyelni, hogy két étkezés között mit eszik a gyerek.
Nálunk bevett szokás egyébként, hogy a konyhaasztalnál eszünk, amikor tehetjük, együtt.
Ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy a gyerek az utolsó falatot is megegye a tányérjáról, és azt se vegyük rossz néven, ha nem ízlik a főztünk. Nekünk sem tetszik mindig minden, amit feltálalnak nekünk.
Apropó gomba: rendszeresen járunk gombászni együtt, Avar fiunk már hat fajtát fel is ismer. Tavaly az őzlábgombát, idén pedig már a csiperkét is megette. A cékla? Hát, cékla nélkül lehet élni.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
A NEM-et mondás művészete
Mennyivel könnyebb engedni neki bármit, amikor ordít és toporzékol. Mennyivel könnyebb megvenni mind a tíz csokit, és – ha nem féltenéd annyira a megfázástól – engedni, hogy a kedvenc szandálját húzza fel télvíz idején. Mennyivel könnyebb hagyni egész nap a táblagépét bújni, mennyivel könnyebb hagyni, hogy a teendőit ne vegye komolyan. Mennyivel könnyebb. Mint rábeszélni, megbeszélni, átbeszélni. Egyezkedni. Kompromisszumot kötni. Megvonni. Meghúzni a gyeplőt, de választási lehetőséget adni. Nevelni. (Ci
