Emlékfoszlány dereng fel bennem, és válik egyre élesebbé. Régi reggelek mosódnak össze, amelyekből az elmém hógolyót gyúr, és megdob vele. A legnagyobb gyermekem uzsonnát készít magának a konyhában. Táskája mellette, gondosan elkészített feladatokkal, indulásra készen.
Megérkezik a legkisebb, vidáman helyet foglal, és kiadja a nap első vezényszavait: „Kérek szépen egy kis vizet, Gergő! Nem abban a pohárban. A másikban. Nem, a macisban. Hihi, te is kiöntötted!? Semmi baj, majd feltörlöd. Kérek szépen még egy kis vajat…”. „Úgy látom, lenyaltad a vajat a kenyeredről. Amint elfogy a kenyér is, kenünk neked még egyet” – próbálom mederbe terelni a kérések záporát. „Persze, mert finom a vaj. Kaphatok egy kis desszertet? És még egy kis vizet.” „Itt a kancsó, tölts nyugodtan magadnak” – biztatjuk.
A középső még nincs sehol. A legnagyobb már türelmetlen, együtt kéne indulniuk. Felkiabál az emeletre: „Jössz már? Készítsek neked is uzsit?” Erre már jön reakció: „Kösziii! Az jó lenne!”
Felmegyek, hogy lássam, milyen fázisban van a középső. Már a fürdőszobában. Ez jó jel. A két nagyfiú szobája közös.
tornyosodó szennyes, csokipapírok, odaszáradt gabonapelyhes bögrék, a fél evőeszköz készletünk, zoknik, alsók, és minden más, amit az olvasó fantáziája elvisel. Egyszer felhalmoztam az ágyára, lefotóztam, és elküldtem neki a képet azzal a kedves, pozitív fegyelmezésből tanult biztatással, hogy „Ezt fogom elküldeni minden barátnődnek, úgy vigyázz!”
Nem, a fenyegetés és zsarolás nem tartozik a Pozitív Fegyelmezés eszközei közé, a humor azonban igen, és szerencsére mindketten értettük, hogy jelen helyzetben nyomorunkon csak a humor segít. Rögtön szeretném biztatni az aggódó szülőket, akik felismerték második gyermeküket a fenti leírásban, hogy nem lesz szükség a fotóra, mert csakis a barátnő kedvéért rendet fog rakni! Teljesen magától! Alig hittem a szememnek, amikor bekövetkezett, de örömmel jelzem, hogy érdemes kitartani.
A középső vidáman érkezik lefelé a lépcsőn. Felemás zokniban. Vidáman viccelődik a húgával, még egy ölelés is jár ma reggel. Nem sürgeti semmi. Nem kér reggelit, mert „nem éhes”. Csokipapírok potyognak ki a zsebéből, miközben felveszi a cipőjét. „Gergő készített neked uzsit” – emlékeztetem, mire ő biztosít afelől, hogy dehogy fogja elfelejteni. Elmegy. Szerinte nincs hideg, ezért nem kell csak egy kapucnis felső. Mondjuk, tél van. Az uzsonna a konyhapulton marad. Mint utólag kiderül, házi sem volt, ellenőrző sem, a tanárok türelme is fogytán.
„Bekötöd a cipőfűzőmet?” – ez már a legkisebb. „Be tudod te kötni.” „Igen, de jobban szeretem, amikor te kötöd be.” Harmadik gyerek: touché.
Hogyan kezeljük a családi kapcsolatokat?
A pszichológia frissebb kutatásai vegyes eredményeket mutatnak a születési sorrend hatásairól. Azt láthatjuk, hogy nem véglegesek ezek a hatások, és nem címkézhetjük fel a gyermekeinket a születési sorrendjük szerint. Ugyanakkor az adleri szemlélet szerint a gyermek viselkedésére, és a családon belüli szerepére mégis hat az, hogy hányadikként érkezett a családba, és
Jellemző mintázatokat kutatások nélkül is látunk és tapasztalunk, ezért segítségünkre lehet, ha megértjük ezeket a viselkedéseket és a saját szülői szerepünket a gyermekeink készségeinek megerősítésében.
Az elsőszülöttek
A gyerekek folyamatosan értékelik az élettapasztalataikat és ezek alapján alakul ki, hogy mit gondolnak magukról, másokról és a világról. Ezek alapján döntik el, hogy hogyan kell viselkedniük a túlélés vagy a boldogulás érdekében. Ezek spontán viselkedések, és nem biztos, hogy valós az alapjuk. Megfigyelhető, hogy önmagukat a testvéreikkel vetik össze, és amennyiben azok jól teljesítenek egy bizonyos területen, akkor a saját stratégia többnyire úgy alakul, hogy:
– egy teljesen más területen fejleszt kompetenciát,
– versenybe száll, és igyekszik lekörözni a többieket,
– lázad vagy bosszút áll,
– feladja a vetélkedést, és alkalmatlannak érzi magát.
Amennyiben a családban az együttműködés légköre uralkodik, nem a rivalizálásé, akkor sokkal valószínűbb, hogy a gyerekek hasonló pozíciókban és szerepkörökben is jól fogják érezni magukat, és nem érzik szükségesnek, hogy más pozícióban tűnjenek ki.
Óhatatlanul az első gyerek kapja a legtöbb aggódó és tapasztalatlan figyelmet, valamint az egykék, akiknek még nehezebb dolguk lesz egyedül megszerezni a szociális készségeket. Az elsőszülöttekről számos vicces videó és mém tanúsítja, mennyire maximalisták, megbízhatók, kritikusak (legfőképpen önmagukkal szemben), szabálykövetők, szervezettek, gondoskodók tudnak lenni. Nem szeretik a kockázatot.
Jellemző az elsőszülöttekre, hogy azt a téves következtetést vonják le élettapasztalatként, hogy nekik kell az elsőnek vagy a legjobbnak lenniük, csakis így fontosak és értékesek. Ez természetesen nem így van, mégis kihívás lehet a szülők számára megdönteni ezt a tévhitet.
A legfiatalabb gyerek
A legfiatalabb gyerek helyett gyakran elvégzi a család többi tagja mindazt, amire ő is képes volna. Lényegében többen forognak körülötte, és egészen másképp, mint az elsőszülött körül. Ezért ezek a gyerekek gyakran jutnak arra a következtetésre, hogy csak akkor fontosak, ha mások kiszolgálják őket. A legfiatalabb gyerekek gyakran ellenállhatatlan vonzerővel és kreativitással rendelkeznek, hogy könnyedén elbűvöljék és szívességek megtételére késztessék a környezetüket. Több csapdát rejt ez a tévhit is, hiszen a kivételezés miatt a testvérei neheztelhetnek rájuk, vagy abban az esetben, ha nem teljesül minden kívánságuk, azonnal azt gondolják, hogy igazságtalanság történt velük, és sérelemként élik meg, ha valaki nem „gondoskodik” róluk, és nem szolgálja ki őket. „Akkor érzem, hogy szeretnek, ha gondoskodnak rólam és teljesítik a kéréseimet.”
Vannak olyan legkisebb gyerekek, akik másképp értelmezik a körülményeket. Bennük egy másik hibás elképzelés alakulhat ki a pozíciójukról és a boldogulásukról, rendszerint az, hogy mindenkit le kell körözni, csakis akkor érzik magukat fontosnak. Belőlük könnyen túlteljesítő felnőtt nőhet fel, aki állandóan a saját jelentőségét igyekszik bizonyítani.
A középső gyerek
Néha „szendvicsgyereknek” is hívják őket, mert gyakran szorulnak be középre, az első gyerek előjogai és a legkisebb felmentései nélkül. Náluk nehezebb általános érvényű viselkedéseket feltárni, hiszen váltott pozíciókban és szerepkörökben kell teljesítsenek a családban. Ami azonban észrevehető, hogy
Sokan közülük lazábbak a testvéreiknél, együttérzőbbek, békéltetők, jellemzően nem veszik olyan komolyan a szabályokat, mint a legidősebb testvérük.
Az egykék
Egykék esetében látunk olyan példákat, hogy elsőszülött mintázatokban ragadnak benne, és látunk olyat is, hogy a legfiatalabb privilégiumai tesznek nagy hatást a viselkedésükre. Ők nem érzik a testvérek nyomását, hogy védelmezzék pozíciójukat, ezért fontosabb számukra, hogy különlegesek legyenek, mint az, hogy elsők. Elvárásaik magasak önmagukkal szemben, de leginkább a szüleik szemével értelmezik az elvárásokat, és ingerek, kihívások hiányában nehezebben működnek együtt, és nehezen értelmezik a konkurenciát.
Kivételek és befolyásoló tényezők
A családi szerepköröket nagyban befolyásolja a gyerekek neme. Ha az első és másodszülött neme különböző, akkor könnyen maradnak mindketten a legidősebb gyerekre jellemző felelősségtudatos viselkedésekben a férfi és női szerepkörökön belül. A különbséget az első kettő között növeli, ha azonos neműek és kevés korkülönbség van közöttük.
A mi esetünkben az első két gyermek fiú, jelenleg 20 és 18 évesek, és a harmadik lány, aki 10 éves. A fiúk között a legeltérőbbek a viselkedési vonások, és ezek a legfeltűnőbbek a legkisebb testvér születése utáni négy-öt évben voltak. Lánykánk eleinte a legkisebbre jellemző viselkedésformákban érezte magát otthonosan, ám idővel az elsőszülött jellemvonásai is megjelentek. Szülőként azon vagyunk, hogy ezeket a tévhiteken alapuló késztetéseket enyhítsük.
Így biztosíthatjuk minden gyermekünk számára, hogy tehetségét és képességeit építő módon és egészségesen használhassa.
A reggeli jelenetek azóta sokat változtak, a tanulságuk viszont megmaradt: a gyermekek keresik a helyüket a családban. Idővel mindenki megtalálja a maga ritmusát és a saját építő erejét.
A szülői hozzáállás és eszköztár nagyban befolyásolja a testvérek kapcsolatát és későbbi viselkedésmintázatait. Ezért az egész család számára fontos, hogy a szülők hajlandóak legyenek fejlődni a gyermekeik érdekében.
korábban írtuk
Fagyos éjszakák – még inkább figyeljünk az állatokra is!
Mielőtt bárki állatot vállal, gondolja át: egy életre szóló kapcsolatba kezd. Az állattartás életmódbeli, időbeli és pénzügyi elköteleződés, felelősség! – emlékeztet Kodolányi Enikő kutyakozmetikus, terápiás kutyamasszőr és állategészségügyi technikus.
