Hogyan reagáltak a szüleid, amikor hibáztál? Mit gondoltál magadról? Mit gondoltál a szüleidről? Tudtad, hogyan hozd helyre? Ismersz olyan felnőttet, aki állítása szerint sohasem hibázik? Ha mégis, akkor hárít, mentegetőzik? Szégyenből, tagadásból és hárításból nehéz építkezni.
Nézzünk másként a hibáinkra
Először is, a hibák elkerülhetetlenek. A kapcsolataink és a fejlődés fontosabb, mint a tökéletesség látszata. Nem utolsósorban, a hibák helyrehozása tanulható készség. Megéri, hiszen a legnagyobb fejlődést a kudarcok után tesszük meg. Nem mindegy, hogy megoldásközpontúan kezeljük a hibáinkat, vagy benneragadunk az önostorozásban, esetleg a mások hibáztatásában, megbüntetésében.
Ne büntessük a hibát, hanem használjuk
A reakciónk a gyermek hibáira hat az önértékelésére, kitartására, megoldáskeresésére, megküzdési képességeire. A Pozitív Fegyelmezés szemlélete viselkedéspszichológián alapszik, és a hibák pozitív hasznosítására egyszerű szülői eszközöket mutat be, amelyek gyakorlásával egészen biztosan hamar helyre tudjuk hozni a hibát, és erősítjük a megoldásközpontú együttműködést.
A mi erőfeszítésünk által a gyermekeink már hatékony problémakezelő mintázatokat sajátíthatnak el.
A hibák kezelésének és jóvátételének fázisai
A megnyugvás fázisa
Az érzelmek és az indulatok azonnal elönthetnek minket úgy, hogy teljesen átvegyék az irányítást. Ilyenkor a „hüllő agyunk” cselekszik helyettünk (támad, menekül vagy lefagy), és gyakran viselkedünk úgy, hogy azt később megbánjuk. A racionális agyunknak visszaadhatjuk az irányítást, ha adunk neki néhány másodperc időt. Egy gyermeknek segítségre és több időre lehet szüksége a megnyugváshoz. Ezért első lépésként fontos, hogy megtámogassuk a saját önszabályozásunkat. Elmondhatjuk a gyermeknek, hogy mi történik:
„Elrontottam, ezért nagyon mérges lettem. Szükségem van egy kis időre, hogy meg tudjak nyugodni.”
Ez a fázis segít abban, hogy a hiba ne szégyenné, hanem használható információvá váljon.
A felismerés fázisa
Hibáztatás nélkül, tiszteletteljesen ismerjük fel, mi történt pontosan, hogyan járultunk hozzá, és mit tanulhatunk belőle? Mintázhatjuk a folyamatot például így:
„Elrontottam. Siettem és nem figyeltem oda. Ezt most észrevettem, és legközelebb ellenőrzöm.”
A kapcsolat fázisa
A hiba kijavításának legfontosabb része az, hogy a kapcsolatunkat hozzuk helyre.
A gyerekek nagyon megbocsátók! Kérjünk bocsánatot. Vegyük észre őket is. Kapcsolódhatunk a következőképpen:
„Csalódott lehetsz most. Sajnálom. Fontos vagy nekem, és szeretném jóvátenni.”
A jóvátétel fázisa
A jóvátétel nem büntetés, hanem alkotó helyreállítás. Oldjuk meg együtt a problémát, közös munkával, bátorítással. Ez megtanítja a gyermeket arra, hogy a hibák után cselekvés következik, és van visszaút a kapcsolatba. Ezzel erősítjük a felelősségvállalást, az együttműködést és a kompetenciaérzést.
„Mit tehetek, hogy helyrehozzam? Mi lenne a továbbiakban hasznos?”
A cselekvés fázisa
Válasszunk ki egy egyszerű, végrehajtható lépést. Cselekedjünk rögtön. Fontos, hogy a következmény/jóvátétel kapcsolódjon a hibához, legyen arányban vele, és legyen tiszteletteljes.
„A jövőben lassabban fogom csinálni, és odafigyelek erre a lépésre. Ma este meg is próbálom.”
Regenerálódás
A hiba nem határoz meg minket. Amikor használni tudjuk a hibáinkat, nem bénítanak, hanem építenek. Ez egy életre szóló tanulság a gyermekünk számára.
„Helyrehoztuk. Tanultunk belőle. Most pedig megyünk tovább.”
Bűntudattal küzdő szülők és gyermekek
Nem segít, ha szégyent keltünk a gyermekben, vagy magunkban. („Olyan buta vagyok!” „Jaj, de ügyetlen voltál!” „Még hányszor fogod elszúrni?” stb.) A szégyen gátolja a tanulást. A büntetés blokkolja az együttműködést.
Segít a megoldásközpontú gondolkodás gyakorlása.
Bátorítsuk őt a konkrét erőfeszítései alapján. „Látom, hogy többször megpróbáltad. Egyre jobban megy! Képes vagy rá.”
Hogyan használjuk a hibák kezelésének fázisait?
Lássunk egy gyakori példát: ha a gyermek elfelejt egy házi feladatot, vagy otthon felejt valamit.
A megnyugvás fázisa – biztonság: „Látom, most megijedtél. Szusszanjunk egyet.”
A felismerés fázisa – tények: „A házi ma nem volt meg.” „Mi történt?” „Hol történt a hiba?”
A kapcsolat fázisa – empátia: „Ez most kellemetlen neked. Megértem. Előfordul, hogy kicsúszunk az időből.”
A jóvátétel fázisa – szégyen és kimentés nélkül: „Nézzük meg, mit tudsz most tenni.” „Neked kell megoldanod, de nem vagy egyedül. Melletted vagyok. Segítek, ha szükséged van rá.”
A cselekvés fázisa – konkrétan: „Hogyan kerülheted el, hogy legközelebb így járj?” „Délután megnézzük együtt a leckét.” „Segíthet, ha mindig kinyitod a következő napi füzeteket.”
Regenerálódás – pozitív lezárás: „Akkor ezt megoldjuk.” „Most már tudjuk, mi a teendő.” „Ez működhet. Próbáljuk ki.”
Ismersz tökéletesre büntetett gyereket? Ugye, hogy nem. Ha elkerülni nem tudjuk, akkor használjuk okosan a tévedéseket.
akkor a tévedések hozzák majd a legjobb változásokat az életünkbe. Így válik a hibázásból művészet: egy olyan tanulható készség, amely egész életre szól.
korábban írtuk
Egészségügyi tévhitek – Álszakértők aranykora a közösségi médiában
Méregteleníts, böjtölj, ezt szedj, azt szedj – a közösségi médiából folyik ki az egészségügyi tartalom, sokszor egymásnak szögesen ellentmondó tanácsokkal, gyógyulást, fogyást, stb. kínáló gyors megoldásokkal. Ember legyen a talpán, aki szűrni tud…
