• Fotó: illusztráció: Freepik
– Mondhatni, aki segítségre szoruló állatot talál Udvarhelyszéken, hozzád fordul évtizedek óta, a neved sokáig egyet jelentett az Ebreménnyel… Honnan ered az állatok iránti rajongásod?
– Szerintem az állatok iránti szeretetet velem született, mert megmagyarázhatatlan az, amit irántuk érzek. Amióta az eszemet tudom, állatokkal akartam foglalkozni, annak ellenére, hogy tömbházban nőttem fel, városi gyermekként. Már akkor is állandóan össze voltam vegyülve a kóbor kutyákkal és az ismerősök kisállataival. Emlékszem, édesanyám kategorikusan kijelentette, hogy tömbházba nem való állat, de idővel végül hajlott rá, hogy legyen egy saját cicám. Hát így kezdődött, de persze
a szülői tiltás ellenére továbbra is mindenféle állatot hazavittem, amit az utcán találtam.
Igazából állatorvos szerettem volna lenni, de nem úgy alakult az életem. Majd az első saját kutyámnak köszönhetően tanultam ki a kutyakozmetikus szakmát, és most már tizenöt éve kutyakozmetikusként dolgozom, de terápiás kutyamasszőr és állategészségügyi technikus végzettségem is van. Tíz évig az Ebremény Állatvédő Egyesületet is igyekeztem működtetni, amit kb. két éve abbahagytam. Ennek ellenére jelen pillanatban is vannak mentett gazdikeresőim, de már csak magánemberként próbálok tenni értük, amit tudok...
• Fotó: Kodolányi Enikő archívuma
– Hány saját kedvenc boldogítja az életedet jelenleg, és hány gazdikereső állatot fogadtál be?
– Két saját kutyával élek együtt. Sunny egy angol springer spániel, aki egy nyolcéves törzskönyves igazi lükegyerek, egy örök bohóc, aki Csacsa, az első saját angol cocker spánielem elvesztése után lett a vigasztalóm, társam. Csacsa volt az én nagy tanítóm. Aztán Sunny már kétéves volt, amikor behoztak egy Farkaslakán talált, ijedt hathetes kiskutyát hozzám, ő Füge, egy nyurga keverék, akinek ugyancsak nagyon érdekes egyénisége van. Mellettük pedig van három keverék, utcáról mentett kutyám is, akiknek keresem a megfelelő gazdit, családot: ők Bubu, Zete és Kajak…
– Ilyen hidegben még inkább szívünk szakad, ha gazdátlan állatot látunk, hogyan segíthetünk (jól) rajtuk?
– Ez egy nagyon összetett kérdés. Első gondolatom az, hogy az lenne a normális, ha az emberek felelősen viselkednének, vigyáznának az állataikra, hogy ne kerüljenek az utcára sem ideiglenesen, önsétáltatóként, sem véglegesen, kitéve az utcára, magukrahagyva. Hiszen minden állat számára veszélyes az utca, különösen a téli hidegben. Persze ez csak sajnos egy utópisztikus elképzelés, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy mai napig sokan vannak, akik nem felelős állattartók…
Ha mást nem tehetünk a kóbor állatokért, akkor az a legkevesebb, hogy enni és inni adunk nekik. Segíthet az is, ha bevisszük őket egy állatorvosi rendelőbe,
hogy az orvos ellenőrizhesse, ha van chipjük, és így megkerülhet a gazdi is. Székelyudvarhely városának van állatmenhelye, de tudni kell, hogy általában teltházzal küzdenek, de próbálkozni kell. A házban élőket pedig arra biztatom, hogy biztosítsanak egy meleg helyet az utcán élő állatok számára. Akinek pedig erre nincsen lehetősége, az kihelyezhet nem zárt dobozokat, szalmával kibélelve. A szalma elvezeti a nedvességet, így sokkal jobb mint egy pokróc. Felhívom a figyelmet arra is, hogy a nedves fekhely sok esetben veszélyesebb mint maga a hideg! És télen a madaraknak is teszek ki eledelt, hiszen rájuk is kell gondolni.
• Fotó: Kodolányi Enikő archívuma
– Mit tegyenek a gazdik a saját állataikért, hogy könnyebben átvészeljék a hideg időszakot?
– Minden állat számára szükséges olyan helyiséget biztosítani, legalább az éjszakai fagyokra, ahol nincsenek mínusz fokok. Ha ez nem lehetséges, akkor a kutya- vagy macskaház legyen lehetőleg szigetelt, vagy legalább ép, amin nem fúj át a szél, a hideg. Ne legyen túl nagy ez a ház. Akkora legyen, amiben kényelmesen elfér, fel tud állni az állat, meg tud fordulni, de ne legyen túl nagy, hogy az állat tudja kimelegíteni a saját testhőjével. A kint tartott állatoknak sokkal több energiára van szükségük a hideggel való megküzdés miatt, ezért
adjunk több ennivalót nekik, és a vizüket is naponta többször cseréljük, hogy ne fagyjanak be a vizes tálak.
Kutyakozmetikusként pedig hangsúlyoznom kell, hogy a kint tartott kutyákat télen nem fürdetjük, még akkor sem, ha a fürdetés után akár egy-két órára meleg helyet is biztosítunk nekik. Az állat ugyanis a hideg ellen egy természetes védőréteget, zsírt termel a bőrére, ezt ha samponnal lemossuk, nem tudja egyhamar visszatermelni. De a benti kutyáknál is fontos figyelni, hogy a séták alkalmával csak akkora sétákat tegyünk, ami a kutyánknak még komfortos. Ameddig mozgásban van, nem fázik. De
ne kössük ki az üzlet elé, ne várjuk el, hogy a lábunknál üljön, amíg az ismerősünkkel csevegünk hosszú időn keresztül.
Ne nyírassuk túl rövidre a szőrüket – mondjuk, ez nyáron sem jó. Szükségük van az egészséges szőrtakaróra. Ha pedig rövid, kevés szőre van vagy idős, fázós, öltöztessük fel megfelelő méretű kutyaruhába. Ne hagyjuk őket hosszú időre autóban sem, hiszen ahogy az nyáron katlan, télen hűtőszekrény. Nem utolsó sorban pedig, figyeljünk a tappancsaikra is, hiszen a hideg, a hó miatt könnyebben sérülhetnek, az utakra használt só marhatja őket, ezért töröljük meg, kenjük be mancsápolóval vagy akár körömvirágkrémmel.
• Fotó: Kodolányi Enikő archívuma
– És ha aktívan segítenénk a gazdára váró, jobb sorsra érdemes állatokon, még mit tehetünk?
– Elsősorban kihasználhatjuk a közösségi média erejét, és a lakhelyünkhöz tartozó állatmenhely tevékenységét népszerűsíthetjük azzal, hogy tartalmaikat megosztjuk. Soha nem tudhatjuk, lehet, hogy a mi megosztásunk segítené hozzá az egyik kisállatot a „gazdisodáshoz”, mert éppen egy ismerősünk beleszeret.
Érdemes érdeklődni ezeknél a szervezeteknél, hogy milyen típusú adománnyal segíthetjük őket, legyen az élelem vagy pénzbeli adomány.
Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy személyi jövedelemadónk 3,5 százalékát felajánlhatjuk bármilyen civil szervezetnek, amely lehet akár állatvédő egyesület is… Ugyanakkor, ha valaki az olvasók közül úgy érzi, hogy élelemmel szeretne segíteni a kóbor állatokon, vegye fel velem a kapcsolatot, és segítek eljuttatni az adományt a megfelelő helyekre.
korábban írtuk
Gáll Tímea a Lélekhangban: Jó döntés volt! (VIDEÓ)
Lemondással, a kényelem és rutin felrúgásával járt, amikor Gállék úgy döntöttek: megmentik az enyészettől a csíkmadarasi őst. A Lélekhang idei első kiadásában Gáll Tímea mesél a kezdetekről, az örökségről és a kedvenc ételeiről.
