Tapasztalataink szerint nincs az a (hétfői) rossz kedv, amit ne enyhítenének, mutatjuk a mi négy- (három-!)lábú szeretetgombócainkat:
Marci, a túlélő
Demeter Melinda Marciját nyolc életéve alatt ütötte már el autó, sebezte meg – szinte halálosan – kaukázusi juhászkutya, öt éve epilepsziával kezelik folyamatosan, fél éve elvesztette az egyik lábát daganat miatt, de semmi nem tud kifogni rajta.
Hihetetlen életkedvvel, három lábbal is őzeket űz, egeret ás, a környék összes macskáját sakkban tartja, és reggeltől estig játszana fáradhatatlanul.
„Amikor a labdájával a szájában várakozón a szemembe néz: »na, jössz már?«, amikor nedves orrával türelmetlenül megbök, hogy »simizz, naaaa!«, vagy amikor csak úgy a lábamra fekszik összekuporodva, egy mély, elégedett sóhajtással, az maga a kimondhatatlan boldogság – azt hiszem, hiszem mindkettőnk számára” – meséli kedvencéről Melinda.
• Fotó: Demeter Melinda archívuma
Csoki Zsömlével
„A gyermekeink évekig nyaggattak minket egy kutyáért. Végül a Covid-időszakban kaptak egy négylábú játszótársat, és végtelen lett a boldogság. Amikor azonban jó hosszú idő után mégis kellett menni iskolába, neki is kellett egy társ, így rögtön ketten lettek” – meséli Csoki és Zsömle történetét Gergely Orsolya.
„Sajnos nálunk elméleti síkon maradt a könyvekben leírt sok jó tanács és tapasztalat, hogy a gyermekek megtanulnak felelősséget vállalni, gondoskodni: mi, szülők kaptunk újabb feladatokat.
Emiatt néha nyűgösek vagyunk, amikor minden egyes nap, esőben, hóban, sárban is foglalkozni kell velük, viszont a legnehezebb nap is elviselhetőbb egy kutyasétáltatás után – avat be a mindennapokba a Tudós nők sorozatunk házigazdája. – És bár Csoki fekete, Zsömle pedig fehér, már nem annyira fekete-fehér a világ, és nekik köszönhetjük, hogy télen-nyáron észrevesszük, milyen csodás helyen élünk. Nem oldják meg a problémáinkat, de kirobbanó energiájuk, játékos lelkesedésük, feltétel nélküli ragaszkodásuk mindig felderít.”
• Fotó: Gergely Orsolya archívuma
Jógaoktató és bakkecske, kifli, perec, kérdőjel: Kefe
„Marosszéki Csombord Kefe a mi szálkásszőrű kiskedvencünk, tacskónk, aki épp most januárban lett hétéves. A lakás összes zugában megtalálja a napsütötte »tájat«. Tud lenni kifli, perec és kérdőjel, házi jógaoktató, ugráló, játszani hívó bakkecske,
társ a főzésben, ahol minden »lepattanó« falat őt illeti, nassoló pajti esti tévézésnél, és ő az, aki a legjobban igényli a testi érintést”
– mutatja be multifunkcionális szőrös családtagjukat Csatlos Tünde. „Úgy tud nézni, olyan okosan, hogy azt érzed, mindjárt megszólal, és csak azért nem szólal meg, mert nem akar. És tudjátok, mi a szuperereje azon felül, hogy mindig minden körülmények között szeret? Az, hogy egész életében plankel.”
• Fotó: Csatlos Tünde archívuma
Vifi, az udvarhelyi celEb
Vifi, az udvarhelyi celEb akár a Nőileg kabalája is lehetne, hiszen Angyalosi Bea, kolozsvári fotós kolléganőnk mentette, és Magyari Tekla életét boldogítja (és bonyolítja) már kilencedik éve. Mint magyarázza Tekla,
nincs az a stresszmennyiség, amit egy kiadós séta, netán egy túrázás le ne vezetne,
ebben alibi és remek partner is a bozontos házikedvenc. Feltöltő csak nézni is, ahogyan a frissen hullott hónak teli pofával örvend, a pocaksimogatás kölcsönösen stresszoldó hatásáról nem is beszélve.
Avar, a „kütyütlenítő”
Pálfi Kingáék Avarja három hónapos tacskó kölyök, akit a kisfia által az egész család ajándékba kapott.
„Amióta ő van nekünk, jóval kevesebbet kütyüzünk, sokkal többet simogatunk, hangosan kacagunk,
újra felfedezzük a banális tárgyak használati lehetőségeit a házban és a ház körül. Versenyt simogatjuk és altatjuk az ölünkben. Bármennyire idegesek vagy szomorúak lennénk, Avar képes legalább egy kis mosolyt csalni az arcunkra, legalább picit elengedni a nehézségeket, amikor a »Walt Disney-szemébe« nézünk.”
• Fotó: Pálfi Kinga archívuma
Gizus, a honfoglaló
Gizus egy másfél éves mentett cica, aki pár hetes korában gyakorlatilag beköltözött Bota Ingridék tárolójába. Marketingmenedzser kolléganőnk itt jegyzi meg: tömbházuk körül harminc, szinte teljesen egyforma tároló található, azonban
Gizus éppen őket választotta! Ez nem lehet véletlen!
„Öntörvényű? Igen. Néha szétszedi a lakást? Igen. Kifejezi, ha valami éppen nem tetszik? Igen. Mégis ő a világ legaranyosabb kiscicája számomra. Az otthon melegségét, a feltétel nélküli szeretetet jelenti, és boldog vagyok, hogy bearanyozza a napjainkat” – mondja Ingrid.
• Fotó: Bota Ingrid archívuma