Növekszik a szexuálisan bántalmazott gyermekek száma, bár emögött részben a társadalom tudatosodása is állhat, azaz feltehetően az utóbbi időben egyre több eset kerül a hatóságok látókörébe. Egy hazai statisztika szerint naponta 8 gyermek szenved el abúzust, vagy például 2022 januárja és szeptembere között 1143 esetet jegyeztek, ezek jelentős részét – 1001 esetet – lányok ellen követték el. A legfiatalabb áldozat négyéves (!) volt. Egy viszonylag friss felmérés szerint
Ami még ijesztőbb, az az, hogy nemzetközi kutatások szerint is sokkal nagyobb eséllyel fogja egy ismert, közeli személy, netán családtag bántalmazni a gyermeket, mint egy idegen. Itthon az esetek 80 százalékában az elkövető a szűkebb-tágabb családból kerül ki.
A Mentsétek meg a Gyermekeket civil szervezet a folyamatra is felhívja a figyelmet, ahogy érzelmi manipulációval magához „édesgeti” az ismerős a gyermeket, lassan a hatalmába vonja, miközben elkezdődik vagy megtörténik az abúzus. Általában a bántalmazó első körben igyekszik a kiszemelt áldozat bizalmába férkőzni, és elérni, hogy az már ne hallgasson a saját érzéseire, kételkedjen a saját ítéleteiben, megérzéseiben.
Szakemberek mondják: a szexuális erőszak továbbra is tabu téma Romániában, az áldozatok szégyellnek segítséget kérni, nem merik elmondani, hogy mi történt velük. Rendre felhívják a figyelmet, hogy sürgősen be kellene vezetni a szexuális nevelést az iskolában. A szakszerű szexedukációra – sajnos – még mindig várni kell, de a családban sok mindent lehet tenni azért, hogy elkerülhető legyen a trauma.
Itt van például a „bugyiszabály”, amely az európai országokban jól ismert, óvodáskorú gyermekeknek szóló megelőzési program. Ennek segítségével
A „bugyiszabályok”, vagy nevezhetjük alsónemű-szabályoknak is, abban is segítik a kicsi gyerekeket, hogy különbséget tudjanak tenni jó és rossz titkok között (a felnőttek pedig az árulkodás és segítségkérés között), ezzel is segítve azt, hogy ha netán megtörténik, ne maradhasson rejtve az ellenük elkövetett abúzus vagy bántalmazási kísérlet.
Az első lépés tehát az, hogy elkezdjük megtanítani a gyermeknek, hogy azokat a testrészeket, amelyeket alsónemű fed (bugyi, kisgatya, trikó, fürdőruha-felső, stb.) senki nem érintheti meg az ő engedélye nélkül. Ez akár mindennapos kommunikációt, bizonyos szituációkban példamutatást igényel a szülők részéről, de csak ezen a módon érhetjük el, hogy a kisgyermekben kialakuljon a saját teste fölötti önrendelkezés „tudása”, a határok tisztelete, amire később ráépülhet a nemet mondás képessége.
Félreértés ne essék: ez nem az ijesztgetésről szól, egyszerűen arról, hogy öltöztetés közben, kakilás után mindig előzze meg beszéd a tettet. Azaz: megtörölhetem a popsit? Bekenhetem a kiütést? És közben kialakul a testhatárok érzése, az intim testrészek „tiszteletének” a tapasztalata. Szülőként ráadásul az is a feladatunk, hogy segítsük a gyermeket abban, hogy ez más környezetben is így történjen. Érdemes határozottan leállítani a popsi-paskoló nagybácsit, és igen, az egészségügynek is el kellene jutnia odáig, hogy az alsónemű-szabályok betartása számukra is egyértelmű legyen, 3-4 éves gyermekek vizsgálatakor is.
A jó titkok, rossz titkok közti különbségtétel elsajátítása a második lépése a megelőző programnak. A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítványnál leltem erre a szenzációs megfogalmazásra: a jó titkok olyanok, amelyektől az ember folyamatosan mosolyogni szeretne, a rossz titkoktól viszont megfájdul a fej, a has, és rémálmokat okozhatnak. És erre épül a program harmadik fejezete:
Ezzel ágyazunk meg annak, hogy ha tiltakozása ellenére mégis éri valami a gyermeket, akkor jó esetben azt jelezni is fogja.
Az alsónemű-szabályok nem jelentenek szexuális felvilágosítást, nem az a lényegük, hanem a testkép kialakulásának a támogatása, a testi integritás megvédése képességének a megalapozása, fejlesztése. De ideális esetben olyan a családi légkör, ahol a szexualitás nem tabu, lehet kérdezni, és hiteles válaszokat is kap a gyermek – életkorának megfelelően megfogalmazva.
Gyerekek elleni szexuális visszaélésnek nevezzük, amikor egy felnőtt vagy az áldozatnál jóval idősebb gyerek arra használja hatalmát és befolyását, hogy egy gyereket valamilyen szexuális tevékenységbe vonjon be. Mivel egy gyerek az életkoránál és függő helyzeténél fogva nem képes arra, hogy tájékozott, tudatos döntést hozzon egy szexuális cselekményről, ezért minden olyan szexuális tevékenység, amely felnőtt és gyerek között történik, abúzusnak – azaz visszaélésnek, erőszaknak – tekintendő (forrás: NANE Egyesület). Néhány példa: szexuális aktus gyerek jelenlétében, önkielégítés gyerek előtt, pornónézésre való kényszerítés, nemi szervek mutatása, szexuális töltetű érintés (fogdosás, tapogatás), a gyerek rávétele arra, hogy valakinek a nemi szervét megérintse, a gyerek nemi szerveinek érintése, a nemi szervek dörzsölése a gyerek testéhez, nemi aktus különböző formái, de traumatikusak lehetnek a szexuális tartalmú célzások is a gyerek testére vonatkozóan.
A szexuális abúzusnak gyakran hasonlóak a tünetei, mint a lelki és fizikai bántalmazásnak. Egymásnak ellentmondó viselkedési formákat is „produkálhat” a gyermek, a magába zárkózástól kezdve a fokozott szégyenlősségen, félénkségen át az indokolatlannak tűnő dühkitörésekig.
alább néhány ilyen, a teljesség igénye nélkül:
– Az önértékelés megváltozása (rossz vagyok, csúnya vagyok), önutálat
– Bizalmatlanság
– Romló iskolai teljesítmény, a koncentráció zavarai
– Szexuális töltetű játékok megjelenése, kornak nem megfelelő szexuális érdeklődés
– Agresszivitás
– Regresszív viselkedés, azaz korábbi életszakaszra jellemző viselkedésformák megjelenése (pl. ujjszopás)
– Gyakori sírás, csüggedtség, kedvetlenség
– Gyakori maszturbáció (akár mások előtt is)
– Étvágytalanság, zaklatott alvás, rémálmok
– Egy bizalmi személy feltűnő kerülése, vagy nem akarja, hogy valakinél ott hagyják a szülei
– Fél egyedül maradni
– Túlzott megfelelés, beleegyezik mindenbe
– Gyakoribb betegeskedés
– Szorongás bizonyos helyektől, bizonyos személyek jelenlétében
– Az öltözködés megváltozása
– Végül a legfontosabb: ha tudomást szerzünk az abúzusról, akkor az áldozat érzései a legfontosabbak, és hitelt érdemelnek! Fontos a támogató jelenlétünkről biztosítani, és elhitetni vele: soha nem a bántalmazott a felelős az abúzusért. Ha nagyon nehéz nekünk a történet, kérjünk segítséget.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítványnak köszönhetően idén jelent meg a bugyiszabály meseköny magyar nyelvű változata, Minden gyerek kicsi kincs címmel, Szabó T. Anna szövegével és Bogdán Viki rajzaival.
korábban írtuk
Fekete István: Beszélgessünk gyermekeinkkel az influenszerekről is
Az influenszerek világa és a mindennapjaink már elválaszthatatlanok, különösen a fiatal generáció életében. Mi is érezzük, használjuk, de talán az a baj, hogy nem igazán tudjuk szülőként uralni: ez a közösségi média.
