Néhány hónap múlva kezdődik az óvodai beiratkozások időszaka, „intézményesül” a gyermekünk, szoktam mondani. Megterhelő ez szülőnek, gyermeknek egyaránt: új rutin köszönt be a család életébe, ezt, és az elszakadást is meg kell szokni mindenkinek. Ideális esetben nem a szükség, hanem a gyermek személyisége, fejlettségi szintje kellene döntő legyen abban, hogy szemünk fénye mikor kezdi az óvodát, napközit.
„Minden gyermek más és más fejlődési ritmussal rendelkezik, ezért nincs kőbe vésett, mindenkire érvényes recept, ami a bölcsőde vagy óvoda/napközi elkezdésének időpontját jól körülhatárolja, megszabja. Sajnos nem minden esetben ez dönti el, hogy mikortól járatjuk féltett kincsünket közösségbe, gyakran szükségmegoldás, hogy a kicsiket már zsenge gyerekkorban, alig egy- vagy másfél évesen bölcsődébe adjuk, mert nincs más lehetőségünk, vagy azzal nyugtatjuk magunkat, hogy minél hamarabb kerül közösségbe, annál hamarabb fejlődik majd” – magyarázza Lázár Csilla. A székelyudvarhelyi óvónő fontosnak tartja megjegyezni:
A legtöbb gyermeknél ez az időszak két és fél, hároméves korban kezdődik el: a kicsi ilyenkor már aktívan kezdi felfedezni a környezetét, birtokba akarja venni a körülötte lévő színes, ingergazdag világot. „Ehhez a felfedezőúthoz biztonságra van szüksége, mind a családi, mind pedig az óvodai környezetben egyaránt. Ezt a biztonságérzetet kell biztosítanunk számára” – hangsúlyozza az óvónő.
Az óvoda ezért a család után a legmeghatározóbb környezet számos apróság életében:
„A szocializáció nem merül ki abban, hogy a gyermekeknek barátokra van szüksége, az óvodai szocializáció ennél sokkal összetettebb, amely hatással van a teljes viselkedésükre, a világhoz való viszonyulásukra és az életről alkotott képükre, elképzelésükre” – sorolja Csilla. Megjegyezzük: így az óvónő felelőssége is óriási, hiszen a legkritikusabb életszakaszban foglalkozik a palántákkal.
Ha nagyon leegyszerűsítjük, az óvoda, napközi célja felkészíteni gyermekünket az iskolára, tehát három vagy négy tanév során iskolaéretté nevelni a csemetéket.
Az iskolaérettséget négy kompetencia alapján mérik:
– testi (biológiai, mozgásbeli, személyes higiénia): az arányosan fejlett test, a beindult fogváltás, kialakult dominancia, koordinált nagymozgások, finommotorika, szenzomotoros készség
– kognitív (értelmi fejlettséget érintő): a logikus gondolkodás, figyelem, emlékezet, általános tájékozottság, személyes adatok ismerete, szerialitás (sorrendészlelés), testséma, térorientáció fejlettsége
– érzelmi: kudarctűrés, monotóniatűrés, feladattudat, szükségletkielégítés késleltetésének megléte
– szociális feltételek: együttműködés, kapcsolatteremtés készsége a kortárs- és felnőttekkel való kapcsolatokban egyaránt
„Gyakran találkozunk olyan iskolaköteles gyermekkel, akinek a biológiai és értelmi képességei maximális fejlettségi szintet mutatnak, ám érzelmi és/vagy szociális területeken még fejlődnie kell. Ilyen esetekben nem javasoljuk az iskolakezdést, kérjük a napközi pszichológusának is a segítségét,
Természetesen fennáll ennek a fordítottja is, amikor a gyermek érzelmileg kiegyensúlyozott, szociálisan érett, biológiailag megfelel a kritériumoknak, ám az értelmi képességei fejlesztésre szorulnak. Ha még időben fény derül erre, pótolhatóak a lemaradások iskolakezdésig, természetesen függ ez a hiányosságok mennyiségétől is, valamint a fejlesztésre szánt fennmaradó periódus hosszától” – magyarázza Csilla.
A bölcsőde egyértelműen mentőöv ott, ahol a szülőknek idő előtt vissza kell menni dolgozni, vagy azokban a családokban, ahol nincs, nem elérhető a nagyszülő. A bölcsődébe járó kicsik egyébként egyértelműen egyszerűbben beilleszkednek majd az óvodába, ezek a gyerekek az esetek többségében alkalmazkodóbbak, önállóbbak és könnyebben veszik az akadályokat, mint az oviba újonnan érkező kortársaik. Tipegő csoportot pedig akkor érdemes választanunk, ha a korlátozott létszám miatt nem sikerült gyerekünket bölcsődébe beíratni, vagy, ha az adott tanintézmény belső rendszabályzata feltételként szabja meg, hogy a gyermek csupán a 3 éves kor betöltése után kezdheti el az óvodai kicsi csoportot.
A válasz egyértelmű: nem. Intézményes keretek között teljesen más ingerekkel, impulzusokkal találkozik a gyermek, és rendkívül fontos, hogy mindezekkel úgy szembesül, hogy nincs a háttérben a szülő, aki kritikusabb helyzetekben „kipárnázva óvja” az esetleges kudarcoktól. „A gyermeknek szüksége van a kortársakra, a biztonságot és szeretetteljes óvodai közösséget nyújtó életre, amelyben az érzelmi nevelés kap fő szerepet.
– szögezi le az óvónő. A gyermekeink intézményes nevelésének tekintetében az iskolai életszakaszok mindegyikének megvan a jól meghatározott szerepe, feladata, kidolgozott, ám gyakran mégis nehezen követhető rendszere. „Az már más kérdés, hogy ez a rendszer mennyire igazodik országunkban a gyermekeink igényeihez, hatékony, tanulás iránti vágyuknak a kialakításához, lelkesedésük fenntartásához, eredményes és sikeres életpályához való törekvésükhöz és eljutásához” – jegyzi meg.
Kérdésemre válaszként Csilla sorolja: az otthon tanuló gyerekeknek előnyt jelent(het) a tanulásra szánt önálló, felelősségteljes időbeosztás kialakítása, a tudatos és célirányos tervezés, így a „fölösleges” tantárgyakkal elrabolt idő csökken, jó esetben több idő jut a kreatív-és sporttevékenységekre. „Mégis azt gondolom,
Hosszú évek távlatából még ma is érzem a szeretett tanító nénim finom illatát, hallom a tűsarkú cipője kopogását, magam előtt látom a huncut mosolyát, fülemben csengenek az elismerő szavai – számomra akkor is és most is sokat jelentenek ezek. Szerintem mindezt – jó esetben is – csak részben tudja biztosítani az otthon tanuló gyermekek rugalmas kerettanterve” – meséli.
Az óvodai évek óhatatlan velejárói az óvodai betegségek: főként az első tanévben gyakran előfordul, hogy egyik betegségből a másikba esik a kicsi, ilyenkor akár hetekre is kimarad az oviból. Cudar időszak ez, mégis szülőként a következetességre kell törekedni:
„Mindig nagyon elszomorít, amikor azt tapasztalom, hanyagsággal, felelőtlenség által vezérelt szülők nem érzik az óvodai élet közösségformáló szerepének fontosságát, gyermekeik pedig indokolatlanul hiányoznak huzamosabb ideig” – jegyzi meg Csilla. Meggyőződése egyébként, hogy ezeknek a gyermekeknek lenne a legnagyobb szükségük a biztonságot és szeretetet nyújtó óvodai életre. Hiszen a rendszertelenség a legnagyobb ellensége a gyermek egyéni és életkori sajátosságaira alapozó, biztonságos, stabil szokás- és szabályrendszerrel rendelkező, gyermekközpontú és kompetencia alapú óvodai programnak. Ne fosszuk meg ettől a közösségi élménytől gyerekeinket – hangsúlyozza az óvónő.
korábban írtuk
Fekete István: Online „könnyű” jelen lenni – A képernyőidő sötét oldala
Számtalan cikket olvastál arról, milyen káros hatással van a túlzott képernyőidő a gyerekekre. Rengeteg tanulmány született, „ki lehet olvasni” az internetet, hogy okuljon az ember belőle. De most nem a gyerekekről szeretnék írni, hanem a felnőttekről.
