• Fotó: Kiss Bea
– Ha augusztus, akkor hullócsillagok. Miről híres ez a hónap a csillagászati naptárban?
– Augusztusban van a Perseidák látványos meteorraj, amely óránként nyolcvan-száz hullást produkál, amit az emberek kényelmesen megnézhetnek. Bárki kimehet a mezőre, meleg nyári éjszaka van, ki lehet feküdni, és lehet kémlelni az eget, de ilyen hullócsillagrajok az év minden hónapjában vannak.
A Geminidák például sokkal több és látványosabb hullócsillagot produkálnak, mint a Perszeidák,
viszont ez a meteorraj minden évben decemberben tetőzik, olyankor pedig már nem megyünk ki olyan mosolygósan a mezőre, esetleg az idő is borongós, szeles, hideg van.
– Mit tanácsolsz annak, aki hullócsillagot szeretne látni a nyári égbolt alatt?
– Először is várja meg, hogy besötétedjen. Idén picit problémát okoz a telihold, ami beragyogja az eget, hiszen ahhoz, hogy minél több hullócsillagot lássunk, a legfontosabb, hogy az ég teljesen sötét legyen. Menjünk minél távolabb a városok fényeitől, ahol nem zavarnak már a külső fények. Álljunk háttal a teliholdnak, és várjunk türelemmel, szinte biztos, hogy óránként tíz-tizenöt hullócsillagot fogunk látni.
A Hold nagyon látványos távcsövön keresztül • Fotó: Popa Armand archívuma
– Mi mindent rejt még a nyári égbolt?
– A négy évszakban mindig más és más van az égen. A nyári csillagképek nagyon sok mélyégobjektumot tartalmaznak. Nyáron a Tejút pontosan a fejünk fölött húzódik, és a Tejút csillagképei rendkívül gazdagok látványosabbnál látványosabb objektumokban: csillaghalmazok, gömbhalmazok, kettős csillagok, amelyek egymás körül keringenek, különböző ködök, mindenféle olyan vagány dolog, amit az emberek szeretnek megnézni távcsővel.
Ilyenkor látszik a galaxisunk közepe, a Nyilas-csillagkép környéke, ami aztán tényleg bővelkedik látványosságokban.
Ott van a Messier 16, ismertebb néven Sas-köd, amelyben a teremtés oszlopai néven ismert képződmények találhatók. Ez egy aktív csillagkeletkezési régió, amely a Hubble-űrteleszkóp ikonikus felvételeinek köszönhetően vált igazán híressé. Ráadásul a környéken több más látványos mélyégobjektum is található, ami különösen izgalmassá teszi a galaktikus vidéket. Idén augusztusban egyébként rendkívül közel kerül egymáshoz a Vénusz és a Jupiter, a két legfényesebb bolygónk a hajnali égen. Évente egyszer-kétszer van ilyen látványos csillagászati jelenség, mint a bolygó-együttállás.
Tavaly például megtörtént, hogy majdnem az összes bolygó látható volt az égen egy bizonyos napszakban.
A nyári égbolt kémlelése ugyanakkor jó alkalom arra is, hogy megtanuljunk tájékozódni a csillagos égen. Jó, ha tudjuk, melyik a Hattyú-csillagkép, hogy néz ki a Nagy Göncöl, az Orion csillagkép, és még hosszan sorolhatnám. Ha ezeket már könnyedén megtaláljuk az égen, akkor sokkal egyszerűbb lesz ráirányítani a távcsövet a különféle látványosságokra és megkeresni az ég csodáit.
Egy 20 centiméter átmérőjű távcsővel már érdemes próbálkozni • Fotó: Kiss Bea
– Évek óta járdacsillagászati bemutatókkal, ismeretterjesztő programokkal népszerűsíted az ég szépségeit az aradiak körében. Mit tapasztalsz ezeken a találkozókon?
– Azt veszem észre, hogy nagyon nagy az elvárás a látvány iránt. Nagyon elterjedtek az asztrofotók, és az emberek többsége, amikor belenéz a távcsőbe arra számít, hogy azt fogja látni, amit a fotók ábrázolnak. De ez tévhit, mert az emberi szem nem elég érzékeny ahhoz, hogy olyan részleteket észrevegyen. Örülünk annak, ha a távcsöves megfigyelésen keresztül észrevesszük és megállapíthatjuk a formáját annak az objektumnak, amit éppen keresünk. Azt szoktuk csinálni, hogy
először is a Holdat mutatjuk meg az érdeklődőknek, hiszen a Hold hihetetlenül látványos távcsövön keresztül, a holdkráterek fantasztikus látványt nyújtanak,
akár egy mobiltelefon segítségével is lefotózhatjuk ezeket. Mutatunk még bolygókat nekik, a Jupitert, a Szaturnuszt. A Jupiternek csodaszépen látszanak a felhősávjai, a Szaturnusznak pedig a gyűrűi. A vállalkozó kedvűek megnézhetik a galaxist is, ami soha nem fog úgy kinézni, mint a fotókon.
A nagy fényszennyezés miatt a településektől távol lehet igazi élményben részünk • Fotó: Kiss Bea
– Mennyire sikerül felkelteni az érdeklődést az égbolt szépségei iránt ezekkel a bemutatókkal?
– Nagyon sokan próbálkoznak az asztrofotózással, ami azt jelenti, hogy lefotózzuk a csillagos égboltot vagy megörökítünk egy-egy mélyégobjektumot különböző technikai lépések megtételével. A lényeg itt is ugyanaz, hiszen az asztrofotózás is a csillagos ég alatt történik, és szerintem felbecsülhetetlen élményt nyújt, ha minél több időt szánunk az ég felfedezésére.
– Milyen távcsövet javasolsz a kezdőknek?
– Mi, amatőr csillagászok azt szoktuk mondani, hogy a távcső minél nagyobb, annál jobb, de azért még szállítható legyen. Egy 20 centiméter átmérőjű távcső már bőven elegendő ahhoz, hogy élvezzük a csillagos égboltot. Mindenképpen távcsöves szaküzletből érdemes vásárolni.
– Te mit érzel, amikor kint vagy a szabad ég alatt?
– Hihetetlenül nagy nyugalmat. Számomra a csillagos ég vizsgálata egyfajta meditáció.
A Messier 16, ismertebb nevén a Sas-köd • Fotó: Popa Armand archívuma
– Hogy találtál rá erre az útra?
– Mint minden amatőr csillagász, én is azt szoktam mondani, hogy gyermekkorom óta érdekel a csillagos ég, viszont gyermekkoromban nem volt távcső, vagyis egy olyan eszköz, amely közelebb vigyen a csillagos éghez. Nagyon tetszett, nagyon vonzott, de nem volt hozzáférhetőségem. Úgy gondolom, minél nehezebben elérhető valami, annál jobban vágysz rá. És
attól kezdve, hogy lehetőségem nyílt beszerezni egy távcsövet, onnan már nem volt visszaút, a csillagászat beszippantott, mint egy fekete lyuk.
2016 óta foglalkozom komolyabban ezzel. Eleinte nem volt olyan derült, tiszta éjszaka, hogy ne jöjjek ki az udvarra, vagy ne menjek ki valahova csillagászkodni. Most azonban nagyon felerősödött a fényszennyezés a modern LED-es világítótestek miatt, és mivel én a városközpontban lakom, számomra már nem élvezetes kiülni az udvarra. Most már csak úgy az igazi, hogy bepakolok az autóba, és kimegyek valahova a várostól távol. Ezt azonban nem tudom megtenni minden este.
Távcsövön keresztül a Nap • Fotó: Popa Armand archívuma
– És a csillagvizsgálás melyik részét kedveled leginkább?
– Én vizuális észlelő vagyok, szeretek az ég alatt nézelődni. Szoktam fotózni is, de keveset. Inkább fogom a távcsövem, kimegyek, és kutatok az égen. Legtöbbször előre tudom, hogy mit fogok keresni, hogy mit szeretnék látni, és aztán persze jön, ami jön.
– Feltételezem, hogy a végtelenségig lehet tanulni, hogy mit rejt az ég. Te milyen eredményre, teljesítményre vágysz?
– Azt szeretném, hogy a föld északi féltekén mindent lássak az égen, amit egy ilyen jellegű amatőr távcsővel látni lehet. Ez körülbelül 2-3000 mélyégobjektumot jelent. Ennek nagy részét már láttam eddig, és erre igazán büszke vagyok. Ráadásul ezeket a csodákat mind-mind térképek alapján találtam meg az égen. Most már vannak olyan berendezések, amelyek ráköthetsz a távcsőre, és oda viszi a keresőt, ahová akarod, de úgy gondolom, az igazi kihívás mégis az, ha én magam keresem meg ezeket a dolgokat.
A horgászathoz tudnám hasonlítani, mert egy dolog egy horgásztóban horgászni, amely tele van halakkal, és teljesen más a varázsa annak, ha elmész egy patakba pisztrángot fogni.
Bizony ott kínlódsz négy órán keresztül, de jobban örülsz annak a halnak, mint egy halastavi pontynak. Szeretnék olyat látni, amit eddig nem láttam még, és ezek többnyire nagyon halvány, nehezen észrevehető dolgok. Már nem olyan objektumra vágyok, amitől elámulok, hogy wow, milyen csodálatos, hanem olyat keresek, ami alig látszik. Kicsit extrémsport jelleget kapott a dolog, tehát a kihívás is része a szórakozásnak.
– És melyik a következő objektum, amit látni szeretnél?
– Van egy távoli galaxis, az NGC 7331 galaxis, amelyben nemrégiben felrobbant egy szupernóva, azt szeretném látni.
– Mi ösztönöz arra, hogy a kihívás és szórakozás mellett önkéntes és ingyenes bemutatókkal ismertesd meg az égbolt szépségeit az emberek körében?
– Szeretném közelebb hozni az emberekhez a csillagokat, hogy mindenkinek lehetősége legyen belenézni a távcsőbe, és eldönthesse, hogy akar-e ezzel komolyabban foglalkozni vagy sem. Nekem erre nem volt lehetőségem, én sóvárogtam a csillagok után. Mostanra sok minden megváltozott, a fiatalok vödörrel kapják az információkat, és a bőség zavara miatt elvesztik az érdeklődésüket. Úgy gondolom, hogy nálam éppen a hiányból indult a csillagászat iránti rajongásom.
