Induljunk ki abból a felemás helyzetből, hogy Erdélyben az alkoholfogyasztás a társasági élet teljesen elfogadott velejárója évszázadok óta, míg a más, illegális drogokkal szemben nem ennyire megengedő a közvélemény. „Ha a viselkedésfüggőségeket vesszük alapul, akkor elítéljük a fiatalokat a nagymértékű elektronikai kütyük, virtuális játékok használata miatt, de nem ítéljük el a munkafüggő szülőt, vagy legalábbis másként mentjük fel, ésszerű magyarázatot találunk a viselkedésére. Pedig mindenik függőség negatívan hat mind az egyén, mind a szűkebb családja életére” – mondja Molnár Katalin nevelési tanácsadó.
Azt is kiemeli, hogy napjainkban jóval nagyobb az esély a gyerekeknek, serdülőknek a különböző függőségek csapdájába kerülni, hisz olyan kihívásokkal találkoznak kiskoruk óta, amelyeket szülőként nehéz követni. „Sokkal nagyobb a felhozatal a káros szerekből is,
Gyakran hallani, hogy ezt a felgyorsult élettempót, kívülről jövő káros hatásokat képtelenség követni, tehetetlenség uralkodik el rajtuk, sokan nem is vesznek tudomást a lehetséges veszélyekről. Beletörődnek, az időszakos eltiltások, büntetések maradnak csak nevelési eszközül, ami értelemszerűen ellenállást, távolodást szül a fiataljainkban” – részletezi a szakember.
A szakma egyetért abban, hogy a hatékony megelőző munka jóval a szerfogyasztás első kipróbálása előtt elkezdődik. Molnár Katalin szerint bár kamaszkorban egyre fontosabbá válnak a kortárs kapcsolatok, azt az alapot, amihez viszonyíthatja egy tizenéves a későbbi kapcsolatait, a családban kapja meg. „A gyerekek nemcsak abból tanulnak sokat a kapcsolatok világáról, ahogy szülőként kapcsolódunk hozzájuk, hanem abból is, amilyen felnőtt-felnőtt kapcsolatokat látnak a környezetükben. Életkortól függetlenül, az egyenlőségen és erőszakmentességen, tiszteleten alapuló kapcsolatok biztonságot nyújtanak a gyerekek számára, azt a hitet erősítik bennük, hogy a felmerülő külső vagy belső konfliktusok hatékonyan kezelhetőek, feloldhatóak anélkül is, hogy valamelyik fél sérülne. Az egészséges kapcsolatban szabad egyet nem érteni, de ettől még a tisztelet megmaradhat” – magyarázza.
„Ha a szülők egymás között gyakran használják például az énközléseket, az érzelmeiket felismerik, nevükön nevezik, empatikusan visszatükröznek egymás érzéseire, akkor ez »átmegy« a gyerekekbe is. Sokkal inkább fognak tudni önreflektív módon reagálni önmagukra, társaikra, helyzetekre, viszonyulásmódokra, értelemszerűen jobban fogják tudni kezelni a különféle stresszhelyzeteket is” – fogalmaz Molnár. Természetesen, ha ez nem működik jól, akkor…
A nevelési tanácsadó emlékeztet, hogy Jeffrey E. Young amerikai pszichológus szerint a gyermekeknek öt alapvető érzelmi szükséglete van, ha ezek többségében kielégítődnek, akkor jóval kisebb az esély a függőségek kialakulására. Az egyik a biztonságos kötődés iránti szükséglet. Ha ez a szükséglet nem töltődik be, ha a szülő érzelmileg elérhetetlen, túl stresszes, túlterhelt, elhanyagoló, akár bántalmazó, akkor mindez negatívan hat a gyermek pszichés fejlődésére, kötődési nehézségei, érzelemkifejezési, önértékelési problémái lehetnek, amelyek szorosan összefüggnek a későbbi szerfüggőségekkel. Ugyanakkor minden gyerek vágyik arra, hogy önálló lehessen, hogy sikerélményeket éljen meg, hogy minél több területen kompetensnek érezhesse magát. Ha ez a szülő részéről akadályozott, könnyen kialakul az akaratgyengeség, külső kontrollra való igény, függőségekre való hajlam, az énerő, az önbizalom, a szabad döntési képesség kialakulása nehézségekbe fog ütközni. A harmadik a sorban a jogos igények és érzelmek kifejezésének szabadsága. Ha ez korlátozott, vagy csak bizonyos típusú érzelmeket szabad, illik kifejezni, akkor idejekorán szégyenérzet, bűntudat alakulhat ki a nehéz érzések (pl. düh, harag) megélése kapcsán, az elnyomott érzéseknek súlyos pszichés következményei lehetnek.
hiszen minden kisgyereknek szüksége van arra, hogy teret kapjon a felszabadult örömre, önfeledt játékra, a gátlásoktól mentes viselkedésre. Az a gyerek, aki mindezt nem élheti meg, mert mondjuk, nagyon magas mércéket állítanak elé, hajlamos lesz az érzelmi tompultságra, az önmagával szembeni könyörtelen mércék kialakítására, és ez ismét összefüggést mutathat bizonyos függőségekkel. Végül a reális határok és önkontroll igénye következik: ha egy gyerek úgy nő fel, hogy nincsenek reális határok körülötte, ha nem tanulja meg az apró nemeket, akkor felnőttként is gondjai adódhatnak az önkontrollal, nehezen fogja tudni kezelni az impulzusait. A másik véglet pedig, amikor a szülők nagyon szigorúak, rugalmatlanok a szabályok felállításában.
Molnár Katalin a szülő hitelességét is megemlíti a függőségek kontextusában. „Hiteltelen az a szülő, aki napi szinten megissza az egy-két sörét, de kiborul, ha a gyermeke energiaitalt iszik, snüsszt használ. Vagy ő is kütyüfüggő, de a gyermekének tiltja például a számítógépes játékokat. A hitelesség azt is jelenti, hogy fel tudja vállalni a nehézségeit, esendőségét, hogy ő is tévedhet, és ezekről tud beszélni, anélkül, hogy ráterhelné személyes életének az elakadásait a gyermekre. Ez egy pozitív minta, szemben azzal, ha csak fenn akarja tartani a tökéletesség látszatát” – részletezi.
Molnár szerint, ha azt érzi a gyermek, hogy stabil értékek mentén élnek a szülők, és nemcsak sodródnak, akkor könnyebb neki is elköteleződni értékes eszmék, tevékenységek, csoportok mellett. „Szülőként a tabumentesítésre szintén fontos odafigyelni. Ha túl sok tabu lengi be a családi légkört, amiről nem lehet, nem szabad beszélni, az ismét káoszt, feszültséget, bizonytalanságot okoz a gyermeki lélekben” – teszi hozzá, majd kiemeli: nagyon fontos, hogy időben elkezdődjenek ezek a családi beszélgetések, minél több információt kapjanak a gyerekek mind a kockázati tényezőkről, mind pedig a védelmet nyújtó, egészséges alternatívákról. Bizalmi légkörben könnyebb ezeket a témákat boncolgatni – emlékeztet a szakember.
korábban írtuk
Lukácsi Katalin: A nagyvonalúság nagyvonalúságot szül – válás esetén is
Felelősségteli, tudatos szülőként kötelességünk (lenne) a gyermekeink legfőbb érdekeit szem előtt tartanunk minden élethelyzetben. Hatványozottan igaz ez válás esetén is. Hogyan lehet „jól” válni?
