Székely Kinga Réka: Asszonylét – Gyűlölet
Gyermekként számomra az a fogalom, hogy gyűlölet egy idegen személy iránti érzést jelentett. Ma már tudom, hogy azt az embert tudjuk a legjobban gyűlölni, akit a legjobban szeretünk.
Gyermekként számomra az a fogalom, hogy gyűlölet egy idegen személy iránti érzést jelentett. Ma már tudom, hogy azt az embert tudjuk a legjobban gyűlölni, akit a legjobban szeretünk.
Sokan félnek segítséget kérni, „elvonóra menni”, mert az nemcsak a szer elengedését jelenti, hanem az önmagunkkal való szembenézést is. Rabságban sorozatunk utolsó részében belépünk oda, ahol ez a szembenézés megtörténik: a magyarózdi Terápiás Otthonba.
Eddig főként a szerfüggőség rejtelmeit boncolgattuk a Rabságban rovatunkban, és alig esett szó arról, hogy léteznek bizony viselkedéses addikciók is, amelyek ugyanolyan erőteljes hatással vannak az egyén és szűkebb közössége életére.
Tudattalan, múltban szerzett sebek, a kora gyermekkori kötődés zavarai, traumák miatt nyúl valaki például italhoz? Vagy a genetika, az agy másfajta működése, netán „rátanulás” áll a káros szenvedélyek hátterében? Milyen űrt pótol a szer?
A munkafüggőségnél nincs fizikai függőség, nincs sóvárgás, ami nagyon nagy szenvedést okoz más függőség esetében, és ez előny. Viszont nehézség is, mert egy viselkedés az, ami kiváltja az adrenalint, ami a jó érzést hozza el.
Azt mondják, a függőség a magány betegsége. Egyrészt, mert a szenvedélybeteg falakat épít maga köré, másrészt, gyakran előfordul az is, hogy valaki éppen a magány elviselésére, enyhítésére kezd el valamilyen szert használni.
A függés a hiányból fakad, azaz a hiányérzet betöltésének igényéből, vágyából. Beszippant és sodor megállíthatatlanul míg elvész minden, a család, a kapcsolatok, az emberi méltóság… Dr. Donáth Árpád, gyógyult szenvedélybeteg mesélt a saját szabadulásáról.
Még egy kicsit itt megtapasztom, aztán karcolok rá ablakokat, így szépen. Ötemeletesre tervezem, a tetejét kirakom kagylókkal. Anyu azt mondta, építsek egy homokvárat, amíg ő elküld néhány levelet, elintéz egy-két telefonhívást.
Többször írtunk már arról, hogy mit tehet a függő a rabságból való kitörésért, arról azonban kevesebbet beszélünk, hogy miként segíthet a tágabb környezet például egy alkoholbetegnek. Hogyan támogathat a barát, a szomszéd, a kolléga egy függőt?
Nehezebb a mai kamaszoknak, mint ezelőtt 20-25 évvel a tiniknek? Sok szempontból igen, adja válaszul Asztalos Lehel iskolai tanácsadó, szociálpedagógus, addiktológus konzultáns A pszichológus konyhája új epizódjának meghívottja.
A Nőileg idén kiemelten foglalkozik a függőségekkel Rabságban címszó alatt – ebbe a tematikába illeszkedik a 34. Tusványoson tartott beszélgetés is.
A legtöbb erdélyi városban működnek támogató csoportok szenvedélybetegeknek. Ezek olyan környezetet nyújtanak a függőknek, amelyben megértést, támaszt kaphatnak a felépüléshez. Mégis kevesen merik felvállalni, hogy segítséget kérjenek ebben a formában.
Nyugtatókkal, altatókkal és fájdalomcsillapítókkal élünk, és gyakran nem is realizáljuk, hogy elkapott a negatív spirál, amit teszünk, az már függőség. Szembenézés nélkül viszont nincs szabadulás – hangsúlyozza dr. Nagy-Szentpáli Dalma pszichiáter.
Horváth Mária férjével, Horváth Levente református lelkész-teológiai tanárral csaknem harminc éve álmodta létre a Bonus Pastor Alapítványt, ahol drog-, játék- és alkoholfüggőket segítenek a szabadulásban. Szakmája szerint tanár, öt gyermek édesanyja.
Éveken át élt az alkohol és gyógyszerek mámorában, miközben családja és felelős munkahelye is volt. Kozma Ferenc tizenhat éve szabad ember, és ma már addiktológus konzultánsként segíti azokat, akik hasonló helyzetben vannak, mint amilyenben ő volt egykor.
A függőségnek ezer arca van. Vannak, akik szerek rabságában élnek, és vannak, akiknek folyamatfüggőség, mint például a társfüggőség határozza meg mindennapjaikat. Nagyon gyakran a szerfüggő mellett egy társfüggő él, aki fenntartja a dependenciát.
A szülők egyik legnagyobb aggodalma, hogy jaj, nehogy cigizzen, igyon, drogozzon a gyermeke. És aggodalomra tényleg van ok, hiszen amellett, hogy bizonyos addikciókat jól tolerál a társadalom, egyre több ilyen jellegű veszély is fenyegeti a fiatalokat.
Sokunkat nagyon hajt a kíváncsiság. A mi szakmánkban főleg. Nehéz erről írni, de mégis megteszem. Hosszas lamentálás után rávettem magam, hogy elmenjek egy fétispartira.
Bardócz Judit fiatalos lendületét és megjelenését bármelyik huszonéves megirigyelhetné, noha Jutka néni 83 éves. A székelyudvarhelyi nyugdíjas hölgy az a típusú nő, akire ránézve az ember azt gondolja: így érdemes élni.
Vagány, bevállalós – summásan talán így jellemezhető az udvarhelyi fitneszedző ruhatára. Az Alter stúdió és közösség megálmodóját a hétköznapokban gyakran sportruházatban látni, de gardróbja számtalan különleges, sokszor egyedi darabot rejt.
Bár úgy kezeljük, de a bábszínház valójában nem egy, kifejezetten a gyerekeknek szóló stílus, hanem a színjátszás önálló műfaja, hangsúlyozza Lukács Emőke bábszínész A pszichológus konyhája februári epizódjában.
A hajfestés sikere nem csak a fodrász rátermettségén, a festék minőségén múlik: legalább olyan fontos, hogy a festett hajat hogyan ápoljuk otthon. Fodrász osztja meg tippjeit a legújabb Kencében.
A japán nők naponta fogyasztanak szójatermékeket, melyek természetes fitoösztrogén-tartalmuknál fogva némileg pótolják a hiányzó ösztrogént. Felénk kétes a híre a szójának, pedig a fermentált készítmények, a tofu, a tempeh, a miso rendkívül egészségesek.
Van egy hely az otthonunkban, amit naponta legalább egyszer meglátogatunk. Sokszor rohanva. Néha sóhajtozva. Néha elégedetlenül. A ruhásszekrényünk.
Bármerre nézünk a teraszról, fenyőerdők ölelnek körbe, nyugalmat sugározva. Csíkcsomortánban vagyunk, a település fölé emelkedő dombok egyikén gyönyörködünk a tájban, Fröhlich Orsolya és Mihály László szívélyesen vezetnek körbe otthonukban.
Első emlékeim a savanyú káposztáról a nagyszüleimhez kötődnek. Telente gyakran sült pityóka a lerben, sóval, vajjal (ha volt) fogyasztottuk, na és természetesen hersegő káposztacikával, káposztalével. A jó káposztalé számomra azóta is felér a limonádéval.
Tudtad, hogy egy ember átlagosan évente 72 kilogramm élelmiszert pazarol el? Hogyan lehetnénk tudatosabb vásárlók, fogyasztók? Erről is kérdeztük Antal Imolát, a Food Savers kezdeményezés kommunikációs szakemberét.