Láthatunk kisbabát, totyogót egy szál pendelyben, tüllbe öltöztetett szülinapost, fürdőkádban pancsolót, nyaraláskor elkapott pillanatokat a tenger partján. Régebb ezek a felvételek bekerültek a családi albumba, amit csak a családtagok, rokonok, barátok láthattak, ma viszont a közösségi oldalakon landolnak, ahol – hacsak nem korlátozzuk a hozzáférést – bárki megnézheti, oszthatja, letöltheti, szerkesztheti, és azt tehet vele, amit akar.
Az internet sötét oldala
Ma már neve is van a jelenségnek, amikor a gyermekükről készült fotók megosztását túlzásba viszik a felnőttek, ez a sharenting (a share, megosztás és a parenting, szülőség szavak összevonása). A gyermekpornográfiával lefülelt elkövetőknél gyakran találnak a hatóságok internetről letöltött, kiskorúakat ábrázoló képeket. Könnyen megtörténhet, hogy a kis bugyiban lefotózott csemeténk képe már valahol a dark neten kóborol.
Fontos tudni, hogy a pedofil emberek nem feltétlenül csak a meztelen, vagy hiányos öltözékben készült fotókra vadásznak, a teljesen átlagos képekkel is történhet visszaélés, tehát ha posztolunk a szemünk fényéről, gyakorlatilag hozzájárulunk ehhez.
Természetesen, ha kilátszik gyermekünk valamely intimebb testrésze, annál nagyobb veszélybe sodorjuk őt. Amerikai felmérés szerint a pedofil webhelyeken megosztott képek mintegy felét közösségi oldalakról töltötték le!
Gyermekek a profi fotósnál Ma már mindenki (is) fotózik, de van igény a profi felvételekre is. Nagy a divatja az extra környezetben megkomponált családi- vagy gyermekfotózásoknak, a végtermék pedig gyakran felkerül a közösségi oldalakra. Nagy Sarolta fényképész (Sacy’s studio) azt mondja, hogy igen, ismeri a problémát, de nehéz egyértelmű választ adni. „Én mindig megkérdezem a családoktól, akiket fotózok, hogy tehetek-e ki képet róluk vagy gyermekükről az oldalamra. Van, aki nem egyezik bele, és ezt tiszteletben tartom. A mai világban majdnem mindennek van veszélye, és úgy gondolom, hogy ha név nélkül teszem fel a képet, vagy nem jelölöm be a családot, akkor az kevésbé lesz személyes és veszélyes. Ám azt, hogy valamikor egy beteg ember nem tölti-e le, nem tudhatjuk soha… De az biztos, hogy egyre többen próbálják védeni a gyermeküket és a privát életüket, én magam is egyre kevesebbet posztolok a gyermekeimről.” Sarolta azonban rávilágít, hogy van egy másik oldala is a dolognak: kliensei gyakran épp a Facebookon megosztott képei láttán találtak rá. „Valahol reklámoznom kell magam, és sokszor jól esik megmutatni a világnak a munkámat, mert büszke vagyok rá. Ha soha, senki nem engedné, hogy megosszam a képeket, akkor nem is tudom, hogy mi lenne”.
Milyen béna voltál!
Mondjuk ki nyíltan: gyermekünk beleegyezése nélkül mutogatjuk őt a nagyvilágnak. Az internet nem felejt, tehát jócskán megvan az esélye, hogy valamikor, valakik olyan felvételeket bányásznak elő a csemeténkről, ami akkor már egyáltalán nem lesz vicces. Tudjuk jól azt is, hogy ha egy gyermekcsoport rászáll valakire, akkor bevethetnek bármit a kipécézett társuk szekálására. Akár egy kisgyerekkori képet is! Szóval, esetleges kortárs zaklatáshoz, cyber-bullyinghoz „szolgáltatunk” alapanyagot, pont mi, a szülei, akiknek legfontosabb feladatunk a gyermekünk védelme és biztonsága – lenne.
Engem nem kérdeztek
Felnőttekül igencsak ragaszkodunk a privát szféránkhoz, a személyiségi jogainkhoz, de mi van a gyermekünk privát szférájával és személyiségi jogaival? Mert az is előfordulhat, hogy magának a gyermeknek lesz kellemetlen szembesülnie az ő beleegyezése nélkül a nagy nyilvánossággal megosztott képekkel. Hátrányosan befolyásolhatja őt ez a saját önértékelésének, testképének az alakulásában. Sok gyerek nem is szereti, ha fotózzák, és a rossz érzést, kiszolgáltatottságot még fokozza, ha ezeket a képeket mások is láthatják.
Lehet így is! Zörgő Noémi korábbi főszerkesztőnk, kétgyermekes édesanya például ritkán oszt meg Facebook-oldalán gyermekeiről szóló posztot, és ha mégis, a fotók csak sejtetnek, és – mint mondja – a hozzáférést is korlátozza. Évente egyszer, a gyermekek születésnapján kerül fel olyan felvétel, ahol az arcuk is látszik. „Az az érzésem, hogy sok embert elkap a hév, hogy milyen ügyes a gyermekem és lássa ezt mindenki. Az is lehet, hogy offline nincs meg az a közeg, amely adott esetben ezt értékelni tudja, ahonnan megkaphatná azt a visszacsatolást, amit egy lájk, vagy komment jelenthet. Én magam nem akarom, hogy az üzenőfalam csak ilyen tartalommal legyen tele, mert vannak más gondolataim is, másrészt pedig úgy érzem, hogy ennyi elég. Nem igaz, hogy például a rokonság részéről nincsen nyomás, mert például amikor hátulról fotózom őket séta közben, vagy csak egy részlet látható, gyakran megkapom, hogy az arcukat szívesebben látnák. Része az életemnek, hogy ők vannak, hogy együtt töltünk időt, viszont az általam megosztott tartalom sokszor nem erre, hanem inkább az adott helyszínre, programra fókuszál, amit más gyerekes családoknak is ajánlok ilyen módon.”
Intim fotók ajándékba
Eléggé elterjedt jelenség, hogy a kamaszok intim testrészeikről készítenek képeket, és elküldik másnak is. A felmérések szerint a legveszélyeztetettebbek ebből a szempontból a 13 év alatti lányok, és évről évre nő a bejelentett visszaélések száma.
A szakemberek nem győzik hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a serdülők tudatosítása, hogy joguk van nemet mondani, és senkinek sem kötelesek intim képeket küldeni saját magukról, még érzelmi zsarolás hatására sem.
Apropó no. 1. Az érzelmi zsarolásnak gyakran a szülők vetik meg az ágyát, éppen a sok kiposztolt családi fényképpel és bejegyzéssel, amiből számos olyasmi derülhet ki idegenek számára is, amivel bárki könnyedén visszaélhet és manipulálhat egy serdülőt.
Apropó no. 2. Ha beleestünk a sharenting hibájába, elég nehéz lesz rávenni a tinit a tudatos közösségi médiahasználatra. Ha tőlünk pici kora óta azt látja, hogy nyakló nélkül posztolunk, abban nő fel, hogy nincsen privát szféra, és a lájkokért sok mindent képes majd ő is megtenni.
Ha posztolunk a gyermekről, mi kezdjük el kialakítani a digitális lábnyomát. Ami onnantól, hogy megjelenik a virtuális világban, teljesen ellenőrizhetetlenné válik számunkra és számára is! Miközben a gyermekünkről van szó. És ha nincsen nálunk kontroll, nem lesz nála sem. Amikor következő alkalommal megosztanánk egy róla készült felvételt, vagy írnánk valamit róla, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk végig: kiről, miről szól ez az egész, és valóban akarjuk ezt?
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Még alig ötéves, de már ezerötszáz fotója elérhető a neten: sharenting
Ha van valami, ami a szülőkre jellemző, az az, hogy büszkék csemetéikre. És erről szívesen mutogatnak képet is. No de hányat? Milyet és főként kinek? Gergely Orsolya meglátásai a meggondolatlan posztolásról.
