A tinédzserek aggasztó szextrendjeit tapasztalva, sokszor esik szó a szülők szerepéről és felelősségéről. Innen jött az ötlet idén tavasszal, hogy megvizsgáljam a szülők viszonyulását a szexuális nevelés témakörében. Hasonlóképpen a fiatalok attitűdjéhez, arról sincs ismeretünk, hogy a mai szülői generáció hogyan vélekedik saját szerepéről a kamaszok szexuális nevelésében, milyen attitűdjeik vannak ezzel kapcsolatban, így elsőként ennek a témának jártam utána.
ugyanakkor érzem a félelmet és a szorongást a mai világ veszélyeivel kapcsolatban és annak a tehetetlenségét, hogy a szülők nem tudják pontosan, mire kellene felkészíteni a gyermekeiket. Látok egy másik csoportot is, a fiatal felnőttekét, az ő eszköztelenségüket, szorongásaikat és nehézségeiket, és azt, hogy nem kapnak hatékony segítséget, vagy nem tudják, hol kellene azt keresniük. A személyes tapasztalat azonban kevés ahhoz, hogy közösségekről, csoportokról vagy egy egész társadalomról következtetéseket vonjunk le, ezért döntöttem úgy, hogy kutatóként is érdemes volna a témával foglalkozni egy olyan régióban, ahol nem végeztek még ezzel kapcsolatban elegendő vizsgálatot.
A kutatásom célja tehát az volt, hogy megismerjem a mai kamaszokat nevelő szülők szexuális nevelésről vallott nézeteit, és azt, hogy ezek hogyan jelennek meg otthon, a szexualitásról szóló kommunikációban.
Arra is szerettem volna választ kapni, hogy milyen témákat érintenek a szülők, ha szexuális nevelésben részesítik gyermekeiket, mennyire ismerik azokat a trendeket, problémákat, amelyekkel a kamaszok küzdenek. Tudják-e ugyanakkor bátorítani a fiatalokat a szexualitás szépségének és örömforrásainak a megélésével kapcsolatban? Egy egyszerű, tizenöt perc alatt kitölthető online kérdőívet hoztam létre olyan szülők számára, akik jelenleg tíz és tizennyolc év közötti kamaszokat nevelnek. Kilencvenkét szülő töltötte ki a kérdőívet, így az eredményekre inkább figyelemfelkeltésként kell tekinteni, problémákra hívja fel a figyelmet, de a következtetések nem tekinthetők általános érvényűnek vagy a teljes itthoni helyzet tükörképének.
A válaszadókat először is arról kérdeztem meg, hogy ők gyermekként, kamaszként kaptak-e otthon felvilágosítást. A válaszok alapján elmondható, hogy
Ezek a beszélgetések elsősorban a női és férfi biológiai működésekről, a védekezésről és a szex veszélyeiről szóltak, bár visszagondolva a válaszadók többet szerettek volna tudni a szex örömteli voltáról, az egyénben lejátszódó érzésekről, testtudatról, önelfogadásról, a másik nem működéseiről, az igények kifejezésének lehetőségéről és módjáról. Annak ellenére, hogy mennyi érdekes és a szexualitás pozitívumait is felölelő kérdés fogalmazódott meg az akkori kamaszokban, amiről vágytak volna beszélgetni felnőttekkel, a válaszadók maguk is a klasszikus témákat fejtik ki rendszeresen a gyermekeiknek (lásd: biológiai működés, védekezés és a pornófogyasztás veszélyei). Feltételezésem szerint ez annak a következménye, hogy
Ahol mégis megjelent, ott nagyon kínos beszélgetéseket vagy legtöbbször monológokat hallgattak végig a kamaszok, így felnőttként nem egyszerű jobban helyt állni a nevelés ezen szegletében. A válaszadó szülők ennek ellenére úgy gondolják, hogy szükséges a szexről beszélni a kamasz gyermekeikkel, sőt, több mint kétharmaduk úgy véli, hogy ma fontosabb a gyermekek ilyen jellegű nevelése, mint az előző generációban. A szexuális nevelésre pedig többnyire közös szülői feladatként tekintenek, és részt is akarnak venni benne mindketten (59,8 százalékban). A vizsgált személyek szerint elegendő, ha a gyermekekkel tizenegy-tizenkét éves kor körül kezdünk a szexualitás kérdéseiről beszélni. Gyakorló szexuálterapeutaként, figyelembe véve a statisztikai adatokat, ez az életkor túl késő az első beszélgetések megejtésére.
Megkérdeztem a szülőket arról is, hogy milyen nehézségük támadt, amikor a témáról beszélgettek a gyermekeikkel. Többen is kifejtették, hogy a megfelelő szavak megtalálása jelentett gondot, az, hogy ne legyen sem ijesztő, sem kínos, sem túl orvosi, azaz a gyermek számára emészthető és inkább kellemes beszélgetés legyen ez. Mások azt jelezték, hogy nehéz eltalálni a mértéket a szexuális témákkal kapcsolatban, figyelni, hogy ne fogyjon el a gyermek türelme, ne untassuk, ne is menjünk olyan témák elébe, amelyek őt még nem érdeklik. A megfelelő pillanat kiválasztását is többen problémásnak érzik, hiszen ha a gyermek magától nem kérdez, akkor nekünk kell megteremteni a kereteket ezekhez a beszélgetésekhez.
Egy másik szülő abban látja a nehézséget, hogy a legtöbb nevelő célzatú beszélgetésben tud személyes példát adni, de ebben nem szeretne. Egy másik érdekes válasz az volt, hogy nem szeretne ötleteket adni ezekkel a beszélgetésekkel a gyermekének. Sokan félnek a szexualitásról beszélni emiatt a gyermekeikkel, pedig a tudatos, jó döntésekhez éppen arra volna szüksége a fiataloknak, hogy értsék az emberi működéseket, és hogy legyen idejük felkészülni a rájuk váró örömökre és kihívásokra.
Arról is faggattam a szülőket, hogy mitől féltik leginkább a kamaszaikat. A legnagyobb félelmük a szexuális erőszak, a második a nemi úton terjedő betegségek, a harmadik pedig a nem kívánt terhesség. Voltak olyanok, akik említették a csalódásokat, a párkapcsolati nehézségeket és az örömtelen szexuális életet is. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy a szülők félelmei nagyon általánosak, nincs kellő rálátásuk, tapasztalatuk vagy ismeretük például arról, hogy erőszakos szexuális együttlétet akkor is tapasztalhat egy fiatal, ha egyébként maga a szex megegyezésen alapult. A szülőket megkérdeztem arról, hogy szerintük mennyire jellemzően próbálnak ki a nagykamaszok és a fiatal felnőttek bizonyos, a klasszikustól eltérő szexuális viselkedéseket.
46,8 százalékuk szerint nem vesznek részt csoportos együttlétekben, 37,8 százalékuk szerint a szexuális együttlétükről sosem készítenének videót, 28,3 százalékuk úgy véli, hogy a kamaszok nem próbálják ki az anális szexet. Ezen válaszok alapján azt feltételezhetjük, hogy a szülők a beszélgetések során nem fognak olyan jelenségeket említeni, amelyekről azt gondolják, hogy a kamaszok úgysem próbálják ki őket. Holott éppen ezek azok a nehéz helyzetek, amelyeknek a megoldására, a jó reakciókra fel kell készítenünk a gyermekeinket.
Kutatásom jelen szakaszában arra a következtetésre jutottam, hogy a vizsgált szülők csoportja nyitott a szexuális nevelésre. Igyekeznek ebben jobban teljesíteni saját szüleiknél, de nem kellően informáltak a fiatalok szexuális trendjeiről, a felmerülő reális veszélyekről túl általánosítva gondolkodnak, és a gyermekekkel való beszélgetések ezekre a témákra épülnek. Kevés szó esik a szexualitás örömeiről, a mai szülők is az „alaptémákhoz” nyúlnak, mint a saját szüleik, így szexuális nevelés helyett, igyekezetük ellenére „csak” a felvilágosításig jutnak el.
korábban írtuk
Anya szuperereje: mindent hall és sose alszik (elég mélyen)
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
