Címke: felelősség

Felelősség gyermekkorban: bensőséges kapcsolatban fejleszthető

Felelősség – még felnőttként is súlyos tartalmat tulajdonítunk pusztán a kifejezésnek is, hiszen bizonyos szintű lelki érettséget társítunk hozzá. Hogyan lehet ezt a felelősségtudatot kialakítani gyermekkorban? Mi az, amit elvárhatunk a kicsiktől? Hogyan tanítsuk nekik, ami néha nekünk is akadozva megy? Kosután Laura iskolai tanácsadóval, családterapeutával jártuk körül a témát, a felnőtt egyéniségét, gyermekével való kapcsolatát alapul véve közelítettük meg ezt a megosztó kérdést. (Cikkünk a Nőileg maga

Egy munkamániás naplója

Csaknem tízéves munkaviszonnyal a hátam mögött - amely szinte azonnal az egyetemi alapképzés elvégzése után kezdődött - őszintén kijelenthetem, hogy ez az időszak, a húszas éveim tettek azzá, aki mára lettem: egy munkáját valószínűleg túlságosan lelkiismeretesen végző közgazdász. Néhány hete azonban felismertem magamban a reményvesztettséget... Fiatal vendégszerzőnk vívódásai kiégésről és reményvesztettségről, a továbblépés szükségességéről és bénító félelmeiről.

Mit- és mennyit nézzen a gyerek? – a képernyőzés hatásai a korai fejlődésre

Huszadik századi megjelenésük óta a gyerekek életének szerves részét képezik a rajzfilmek. Néhány évtizeddel ezelőtt még könnyű volt határt szabni az animációs filmek nézésének és egyáltalán a képernyőzésnek, az internet és az okostelefonok térhódításával azonban minden megváltozott. Manapság valóságos tartalom dömping jellemzi a világhálót, a kontrollt pedig nagyon könnyű elveszíteni. De tudjuk egyáltalán, mit okoz(hat) a kontrollálatlan képernyőzés, és milyen hatással van a gyerekek kognitív fejlődésér

Madarak vagyunk mi is: fészekrakó gólyák, tolvaj kakukkok…

Jegenyefára mászni nehéz feladat. Karcsú, hosszú törzsén csak azok tudnak felkúszni, akik igazán jó formában vannak. Mint az egészséges gyermekek. Amilyenek mi is voltunk. A fákon fészkelő madarak titokzatossága növelte mászó kedvünket. Megtalálni egy fészket a lombkoronában, maga volt a kinyilatkoztatás édes pillanata.

Ballagóknak, rohanóknak és azoknak is, akik éppen megtorpantak egy kicsit

Ballagási beszédek százai szólnak a „nagybetűs” életbe kilépő fiatalokhoz ezekben a napokban. Már gyermekkoromban is elgondolkodtatott, hogy is van ez? Az az élet, amit egy gyermek vagy kamasz él, az még nem az igazi? Nem elég komoly? Van egy pillanat, amikortól minden érvényesebbé válik? Életünk minden napja a miénk, benne személyiség- és jellemformáló nagy- és kisbetűs pillanatokkal. Van, akivel annyi „nagybetűs” esemény történik kamaszkoráig, amennyi mással egy hosszú élet során sem. De mégis, előre t

Te tudsz bocsánatot kérni?

Kérjél bocsánatot! Szinte nincsen olyan nap, hogy ez a mondat ne hangzana el óvodákban, iskolákban, játszótereken, edzéseken és otthonainkban. A bocsánatkérés rendkívül fontos lépés akkor, ha valakit sérelem ért, a kapcsolat helyreállítása azonban nem csak ezen múlik. Egy gondolkodás és beleérzés nélkül odavetett „bocsi!” romboló hatású, akárcsak az, amelyikre rákényszerítjük a gyermeket. Bocsánatot kérni a legfontosabb szociális készségek egyike, ám ha nem tanítjuk meg rá helyesen a gyermekeinket, konfl

A szülő mindig elérhető, ugrásra kész a nap bármely pillanatában – Mi éljük a gyermekeink életét?

Alulírott, vállaltam, ország-világ előtt, teljes meggyőződéssel, hogy a két, általam kihordott és megszült gyermeket tisztességes körülmények között felnevelem. A fogadalom időpontjában még nem voltam Facebook-felhasználó. Sem egyéb közösségi oldal tagja. Na, jó, talán Iwiwes voltam. Zilmann Zsuzsi tapasztalatai az okostelefonos gyermeknevelés kusza világáról.

Mindannyian élni akarunk: oltottak és oltatlanok egyaránt

Oltani vagy nem oltani? – ez most a legfőbb kérdés a közösségi médiában, és napi gyakorisággal ugrik egymás torkának a két komment-tábor. Miklós Csongor pszichológus Facebook-oldalán összegezte, mit gondol a témáról. Bejegyzését változtatás nélkül közöljük. Az októberi nyomtatott Nőileg magazinban pedig bővebben írunk a Facebook valóságáról.

Közösség: érted és általad van, él, működik

A közösség mint megtartó erő – sokat hallottuk már ezt, talán ezen a vidéken, de miért ne, másutt is érthetik ezt a mondatot, illetve mindenki saját tapasztalásai szerint értelmezheti. Két összetevős az egész: közösség plusz megtartó erő. Hogy mi a közösség? – a család is az, de az osztálytársak is, a munkatársak is egy-egy közösség tagjai, magyarán, akik együtt élünk, dolgozunk. És egymáshoz tartozunk biológiai kötelék okán vagy mert azonosak a céljaink, vagy esetleg önként, hogy támogassuk egymást, tör

Kovács Eszter: Legyen valami meglepő minden szettben

Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.

Az orda újjászületése

Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.

Magyari Tekla: Nem a ruhám vagyok

Nem jellemző, hogy mi, nők ne akarnánk új ruhadarabokat beszerezni... Magyari Tekla kolléganőnk természetes, sallang- és megfelelésmentes hozzállása az öltözködéshez felér egy motivációs előadással: az vagy, aki vagy, és közel sem a ruhád vagy.