Ki a problémás gyermek? Nagy valószínűséggel azt értjük alatta, aki a feszült élethelyzetekben agresszív magatartást tanúsít, konfliktusait erőszakkal (verbálisan, trágár beszéddel, szitkozódással, fenyegetéssel, zsarolással, valamint fizikai tettlegességgel, lökdösődéssel, ütlegeléssel, rugdosással, veréssel stb.) oldja meg – vezeti fel András Gabriella. A Gyergyószentmiklóson élő nevelési tanácsadó ugyanakkor megjegyzi: elterjedt megnevezése az ilyen gyermeknek, hogy viselkedészavaros. „Ennek a hátterében valamilyen magatartási nehézség húzódik meg” – teszi hozzá.
Ha a szakmai meghatározását vesszük, a gyermekkori magatartási nehézségek
Kialakulásának okai lehetnek öröklött tényezők, biológiai környezeti ártalmak, tartós szociális ártalmak, traumák, hibás terhelések. Például ha a családi, illetve az óvodai-iskolai nevelői környezet nem veszi figyelembe a gyermek egyéni adottságait, személyiségét. Fontos azonban hangsúlyozni: a gyermek problémájának forrását nem benne kell keresni, a problémás magatartása rendszerint a megzavart fejlődésének vagy a fejlődés elakadásának tünete.
Valamennyi tünet hátterében a gyermek valamely érzelmi szükségletének kielégítetlensége áll. A tünet a gyermek számára pótkielégülést jelent, szüksége van rá, hogy fenntartsa saját lelki egyensúlyát. Nem zökkenőmentes tehát, ha az ilyen nehézséggel küzdő gyermeknek új közösségbe (lehet ez iskolában vagy más szervezett csoportos tevékenységben) kerül.
„A gyermekek kíváncsiak, sokszor akár illetlenségnek tűnő őszinteséggel kérdeznek. Megfelelő útbaigazítással azonban meg tudják tanulni, hogyan közelítsenek a kissé más társukhoz. Hiszen a nyitottságuk, a kíváncsiságuk alapvetően jó dolog” – hangsúlyozza a nevelési tanácsadó. Konfliktusok, súrlódások akár félreértékesekből is kialakulhatnak: ha ezekre naprakészen reagál a szülő vagy a pedagógus, akkor nem fajulnak tovább.
Ha kialakul és gyűrűzik a konfliktus
Amennyiben azonban hosszan tart a közösségben kialakult konfliktus, esetleg a pedagógus egymaga már nem tudja azt megoldani, célszerű a nevelési tanácsadót is bevonni. „Gyakorlatilag bármikor kérhetik a szülők vagy a pedagógus az iskolapszichológus segítségét. És szorgalmazzuk, hogy ezt tegyék, hiszen számtalan módszer és technika létezik az ilyen helyzetek megoldására, kezelésére” – javasolja András Gabriella.
A szakember úgy véli, a resztoratív módszer a legalkalmasabb ilyen esetben. Ezt, a közösségen belüli kapcsolatok helyreállítását célzó technikát már egyre több tanintézményben alkalmazzák vidékünkön is.
hiszen a cél az lenne, hogy helyreálljanak a viszonyok az egész közösségben, mindenki találja meg ott a helyét, és érezze jól magát. Hiszen a közösségben mindenkinek van szerepe, még a problémás, akár agresszív gyermeknek is” – hangsúlyozza a szakember.
Mindez persze nem azt feltételezi, hogy az agresszív magatartást tanúsító gyermek mentesül a felelősség alól: ilyenkor a közösség minden tagjának megvizsgálják a szerepét, a felelősségét a kialakult helyzet kapcsán. A resztoratív technika egyébként a megelőzésben is segíthet: már akkor lehet azt alkalmazni, amikor alakulóban van az új közösség (kiscsoportban, nulladik osztályban vagy egy új csapat, csoport létrejöttekor), így a későbbi súrlódások nagy eséllyel megelőzhetők, vagy időben észlelhetők lesznek.
Könnyű bűnbakot keresni
A bűnös keresése, a vádaskodás alaptermészetünk, nincs ez másként a gyermekeknél sem, könnyen alakulhat úgy, hogy a közösség bűnbakot nevez ki. Ezt a címkét pedig utólag rendkívül nehéz lemosni. „Az agresszió – fizikai vagy verbális – sajnos további agressziót szül.
Ez az »üsd vissza« politika, ami nálunk ugyan nagyon népszerű, de egyáltalán nem célravezető. Ördögi kör” – hívja fel a figyelmet a nevelési tanácsadó. Amikor tehát elharapóznak a konfliktusok, a pedagógusnak kötelezően be kell avatkozni: nem lehet, nem szabad a gyermekekre hagyni, hogy a problémát ők, maguk között kezeljék.
Mikor léphet a szülő?
A szülő bármikor jelezheti, ha problémát észlel a közösségben, elsősorban a pedagógusnak vagy a csoport vezetőjének. „A gyermek mindig jelzi, ha gond van. Ha beszédes típus, akkor elmeséli otthon. Ha nem, akkor lerajzolja vagy szerepjáték során eljátssza. Figyeljünk ezekre az apró jelzésekre, és főként, ha visszatérő a jelenség, akkor azt jelezzük a pedagógusnak” – tanácsolja András Gabriella.
A cél ugyanis közös kell, hogy legyen: a szülők, a pedagógus és szakember a közösségi dinamika helyreállítása érdekében dolgozik.
Az ilyen helyzetekben azonban jellemzően a szülők között is konfliktus alakul ki: a ki hibás, ki kivel tart, a „velünk vagy ellenünk” magatartás gyorsan megosztja a felnőtteket. „Külön problémát szül, ha a szülői közösség is egymás torkának esik, hiszen ez kétszeres terhet ró a gyermekre. Egyrészt nyomasztja a saját közösségében már meglévő probléma, másrészt a szülő magatartása.
Hisz a gyermek elsősorban annak akar megfelelni, akit a legjobban szeret. Kerüljük az ilyen helyzeteket, ne terheljük még ezzel is gyermekünket” – magyarázza a nevelési tanácsadó. Egyébként a szülői közösségben kialakult konfliktust célszerű lenne moderátor jelenlétében párbeszéddel oldani: erre is fel lehet kérni az iskola pszichológusát, de az általunk kérdezett szakember szerint kevés az ilyen eset.
Ha elmérgesedik a helyzet
Van, hogy a helyzet tettlegességig fajul, hogy a gyermek önmagára és a közösségre nézve ártalmas, azonban ilyenkor sem a közösségből való kiebrudálás a cél, fogalmaz András Gabriella. Ugyanis az egyik közösségből eltávolított „problémás” gyermek nagy valószínűséggel a következő közösségbe sem tud majd beilleszkedni. Ezzel a problémát legfeljebb elnapoljuk, de nem oldjuk meg.
Rendszerint már ez elég ahhoz, hogy a gyermek megélje az elkülönültséget, ráeszméljen, hogy a magatartása romboló” – ecseteli a szakember. Amennyiben súlyosabb a probléma, a nevelési tanácsadó azt javasolja a szülőnek: érdemes a sajátos nevelési igényű gyermekeknek kínált alternatívákat választani.
A procedúra részeként egy szakemberekből álló bizottság állapítja meg, hogy eleget tesz-e a sajátos nevelési igény feltételeinek, ha ez megtörtént, akkor nagyobb a szülők és a pedagógus mozgástere is.
A probléma bármely felnőtt szereplői is vagyunk, talán legfontosabb lenne Pál Feri mentálhigiénés szakember tanácsát szem előtt tartani: a nevelésben értékítélés helyett értékfeltáróan kellene a gyermek fele fordulnunk – summáz András Gabriella.
korábban írtuk
Fényes, egyedi és extravagáns: Simó Erzsi otthona
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
