– Mi ez a csaknem minden tizedik nőt érintő, mégis sokak által nem, vagy alig ismert betegség?
– Endometriózis alatt azt értjük, amikor a méhnyálkahártyához nagyon hasonló szövet a méhüregen kívül is megtelepszik. Leggyakrabban a kismedencében fordul elő, de nem csak ott, hanem a hasüregi szervekben is elég gyakori, ugyanakkor jóval ritkábban olyan távoli szervekben is megjelenik, mint például a tüdő, agy vagy szem. Hogy mi is történik ezzel a szövettel, ami elvándorol?
Pontosan ugyanúgy reagál a hormonhatásokra, mint a méhnyálkahártya: megvastagszik és vérzik.
Utóbbi esetében a vérzéssel kitisztul, viszont a méhen kívül található nem tud kitisztulni. Elsősorban krónikus gyulladás alakul ki, majd hegszövet képződik, és hegszövetes csomók jelennek meg az érintett szerveken. Ez a hegesedés minden hónapban lezajlik, a szervek szerkezetét megváltoztatja, ezek a változások idővel működési zavarokhoz vezetnek. Innen jönnek a tünetek.
– Mik ezek a tünetek? Mi alapján kezdjünk gyanakodni?
– A nagyon fájdalmas menstruáció, az erős vérzés, és a menstruációtól független, erős hasi fájdalom. Ha a hashártyán egy hegesedés és bevérzés történik, az nagyon erős fájdalmat tud kiváltani, ha a húgyhólyagon megtapad, akkor a véres vizelet, borzasztóan fájdalmas vizeletürítés, a bélrendszer érintettsége esetén nagyon kellemetlen és fájdalmas székletürítés. Elég gyakori a véres széklet, és akár bélelzáródás is bekövetkezhet, amikor a hegen kialakuló csomó akkora lesz, hogy a székletürítést akadályozza. A leggyakrabban a jól ismert petefészekciszták, az úgynevezett csokiciszták formájában mutatkozik meg.
– Nagyjából mindenhol így zajlik? Ez a hegesedésből következő csomó mindenhol megjelenik?
– Így van, ez az általános következmény: hegszövetképződés és csomó. Szűkülhet például a vesevezeték, és rámehet a vese, tönkreteszi a petevezetőket, a petefészek-ciszta is károsítja a petevezetőket, és innen jön a második leggyakoribb tünet, a meddőség. Van, amikor kisebb területet érint a hegesedés, például egy méhszalagot és a hashártyán egy körülhatárolt részt, és van, amikor kiterjedt hegesedést látunk, és endometriumot a medence akár minden szervén. Fontos azt is megjegyezni, hogy nem rosszindulatú elváltozás.
– Kiket érint, és mit tudunk a kiváltó okokról? Hogyan befolyásolják az endometriózis kialakulását, „fejlődését” a hormonális változások?
– A nők körülbelül 10 százalékát érinti, tehát nők millióit, főként a húsz és ötven év közöttieket, a meddőséggel küszködőnek pedig 30-40 százalékát diagnosztizálják endometriózissal. A szövet reagál a hormonális változásokra, főként az ösztrogénre, innen jön a kezelési lehetőségek egy része, viszont azt pontosan nem tudjuk, hogyan alakul ki, hogyan kerül ki a méhüregből. Több elmélet létezik. Az egyik a retrográd menstruáció: amikor a méhnyálkahártya a ciklus során leválik a méhfalról, és a vérrel együtt kilökődik a méhből, előfordul, hogy nem csak a hüvely irányába távozik, hanem a petevezetőken át visszakerül a hasüregbe. Nem mindenkinél tudnak megtapadni ezek a nyálkahártyadarabok, ha fennáll mondjuk egy immungyengeség, akkor endometriózis alakulhat ki. Az immunológiai faktor mellett létezik egy genetikai faktor is.
Közismert, hogy ha elsőfokú rokonnál, anyánál vagy testvérnél fennáll, akkor hétszer-tízszer akkora az esélye, hogy egy nő érintett legyen.
De ez nem egy monogénes betegség, hanem valószínű több gén által meghatározott, összetettebb. Az epigenetikai okokat, az életmódot és a környezeti hatásokat sem lehet kizárni, mert ezelőtt tizenöt-húsz évvel eléggé ritkán találkoztunk az endometriózissal, és amikor tanulmányok kezdtek megjelenni, húsz-ötven fős csoportokon végezték a kutatásokat, mostanra már több ezres csoportokon. Persze, fejlődött a diagnosztika, de mindenki egyetért azzal, hogy az utóbbi években robbanásszerűen megnőtt az endometriózis előfordulása.
– Miért nehéz felállítani a diagnózist?
– Közismert, hogy általában hét-nyolc, de akár tíz évet is késhet a diagnózis, miután az első tünetek megjelennek. Vannak olyan formák, amelyek nagyon egyszerűen észrevehetők, például az endometriózis-ciszta, ami ott van a petefészekben, nagy képlet, könnyen észrevehető. És vannak azok, amiket nem lehet észrevenni egy szokásos nőgyógyászati vizsgálatnál ultrahanggal. Hogy miért van ez így? A nőgyógyászati alapképzésben a méh és a petefészkek vizsgálata van benne, tehát ami a méhben és a petefészekben történik, azt igen pontosan lehet és tudjuk is diagnosztizálni. Ellenben
az úgynevezett mélyen infiltráló endometriózis többek közt a méhszalagokon, a húgyhólyagon, a bélrendszerben fordul elő, nem abban a célzónában van, amit a nőgyógyászok vizsgálni szoktak.
Ugyanakkor ezek nagyon diszkrét elváltozások. Meg kell keresni. Tehát hatékonyan csak az tudja kimutatni – célzott ultrahang- és MR-vizsgálaton –, aki egy speciális képzésen ezt megtanulta. A tünetek alapján kell gyanítsuk, és van, amikor meg kell keressük. Az MR azokat a zónákat vizsgálja, amiket nem tudunk ultrahanggal alaposan megvizsgálni, és pontosíthatja a diagnózist. És van, amikor csak a laparoszkópia ad biztos diagnózist, tehát műtétet kell végezni, mert semmilyen más eljárással nem tudjuk kimutatni. És ott van a meddőség. Nagyon gyakran látunk fájdalommentes endometriózist is, de egyszerűen nem jön össze a terhesség, és amikor laparoszkópiát végzünk, ott van az endometrium.
– Van tehát olyan, hogy a meddőség az egyetlen tünet, mégis endometriózist keresnek?
– Pontosan. Nem mindenkit műtünk startból, mert fájdalma van vagy meddőséget vizsgálunk. Viszont van olyan, hogy minden mást kizárunk, egyszerűen nem kapjuk az okát, és akkor felvetődik az endometriózis lehetősége. Nos, hogy ha „csak” a meddőség áll fenn, ugye, van a B-terv, a lombik, és egészen más, ha erős fájdalommal is jár. Ha a páciens egyszerűen nem reagál a fájdalomcsillapításra – és az endometriózis súlyosabb formáiban ez szokott lenni: nem reagál a fájdalomcsillapításra vagy hormonterápiára –, szoktak élni a lehetőséggel, hogy végezzük el a laparoszkópiát. Hogy a fájdalom szűnjön meg, mert az már nehezen elviselhető.
– Ha mi magunk gyanítjuk, mit csináljunk, hová forduljunk?
– Olyan szakorvost kell felkeresni, aki képzett az endometriózis diagnosztizálásában. Nem kell megvárni a súlyosabb tüneteket, mint például a véres vizelet- vagy székletürítés.
Ha a menstruációs fájdalom nagyon erős, az nem tekinthető normálisnak, ezt fontos tudatosítani, akkor már ajánlott felkeresni egy szakembert.
Romániában sajnos ez nincs még szabályozva, de külföldön úgy tekintenek erre a betegségre, hogy nem is szabad bárkinek vele foglalkoznia. Vannak endometriózis-központok, oda irányítják a pácienst, így természetesen jóval hatékonyabb a felismerés és a kezelés. Nálunk még gyermekcipőben jár, bár kezdenek megjelenni a szakemberek, a központok.
– Ki végzi, ki végezhet endometriózis-műtétet? Kikből, hogyan áll össze a csapat?
– A szervek érintettsége szerint dől el. Amikor bélérintettség van, akkor nőgyógyász és sebész, nőgyógyász mindig van a csapatban, húgyúti léziók esetében urológus, és volt, hogy nőgyógyász, urológus és sebész is volt, annyira sok szervet érintett az endometriózis. Ezek kettő-négy-öt órás beavatkozások, a gyógyulás is hosszadalmas lehet, kialakulhatnak szövődmények. De teljesen más életminőséggel számolnak a páciensek, akik átestek a műtéten. Jönnek és azt mondják, megváltozott az életük. Vannak, akik kimondják: bánják, hogy nem szánták rá magukat előbb.
– Megtörténhet az is, hogy egy teljesen más betegség miatt végzett műtét során veszik észre?
– Igen, előfordul. Mondjuk egy fibrómaműtétnél, egy bizonyos típusú petefészekciszta eltávolításánál észrevesszük. Ugyanígy már említettem a meddőségi vizsgálatokat.
– Csak a műtét a megoldás? Mire számítson az, aki megkapja a diagnózist? Mennyire egyénre szabott a gyógyítás?
– Teljes mértékben egyénre szabott. Biztos mindenhol előfordul, hogy a nők elmennek panaszaikkal különböző vizsgálatokra, de egy ideig nem kapnak diagnózist. Miért? Mert ha a vizsgálatok során feltevődik az endometriózis lehetősége, és megemlítik nekik, jó lenne egy laparoszkópiát végezni,
egyszerűen annyira félnek a műtéttől, hogy azt mondják, nem, inkább élnek így.
Lehet, hogy valamikor rászánják magukat, de akkor épp nem. Ezért is halasztódhat a pontos diagnózis felállítása. Mi nem tudunk és nem is akarunk kényszeríteni senkit a műtétre, hanem mint lehetőséget tudjuk felajánlani. Azokban az esetekben, amikor nincs evidens, látható formája, biztos, hogy 60-70 százaléka a nőknek inkább elodázza a műtétet.
– Másfajta kezelési módszerek, lehetőségek?
– Vannak a gyógyszeres kezelési lehetőségek is, hiszen hormon hatására reagál a szövet, és ebből logikusan jönne az, hogy hormonkezeléssel meg lehet oldani. Tehát ha az ösztrogén miatt növekszik ez a szövet, akkor csökkentsük az ösztrogén-szintet, vagy ha a progeszteron megállítja a méhnyálkahártya megvastagodását, akkor ott van a progeszteron. És ez így is van, bizonyos gyógyszerekkel ki tudunk váltani egy menopauza-szerű állapotot: az ösztrogénszintet minimálisra csökkentjük, a betegség pedig leáll. Ugyanígy a progeszteronnal is le tudjuk állítani a növekedést, de
ezek a készítmények nem gyógyítják meg az endometriózist, hanem enyhítik, esetenként meg is szüntethetik a tüneteket…
A gyógyszereknek azonban vannak mellékhatásaik, ezért csak bizonyos esetekben javallott, és nem lehet a végtelenségig adni. Egy fiatal nőnek például, aki gyermekvállalás előtt áll, meddig adjuk, a menopauzáig? Nem lesz gyermeke, s jönnek a mellékhatások? Ez nem megoldás. Elsősorban akkor jön szóba a gyógyszeres kezelés, amikor időt kell nyernünk, például bizonyos okokból nem lehet a műtétet elvégezni, esetleg más betegségek is fennállnak. Vagy ha valaki a menopauza körül van. Azért, mert a menopauzával a szövet deaktiválódik, de ez sem minden esetben van így.
– Jól értem: a menopauzával sem következik be a teljes tünetmentesség?
– A menopauzával maga az aktív szövet elhal, de a hegesedés, a hegszövet ott marad. Tehát ha fájdalom volt, és ez a krónikus fájdalom, vagy a célszerveken jelentkező tünetekkel kell számolnunk, mint a fájdalmas vizelés és székletürítés, azok meg fognak maradni. Ugyanúgy rengeteg más lehetőségről hallani, például életmódváltás, rendszeres sport, diéta hatására – ha próbálunk tudatosabban táplálkozni, egyáltalán tudatosabban élni – meggyógyulhat… Nem mondom, hogy ezek nem hozhatnak tünetek szempontjából egy jobb átmeneti állapotot, de magát a betegséget nem állítják meg.
Sajnos egyedüli megoldás a műtét. Nagyon szeretnénk, hogy másképp legyen, de a kóros hegszövetet nem lehet másképp eltávolítani.
Ezek nem egyszerű beavatkozások, jó részük annyira komplex, mint például az onkológiai műtétek. Azért ilyen nehezek, mert nem úgymond normális szervek körül dolgozunk, hanem egy hegesedésben, ami a szerveket érinti, a szervek falában van, és idegek, erek mellett. Ugyanakkor van, hogy szerveket vagy bizonyos részeket a szervekből el kell távolítanunk, például egy-egy érintett bélszakaszt, vagy el kell vágni a vesevezetéket, majd az érintett rész kiműtésével vissza kell ültetni a húgyhólyagba.
– Kiújulhat?
– Kiújulhat, igen. Az endometriózis-ciszták az esetek több mint felében társulnak például mélyen infiltráló endometriózissal. Ha azt nem fedezik fel, mert valaki csak a cisztaműtétre szakosodott, és csak azt veszi észre, akkor kezelni sem fogja tudni. Aminek az a következménye, hogy kiújul.
Elég gyakran látjuk, hogy három-négy műtét után is kiújul, ha nem volt megfelelően megműtve.
Aztán a megfelelően kezelt esetekben is kiújulhat, pontosabban ahogy legelőször megjelent, úgy még megjelenhet, a hajlam miatt. Leggyakrabban az endometriózis-ciszták újulnak ki, ennek az esélye olyan 10-15 százalék, a súlyosabb formák ritkábban jelennek meg újból, szerencsére. A cisztának elég jellegzetes képe van ultrahangon, csokicisztának azért nevezik, mert a benne lévő megalvadt vér adja a színét. Színt nem látunk ultrahangon, de az alakja és állaga is jellegzetes. Más típusú cisztákkal nehezen összetéveszthető.
– Tabuk övezik még mindig a ciklust, a termékenységet vagy épp annak hiányát. Orvosként hogy látja, segíthet-e, hogy könnyebben jussanak diagnózishoz, és ezáltal meg is gyógyuljanak az érintettek, ha a téma hangsúlyosabban megjelenik a köztudatban, ha a szakemberek mellett például hírességek beszélnek tapasztalataikról?
– Nehéz megítélni, hogy valaki, aki gyanakszik, hogy érintett az endometriózisban, a médiában látottak vagy hallottak hatására indul el, vagy a saját teste jelzéseire figyelve. Utóbbi lenne igazán jó. Abban szerintem is segíthet a népszerűsítés, hogy egyáltalán gondol erre, és ha felmerül az endometriózis gyanúja, akkor félre kell, kellene tenni ezeket a szubjektív dolgokat azért, mert ha nem, akkor a fájdalommal, a tünetekkel fog maradni. Ha valaki teljesen elzárkózik, akkor bármennyire is szeretnénk, mi, orvosok sem tudunk segíteni.
korábban írtuk
Az alvás nem luxus: az egyik legfontosabb mentális erőforrásunk
Azoknál a nőknél, akik nem alszanak eleget, közel háromszoros a mentális distressz esélye, ami gyakran vezet szorongásos és depresszív tünetekhez, de ingerlékenység, érzelmi kimerültség is megjelenhet, valamint növeli a függőségek kialakulásának esélyét.
