– Milyen büntetések alkalmazhatóak általános- és középiskolában? Hát egyetemeken? Rendelkezik erről a törvény?
– A felsőoktatás előtti oktatásban a tanulókra 9 féle szigorú értelemben vett büntetés szabható ki, a tett súlyosságának függvényében: egyéni figyelmeztetés, írásbeli megrovás, az ösztöndíjak ideiglenes vagy a teljes tanévre szóló megvonása, fegyelmi áthelyezés az iskola egy másik, párhuzamos osztályába, a tanuló meghatározott időre történő felfüggesztése, elbocsátási vagy kizárási figyelmeztetés; elbocsátás az iskolából, a következő tanévben való újrafelvétel jogával ugyanabba az oktatási intézménybe, kizárás az iskolából, a következő tanévben való újrafelvétel jogával egy másik oktatási intézménybe, kizárás újrafelvételi jog nélkül – ez utóbbi csak a posztliceális (érettségi utáni) oktatásban részt vevő tanulók esetében alkalmazható. A felsőoktatásban résztvevők esetében az egyetemek egyéni és változó szabályai érvényesek. A fegyelmi büntetést kísérheti a magaviseleti jegy csökkentése, az elemi oktatásban (alsó tagozaton) a minősítés (értékelés) alacsonyabbra való módosítása. Az összes többi büntetésnek szánt rendelkezés, elmarasztalás, megvonás tulajdonképpen nem megengedett mint büntetés.
– Arra is van szabályozás, hogy miként, mikor lehet ezeket a büntetéseket alkalmazni?
– Fontos tudni, hogy minden büntetésről kötelező írásbeli tájékoztatást küldeni mind a tanulónak, mind pedig a szülőnek. A büntetést csak a tájékoztatással egyidejűleg vagy utána lehet gyakorlatba ültetni. A tájékoztatás kihagyása törvényszegés. Jól érted,
Abban az esetben is hibásan jár el, ha a büntetésnek szánt cselekedet vagy viselkedés nem tartozik a korábban említettek közé. Igen, meg lehet számolni, hány szabályt sért az a pedagógus, aki egy akár ismétlődő szemtelenségre üvöltéssel válaszol, szidalmaz egy osztályközösség előtt, amelyet esetleg, tehetetlen dühében egy fülhúzással is tetéz. Egyszerűen nem ez az eljárás módja.
Előkészítő – 4 osztályokban csak az egyéni figyelmeztetés, írásbeli megrovás, az ösztöndíjak ideiglenes vagy a teljes tanévre szóló megvonása alkalmazható büntetésképp. A kötelező oktatásban (középiskolai szinttel bezárólag) elbocsátási vagy kizárási figyelmeztetés, elbocsátás az iskolából, a következő tanévben való újrafelvétel jogával ugyanabba vagy egy másik oktatási intézménybe, mint büntetések, csak nagyon súlyos helyzetekben alkalmazhatók, amikor a tanuló iskolában való jelenléte veszélyezteti a diákok vagy az iskolai személyzet biztonságát, érinti, sérti a tanuláshoz vagy a munkához való jogot. Párhuzamos osztályba történő fegyelmi áthelyezés a hatályos szabályok vagy az elfogadott viselkedési normák súlyos megsértése esetén alkalmazható, amennyiben erőszakos a cselekedet vagy az iskola tulajdonának megrongálásával jár. Ugye, észrevetted, hogy sem a jegylevonás, sem az óráról való kitessékelés nem szerepel a törvényes büntetések tárházában?
– Mondj néhány példát, kérlek, mit hallasz, tapasztalsz, még milyen büntetéseket alkalmaznak „előszeretettel”, de teljesen jogszerűtlenül a pedagógusok?
– A büntetőfelmérő valóságos visszatérő motívum. Hihetetlen, hogy némely pedagógus tárházában még mindig ez az egyetlen eszköz. Hogy nem találnak mást. Én ebben gyengeséget látok. A gond az, hogy a gyerekek is. Pontosan érzik, hogy ez nincs rendben, akkor is, ha nem ismerik pontosan a jogaikat. Akkor is, ha otthon azt hallják, hogy: „De, gyermek! Minden órára készülnöd kell. Rossz jegy esetén nem kifogás, hogy büntetésnek szánták a felmérőt.” A diákok amúgy is górcső alatt tartják a pedagógusokat. Az általuk igazságtalannak megélt helyzetek csökkentik a tanárok iránti tiszteletet. A felmérőnek nem lehet célja a büntetés, nem nevelési célzatú. Szép, kifejező a magyar nyelv e tekintetben is, a felmérő szó magában hordozza a célt: megvizsgálom, hogy mit tud a diák, hogyan fejlődik, teljesítményt értékel. Én egyébként arra is „borzolom a tollaimat”, amikor azt hallom, hogy büntetésből bocsánatot kell kérni, vagy százszor le kell írni valamit.
Kifejezetten tilos a tanulók megrovása az osztály vagy az iskola előtt, bármilyen összefüggésben. Pedig hogy hozzá vannak szokva a diákok! Osztályközösségek kénytelenek végighallgatni nagyon sok órán, amint valakit szidnak.
– Sok tanár még akkor indult a pályán, amikor elfogadott volt a körmös, a sarokba állítás, az egész osztály felnyújtott kézzel tartása hosszú percekig… No, de mit tehet a diák (a szülő, vagy a szülői közösség), hiszen gyakran nem mernek szembe szállni egy törvénysértő tanárral?
– Mivel az általad említettek egyike sem a kiszabható büntetések közül való, nem követhetem a büntetések elleni óvási eljárást. Más utat kell járni. Az iskola köteles eljárni alkalmazott erőszak esetén. Ehhez jelenteni kell az esetet, és nem hagyni magam, hogy meggyőzzenek, hogy nem történt semmi, hagyjam az egészet.
Ha van rá mód, első lépésként – lehiggadás után (!) – a tanerővel kezdeményeznék beszélgetést, és azután döntenék a továbbiakról. Ilyen esetekben felelősségre vonható az elkövető. A felelősségre vonás eredményessége azonban nagyban függ az eljárások pontos betartásától.
– Apropó, kollektív büntetés. Minden formája tilos? Ha az osztály együtt követte el azt a vétket, akkor is tilos kollektíven büntetni?
– Romániában a kollektív büntetés minden formája tilos, még akkor is, ha a cselekedetet látszólag „az egész osztály” követte el. Az oktatási jogszabályok egyértelműen az egyéni felelősség elvét rögzítik. Ez a szabály abszolút tilalom, tehát nincs kivétel – még akkor sem, ha egy egész csoport vagy osztály részt vett az eseményben.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Nem lehet például az egész osztályt kizárni egy tevékenységből, az összes tanuló jegyét levonni, vagy az egész osztálynak megtiltani egy jutalomprogramban való részvételt – csak azért, mert néhányan hibáztak. Az iskola köteles egyénileg azonosítani azokat, akik ténylegesen felelősek voltak a cselekményért. Ha nem állapítható meg pontosan, ki követte el a vétséget, akkor sem lehet kollektívan büntetni, hanem más, nevelő jellegű módszereket kell alkalmazni (pl. közös megbeszélés, helyreállító beszélgetés, mediáció). Másik gyakori kollektív büntetésforma a tornaórákon az egész osztály hosszas futtatása vagy fekvőtámaszoztatása azért, mert mondjuk 2 gyermek nem figyelt.
Miért csodálkozunk hát azon, hogy a gyerekek ugyanígy éreznek? Elszenvedik a büntetést, mert nem tehetnek mást, de nem felejtenek. A kollektív büntetéseket alkalmazó tanár elfelejtheti, hogy a gyerekek valaha is megbízzanak benne, közel kerüljenek hozzá. A kollektív büntetéssel egyébként még van egy bajom. Nem az az alapja az összes gyermekekre vonatkozó jogszabálynak, hogy a kiskorú még nem elég érett ahhoz, hogy tudatában legyen cselekedete következményeinek, hogy felelősséget vállaljon önmagáért? A kollektív büntetéssel tulajdonképpen elvárjuk, hogy másokért vállaljon felelősséget úgy, hogy még önmagáért sem képes ezt megtenni…
– Mit tehet a diák (szülője), ha igaztalannak, aránytalannak, túl súlyosnak tartja a kirótt büntetést?
– Tudni kell, hogy a fegyelmi büntetéseknek is van egy eljárási szabályzata, amely a következő szakaszokból áll: első a tanulók és a szülők/törvényes képviselők írásbeli tájékoztatása az elkövetett vétségekről. Ezt az erőszakos cselekedetek esetén meghallgatás követi, bizonyos esetekben be kell vonni a gyermekvédelmi igazgatóságot.
A tanulók fegyelmi ügyének bejelentése és elemzése során a szülőkkel való kommunikáció a tanuló távollétében, egy bizalmas beszélgetésre alkalmas helyiségben kell történjen, az iskolapszichológus (tanácsadó) és – ha szükséges – az iskolai mediátor jelenlétében. A konkrét részleteket, például, hogy mi a fellebbezési határidő, ki az illetékes, akihez fordulni lehet, az iskolák belső rendszabályzatai és protokolljai írják elő.
– Alig néhány napja is olvashattunk a hírekben testi fenyítést alkalmazó pedagógusról Erdélyben… Tisztázzuk, kérlek, mi számít testi fenyítésnek?
– A testi fenyítés minden formája abszolút tilalom. Nem bírom megállni, hogy ne mondjam: a szülők számára is. Minden olyan cselekedet testi fenyítésnek minősül, amelynek célja a gyermek megbüntetése, fegyelmezése vagy nevelése fájdalom vagy testi diszkomfort okozásával. Igen, a térdepeltetés is, a fülhúzás, sarokba állítás is.
– Kizárható egy diák programból, iskolából büntetésként?
– A tanulóknak joguk van részt venni az iskola által szervezett minden tevékenységen, a törvények és a szabályzatok keretei között. Ez egy alapjog, amely az oktatáshoz és a közösségi élethez való jog része. E jog csak kivételesen korlátozható, és soha nem büntetésként, ha nincs rá kifejezett jogalap. Bizonyos gyakorlati vagy biztonsági okokból az iskola feltételekhez kötheti a részvételt, de nem büntetésként, hanem: szervezési, felelősségbiztosítási vagy biztonsági indokból (pl. fegyelmi bizonytalanság, egészségügyi kockázat) vagy előzetesen rögzített szabályzat alapján (pl. a kirándulás részvételi feltételei az iskolai szabályzatban). Ebben az esetben viszont az intézkedés nem minősül fegyelmi szankciónak.
– Szülőként, saját tapasztalatod szerint szerinted melyek a leghatékonyabb büntetések, ha már mindenképpen kell büntetni?
– Hú, ez nagyon nehéz kérdés. Én pont gyenge vagyok a büntetés osztogatásában. Zsigerileg hiszek a párbeszédben, abban, hogy a gyermek érettségi szintjéhez kell mérni az elvárásokat, a fejlődésben kell őket segíteni, márpedig nem látom, hogy a büntetés fejlesztő lenne. Annak, hogy ilyen vagyok, van pozitív és negatív következménye is… Kötöttem már szerződéseket a fiaimmal: ha ezt teszed vagy nem teszed, ez lesz a következménye, megvonásban részesülsz. De aztán képtelen vagyok megjegyezni, hogy épp pár napig képernyős időmegvonásban van a gyermek, sokszor ők emlékeztetnek. Ugyanakkor viszont
Miért ne gondolhatnák ők teljesen másképp, mint én? Az az igazi kihívás, hogy változtassunk a viselkedésükön, hogy hassunk oda más módszerekkel. A büntetés könnyű, egyszerű, és én szeretném, ha a gyerekeim motivációja soha nem a büntetés elkerülése lenne.
– Lehet, már válaszoltál is részben a kérdésemre: szerinted kell-e vajon egyáltalán büntetni?
– Ha a büntetésre, mint jogkövetkezményre tekintek, akkor mindenképpen. A felnőttek esetében is sokszor a büntetés a visszatartó erő. A büntetés még szerződésekben is – nem csak a büntető jogban – az egyik tartóoszlopa a jogbiztonságnak.
korábban írtuk
Winnetoutól Harry Potterig: hogyan neveljünk olvasó gyermeket?
Ha a gyermek un egy könyvet: másikat kell a kezébe adni – tanácsolja Lovász Andrea. A Móra Kiadó főszerkesztőjét kérdeztük egyebek mellett arról, hogyan szerettessük meg az olvasást a gyermekekkel, milyen olvasmányokhoz kapcsolódnak a mai kamaszok.
