Már az ókori bölcsek is panaszkodtak: „A fiatalok mindenben a túlzásokat kedvelik…”– írta Arisztotelész. Idősebb Plinius az 1. században pedig így sóhajtott fel: „Csak a szórakozásnak és az élvezeteknek élnek.” Hésziodosz teljesen lemondott a következő generációról: „Nincs reményem (…) mert ez a fiatalság elviselhetetlenül öntelt, felelőtlen és egyszerűen borzasztó.”
Ha ezek az aggodalmak igazak lettek volna, az emberiség már évezredekkel ezelőtt összeomlott volna a „rossz nevelés” miatt. Mégis van egy sarkalatos különbség a régi korok és a modern szülő között, a mai felnőtteknek egy olyan világban kell nevelni, amely fényévekre van a természetes szükségleteinktől.
Ami régen „magától” ment, az ma erőfeszítés
Régen a nagycsaládokban, a közös munka során a gyerekek szinte észrevétlenül szívták magukba a legfontosabb életvezetési készségeket, és a munkamorált. Ma azonban nekünk, szülőknek kell tudatosan megteremtenünk azokat a helyzeteket, ahol gyermekünk elsajátíthatja a hét alapvető megélést és készséget:
Saját képességekbe vetett hit: A „képes vagyok rá” tudata. Legyen szó egyedül bekötött cipőfűzőről vagy egy matekpéldáról – hagynunk kell, hogy megküzdjön érte. A legtöbb készség gyakorlat útján és apró lépésekre bontva mélyül el.
Jelentőség a kapcsolatokban: „Fontos vagyok, és szükség van rám.” Nem csak kerülgetik a gyereket a családban, hanem aktív tag, akinek a segítsége (pl. terítésben, kutyasétáltatásban, stb.) valódi érték. Elengedhetetlen megélés ahhoz, hogy kölcsönös tiszteleten és figyelmen alapuló kapcsolatokat tudjon fenntartani.
Személyes hatalom: „Hatni tudok a saját életemre.” Ha választási lehetőséget adunk neki (pl. a piros vagy a kék pólót kéred), megtanul dönteni.
Intraperszonális készségek: Az érzelmek megértése. Ha megtapasztalja, hogy minden érzése elfogadható, és bármilyen érzés mellett lehet helyesen viselkedni, megtanulja az önfegyelmet.
Interperszonális készségek: A másokkal való együttműködés, a tárgyalás és az empátia gyakorlása a barátságokban és a kapcsolatokban.
Stratégiai készségek: Rugalmasság és felelősségvállalás. Megtanulni, hogy a tetteinknek következményei vannak, és hogyan lehet alkalmazkodni a határokhoz.
Ítélőképesség: Bölcsesség és erkölcsi iránytű. Képesség arra, hogy ne csak a pillanatnyi vágyak vagy külső nyomás, hanem belső értékrend szerint döntsön.
A tisztelet nem jár, hanem épül
Érdekes, hogy régen mennyi lehetőség volt megélni és gyakorolni ezeket a készségeket a nagyobb családok és közösségek együtt dolgozása során. Erős életvezetési készségeik fejlődtek ki a gyerekeknek, ám a sors iróniája, hogy alig akadt lehetőségük használni ezeket a képességeket. A mai világunk tele van lehetőségekkel, a gyermekeink azonban gyakran eszköztelenül állnak előttük. Miért? Mert
Vagy büntetéssel és kontrollal próbáljuk „megtörni” őket, vagy a másik végletbe esve, engedékenységgel és „kimentéssel” próbáljuk elnyerni a hálájukat. Hosszú távon mindkettő felerősíti a helytelen viselkedéseket, ahelyett, hogy a helyes irányba mozdítaná el a fejlődésüket.
A megoldás a kölcsönös tiszteletben és a megegyezésen alapuló rutinokban rejlik. Ha azt látják, hogy tisztelettel fordulunk feléjük és magunk felé is, miközben közös felelősségen alapuló együttműködést építünk, a gyermekeink meg fogják állni a helyüket – bármit hozzon is a jövő.
Útravaló: három apró gesztus a mindennapokhoz
A szemléletváltás nem egy nap alatt történik, de apró lépésekkel már ma elkezdhetjük építeni gyermekünk önbecsülését és felelősségérzetét.
Érdeklődő kérdések utasítások helyett: Az utasítás ellenállást vált ki, a kérdés viszont gondolkodásra készteti az agyat. „Mikor kéne elindulnunk, hogy ne késsük le az előadást?” (Ahelyett, hogy: „Gyerünk már, indulj!”). „Hol lakik ez a kisautó?” (Ahelyett, hogy: „Pakolj el!”).
Kérd a segítségét! A gyerekek szeretnek hasznosan közreműködni, mert így kapcsolódhatnak és értékesnek érzik magukat. „Szólnál nekem, amikor a homokóra lepereg?” „Segítenél hozni a kulacsokat?” „Lennél ma este te a felelős minden lámpa eloltásáért?” Ezek a kérések építik a kompetenciaérzetet.
Egyezség: Ha bevonjuk őket a megoldáskeresésbe, nő a belső motivációjuk.
Számtalan hasonlóan hatékony, viselkedéstudományon alapuló eszközünk van még, amelyek segítenek minket a tudatos és kompetens gyermeknevelésben. A saját szűrőinken és értékrendünkön átengedve tudni fogjuk, hogy melyek lendítenek a legtöbbet rajtunk és a családunkon.
korábban írtuk
Most volt, s ismét jön a vakáció – mit, kit szolgál a szünidő?
A folyton módosuló tanévszerkezetben látszólag egyre több a rövidebb-hosszabb vakáció. De mi célt szolgál a vakáció? És mi a ráció az egyre több iskolai szünidő mögött?
