Néhány hónapja felfigyeltem valamire a nappaliban ülve, és elszomorodtam. Ott voltak a barátaim, a gyermekeim, sőt a gyerekeim barátai is, mégis mindenki csendben ült és a képernyőt bámulta. A legtöbben a telefont nézték, volt, aki a tabletet, más a tévét vagy a laptopot. Beszélgettünk ugyan néhány mondatot, de az idő nagy része bambulás, görgetés, szörfözés volt. Nem kertelek, velem is ez volt a helyzet, nem voltam jobb a többieknél. Viszont elhatároztam, hogy változtatok ezen.
Az elején kellett egy kis erőltetés, mert a többséget nehéz volt rávenni, hogy tegye el a telefonját, vegye le róla a hangot, vagy éppen hagyja a kabátzsebében. Kényszerré, függőséggé vált az online tér, épp ebből lett elegem. Kis noszogatással azonban sikerült rávennem erre a társaságot, magamra vonni a figyelmüket, így már csak le kellett nyűgöznöm őket.
A megoldás? A társasjátékok! Szerencsére vagyok annyira idős, hogy emlékszem rá, amikor még ezek jelentették az elsőszámú programot a baráti összejöveteleken. Rengeteg nevetés, egymás szívatása, a győzelem öröme és a vereség bosszúsága mind olyan élmény, amelyre visszanézve csakis melegség önti el az ember szívét. Szóval elhatároztam, hogy visszahozom ezt az elfoglaltságot a baráti körömbe, illetve bevezetem a gyermekeimnél is.
A tervem a szokásos volt, kipróbáltunk néhány stratégiai játékot, kártyáztunk, sőt amikor a gyerekek nem voltak jelen, még felnőttes társast is elővettünk. Mindet szerette a társaság, aztán egyszer az egyik barátom gyermeke elhozta a sakk-készletét. Neki az volt a kedvence, gondolta, csak talál egy ellenfelet.
Addig beszélgettünk, hogy kiderült, a legtöbben tudnak alapszinten sakkozni, aki pedig nem tudott, az szeretett volna megtanulni. Hogy ebből mi lett? A szabályok felelevenítése, néhány próbameccs, a végére pedig olyan sakkbajnokságok, hogy azt a Nemzetközi Sakkszövetség is megirigyelte volna.
Hamar nagy kedvenc lett a sakkpéntek, ami heti rendszerességű eseménnyé vált. Egy gondot azonban meg kellett oldanom.
Igen, az eszközökről kellett gondoskodnom, mint házigazda. Sakkozni persze egy olcsóbb, műanyag verzióval is lehet, mégis olyan sakktáblát, sakkbábukat szerettem volna, ami méltó a sakkpéntekjeink színvonalához. Az együtt töltött idő jelentőségéhez. Éppen ezért beruháztam, és az Allegro oldaláról rendeltem négy darab háromszínű fa sakkot. Ezzel kialakultak a nyolcfős bajnokság feltételei, azaz egyszerre négy azonos táblán mehettek a meccsek – már csak azért is, mert az egyik barátom, aki általában a mezőny végén zárt, mindig a sakktáblát hibáztatta. Most viszont már neki sem volt több kifogása.
Nem tagadom, a külcsínre is kiemelkedő hangsúlyt fordítottam. Szerettem volna, ha az együtt töltött idő egy ünnep, így egy szinte királyi sakkot választottam. Gyönyörűen kidolgozott fa bábuk, tetszetős és nagy figurák – megadtam a módját. Amikor nem használjuk, az egyik készlet akkor is ki van állítva a komódomon, egyfajta dísznek, motivációnak. Egy szintén beszerzett mini összecsukható utazószett pedig mindig a táskámban pihen.
A sakk azért lett nálunk nagy kedvenc, mert a kezdők és a haladók is be tudtak kapcsolódni, ráadásul egy erősebb ellenfelet legyőzni mindig hatalmas örömet jelentett. A szerencsére ilyenkor nem lehetett panaszkodni, a tudást viszont kalapemeléssel jutalmaztuk.
A sakkpéntekeket később kiterjesztettük, más játékokkal egészítettük ki, de közben ahhoz ragaszkodtunk, hogy ne online megoldások legyenek, illetve megtornáztassák az agyat. Nagy kedvenc lett a háromszemélyes sakk, ami három színnel, egy módosított táblán és részben eltérő stratégiai helyzetekkel teszi újszerűvé a játékot. Ez inkább buli lett nálunk, de időnként használtuk és nagyon élveztük. Van abban valami izgalom, amikor két gyengébb játékos összefog az erősebb ellen, majd a végén sikerül nyerniük.
Beszereztem néhány 3 az 1-ben összeállítást, a sakk mellett dámajáték és backgammon volt ezekben. Utóbbit egyébként trik-trak néven is szokták emlegetni – ez nekem újdonság volt, ám egy barátom addig bizonygatta az igazát, amíg hittem neki. Ezek a játékok adták meg a változatosságot, vagy éppen segítettek ki akkor, amikor páratlan számban gyűltünk össze péntek este: a háromszemélyes sakknak köszönhetően senki nem szorult ki a közös játékból.
Sokkal többet beszélgettünk, ezzel pedig mindenki nyert. A klasszikus sakk és annak alternatív változatai abban segítettek, hogy a baráti társaságunk letette az okostelefonját, és inkább valami hasznosabbal töltötte a közös időt. Mivel ott voltak a gyermekeink is, úgy éreztük, jó példát mutatunk nekik. Ráadásul mivel bekapcsolódtak, ők is a sakkpéntek részeivé váltak. Ez mutatta meg számomra, hogy a digitális világ szerencsére nem tüntette el teljesen a klasszikus játékokat, a sakk pedig emlékeztetett arra, hogy milyen jó érzés egy asztal köré ülni, és odafigyelni a másikra.
(X – fizetett hirdetés)
