Évszázados madárpihenő, amely unikum a térségben. Halastavak, horgászparadicsom. Mezőgazdasági területek, juhnyájak, tehéncsorda. A háttér pedig a dimbes-dombos, szelíd Homoród menti táj. Szentpálon azt szeretnék elérni a természetvédők, ha a helyiek is értenék, éreznék, hogy különleges ez a vidék, megőrzésre érdemes. És hasznot is hozhat.
{hirdetes}
Ha megismerjük a körülöttünk élő élőlényeket, természeti ritkaságokat, akkor több közünk lesz hozzájuk. Ha már van valami kapcsolat az ember és környezete között – több a remény a megmaradásra is. Nagyjából így gondolkodnak a természetvédők, amikor harcba szállnak egy-egy élőhely megmentéséért, az emberek viszonyulásának megváltoztatásáért. Hogy szépséget, értéket lássanak, és ne fölösleges pocsolyákat a több ezer madárnak fészkelési lehetőséget adó mocsarakban, amelyekből, például lecsapolva, termőföldet nyerhetnek.
A termőföld kimerülhet, lehet, hogy idővel már nem is hoz túl sok hasznot, de a számtalan különleges madárfaj itt pihen meg, és megfigyelésre érdemes. Turistákat vonzhat. A turisták megszerethetik a környéket. Itt maradnak egy-két napra. Betérnek a boltba, vendéglőbe. Kíváncsiak lesznek a helyi termékekre, és megvásárolják azokat. Íme a körforgás a környezet és a benne élők között. Ez az ökoturizmus. Ahol mindenki nyerhet.
Fotó: dr. Szabó József
Összefogással a homoródszentpáli madárvédelmi terület állapotának megőrzéséért címmel indult egy projekt tavasszal, amelynek éppen ez a célja: az évszázados madárvédelmi terület egyedi értékének a védelme és népszerűsítése. A székelyudvarhelyi Otus Egyesület és a homoródszentpáli László Gyula Közművelődési Egyesület szakemberei, önkéntesei elmentek a környező falvakba, előadásokat tartottak Székelyudvarhelyen is, találkoztak a helyi közösségekkel, élénken tevékenykedtek a legnagyobb közösségi portálon, tavi kamerát szereltek fel, ahol élőben lehetett figyelni a madárvilágot. Vetélkedőket szerveztek, terepbejárásokra vitték a fiatalokat, hasznos információkat tartalmazó szórólapot nyomtattak, terjesztettek, és tájékoztató táblákat helyeztek ki a halastavak környékén. A pályázatot a csíkszeredai Polgár-Társ Alapítvány és a MOL Románia támogatta.
Sárga billegető - Fotó: dr. Szabó József
De hol is járunk pontosan?
„Ezen megközelíthetetlen mocsárok fejénél a Kornis halas-tavak nádfogta medrei, libiczok és gémek kedvencz költőhelyei terülnek el, hogy vészes ingoványok védik az ember irtó dühe ellen. Ott repkednek s visítoznak ők egész kedvtelve, e térnek bus magányát ijesztő zajjal töltvén be, ott sétál méltósággal a nagy kalános gém, a békafaló városfalvi ketske (gólya), a hápogó vadréce, s a sivítóvizi szalonkák ezrei, melyek zajos fülsértő hangversennyel töltik be ezen vészes mocsárok légkörét, sőt gyakran pelikánok, darvak, s más ritka válfajú vándormadarak is csapnak le ezen biztos, ember előtt elzárt helyre.” (Orbán Balázs: A székelyföld leírása) Ilyen volt a helyszín Orbán Balázs idejében. Dr. Szabó József, az említett projekt vezetője, természetvédelmi szakember és természetfotós meséli:
„Valóban évszázados ökológiai szerepe van a homoródszentpáli madárpihenőnek. A római korban sóbányák voltak itt, és a Homoród kiterjedt árterülete, mely szinte Brassóig tart. A halastavak az 1600-as években jelentek meg a mocsár közepén, és egy valóságos ökológiai folyosó képződött: hatalmas területen azonos életfeltételek, nádasok, mocsarak, összefüggő vízfelületek. A madarak „éltek a lehetőséggel” – hiszen a kiterjedt, megközelíthetetlen mocsarak miatt védett volt több tíz kilométer hosszúságban a folyócskakörnyéke. Az északról vonulók a Kárpátok előtt még megpihenhettek, a délről érkezők pedig, a hegyek legyőzése után, erőre kaphattak…” – eleveníti fel a múltat a szentpáli tavak szakavatott ismerője.
Vöcsöknász - Fotó: dr. Szabó József
Ez az állapot mintegy újjászületett a halastavak újbóli működtetésével, ugyanis igazi tórendszer alakult ki a Homoród mentén az 1980-as években. A térségnek madárvédelmi szempontból ma is töretlen és hatalmas a jelentősége. „Ha sok a madár, akkor azt jelenti, hogy az ember számára is jók a körülmények, életfeltételek” – summáz Szabó József. Ma a természetvédelmi terület 210 hektáron terül el, a Nagy-Homoród völgyében található mesterséges halastavakat és azok szűkebb környezetét foglalja magába. A területen 265 madárfajt figyeltek meg. Ez a Romániában előforduló összes madárfajok kb. 60 százaléka. Ezért Európa-szerte is ritkaságnak számít az itt élő vagy átvonuló madárállomány. Vonuláskor, tavasszal és ősszel pihenőhelyet nyújt a vándorlásban lévő vízimadaraknak, ragadozó madaraknak. Mint élőhely, 115 fajnak nyújt fészkelési lehetőséget. Többféle récét, gémeket, vízicsibéket, nádiposzátát, sárgabillegetőt is meg lehet figyelni egy jó távcső segítségével, néha több tízezer seregély „éjszakázik” a nádasban, a kékes rétihéja is jól érzi magát itt. Nem beszélve a gólyákról!
Homoródszentpál akárcsak már erről is híres lehetne, a lakosoknak büszkéknek kellene lenniük arra, hogy például az idén nyáron összesen 30 foglalt gólyafészek volt a faluban, 29-ben költöttek is – ez határozottan ritkaságnak számít az országban a szakértők szerint. Volt olyan fészek is, ahol 5 kisgólya cseperedett fel! Télen itt marad néhány ragadozófajta, az egerészölyv, héja, aztán a pintyfélék, citromsármány, tengelic, kenderike, süvöltő, több cinegefajta is itt vészeli át a hideg hónapokat.
Nádirigó - Fotó: dr. Szabó József
A tavakban intenzív halgazdálkodás folyik, két tó pedig a sport- és élményhorgászoké. A környéken még számos élőlény jól érzi magát, a néhány békafaj, mocsári teknős, vízisikló mellett, hermelin, menyét, róka, borz, vidra is megfigyelhető, néha sakálok is megjelennek, és feltűnt a hód is. A területnek nem csak a faunája, de a flórája is jellegzetes.
„A védett terület állapota jó” – mondja Szabó József, bár vannak fenyegető tényezők. „Az utóbbi néhány évre jellemző szárazság például a mocsaras élőhelyek összezsugorodásához vezetett. Ez nem kedvez a parti madaraknak, míg korábban 20 pár bíbic is fészkelt itt, mára egy sem. Nem elhanyagolható kockázati tényező az emberi gyarlóság sem. Például a hattyúpárnak évek óta eltűnnek a tojásai, két éve már nem tudnak költeni… Valamiért eltűnik a fészekalja. A pásztoroknál nagyon sok a kutya, rengeteg a kóbor macska is, ezek az állatok nemcsak a madárvilágban tesznek kárt, de a halállományt is tizedelik” – sorolja a szakember.
Jégmadár - Fotó: dr. Szabó József
A szigorúan védett zóna közbirtokossági tulajdon, jó részét bérlők használják, illetve gondozzák. A madárvédelmi territórium ugyanakkor szerves része a Homoródi Dombság Natura 2000 területnek, amelynek jelenleg készül a kezelési terve. Az első lépés az ismertetett projekttel megtörtént: elkezdődött a helyi közösség tájékoztatása, annak tudatosítása, hogy miért érdemes természetközeli gazdálkodást folytatni és megőrizni ezeket az értékeket. Homoródszentpál és környéke igazi földi paradicsom, ahová az év bármely szakában érdemes ellátogatni.
