Jelkép- és kegytárgyegyveleg fogadja az 1801 méter magas hegycsúcsra felgyalogló embert: jól-rosszul kifaragott kopjafák, melyek, tudva levő, ősi jelképeket hordoznak magukon, ugyancsak a kereszténység előtti hiedelemvilágból ránk maradt turulmadár, keresztek fából, pléhből, inoxból, a magyar korona naiv ábrázolása, egy fekete márvány borította kőoltár, amely akár áldozati oltár is lehetne. A szélben mázsányi piros-fehér-zöld és a székely zászló színeit viselő szalag lengedez, zászlórúdon nyikorog, csattog egy nagyobb székely lobogó.
A Madarasi-Hargita tetején egyre nagyobb helyen terpeszkedik a spontán kialakult zarándokhely, már majdnem 300 darabra tehető a főleg magyarországi turisták kéretlen ajándéka…
Emléket állítottak az utóbbi években itt családok, baráti társaságok, egyesületek, a környező falvak testvértelepüléseinek küldöttségei, a motorosok. Nem sajnálták a fáradságot, felcipelték kopjafájukat, keresztjüket, cementjüket a hegyre, ellátták azokat óír áldással, Wass Albert-idézettel, imádsággal, aztán felállították a köves talajba. Hogy mindenki lássa: itt jártak.
Közel két éve röppent fel először a hír: a Natura 2000-es terület (amelybe a csúcs környéke is beletartozik) hivatalos gyámja, a Zetelaka–Libán Magán Erdőgondnokság környezetvédelmi, tájvédelmi és törvényes okokból megtisztítaná a csúcsot. Érkezett is a szokásos tiltakozáshullám, élő szóban, virtuálisan, aztán ismét elcsendesedett az ügy. A kopjafák, keresztek pedig szaporodtak, mint eső után a gomba.
Szeptember vége felé civilek és környezetvédők összefogtak és összetrombitáltak minden érintett személyt, hatósági képviselőt a hegyre, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz, és találjanak végre egy közös, kompromisszumos, fenntartható megoldást a hegycsúcs rendezésére.
Jelen volt Hargita Megyei Tanácsa, a Hargita-hegység Közösségi Fejlesztési Társulás, a Környezetvédelmi Ügynökség, Csíkmadaras község közbirtokossága, a Környezetőrség, a kápolnásfalusi és szentegyházi polgármester, panzió- és villatulajdonosok, környezetvédők és persze az erdőgondnokság vezetői.
Szakvélemények is elhangzottak. Történészek (dr. Gidó Csaba és Novák Károly István) érveltek amellett, hogy a térfoglalás immár negatív irányba csúszott el azon a helyen, aminek nincs semmi konkrét történelmi vonatkozása.
A hely jellegéből adódóan inkább a csúcs természetes környezetbe való visszaintegrálását tartják jónak. Bíró Hanna tájépítész azt hangsúlyozta, hogy bármennyire is újrateremtett hagyományuk van manapság a székely szimbólumoknak, a székelykapu- vagy kopjafaállításnak, ott, ahol ez nem volt szokás, egy ilyen építmény súrolja a giccs határát.
Másrészt a kopjafa temetkezéshez, halálhoz kötődik, és ezért sem hiteles a Madarasi-Hargitán. A szakemberek majdnem egybehangzóan egy külön emlékpark kialakítását javasolták valahol a hegy közelében, ahol elhelyezhetők lennének a tetőről letakarított kegytárgyak. A hegytető pedig kerüljön vissza az eredeti állapotába.
Véleményük egybecseng a környezetvédők és erdészek vágyával: ökológiailag helyreállítani a területet, visszaadni a természetnek, ami az övé, a turistáknak pedig az önmagában szép, látványos, zavartalan panorámát.
A terület tulajdonjogi viszonyai egyelőre zavarosak, akárcsak a zarándokhely jelképrendszere. Egy része a csíkmadarasi közbirtokosságé, más része még „per alatt van”, jogos visszaigénylője Ugron Istvánné Bánffy Mária. Előbbiek szerint a hegyen úgy van jól minden, ahogy van, azaz ők nem mozdítanának semmit, az Ugron család viszont megszüntetné a káoszt, a 90-es évek eleji állapotába állítaná vissza a területet. A „kegytárgyaknak” valahol máshol kell helyet találni – szerintük is.
A Natura 2000-es terület törvényes előírások mentén született kezelési terve a csúcs természetes álapotába való visszahelyezését tartalmazza. Sokak szerint a józan ész is ezt diktálná. A panziótulajdonosok, akik ugyebár a turistákból élnek, szintén „feldíszítetlenül” szeretnék látni a területet.
Az erdőgondnokság – úgy tűnik – a közösség támogatása nélkül nem mer lépni.
Elhangzott, hogy a helyzet tarthatatlan, szabályozni kellene, de az is, hogy zarándokhely alakult itt ki, akár tetszik, akár nem.
Az egyik javaslat szerint vigyék fel a Mária-utat a hegyre, s annak mentén állítsák fel a kopjafákat, kereszteket. Egy másik szerint pedig készüljön belőlük egyetlen műalkotás, s az álljon a tetőn…
Ám a szeptemberi „csúcstalálkozón” egyezség, mindenkinek tetsző megoldási javaslat nem született. És a csúcs azóta mit sem változott.
A fotók a szerző felvételei.
Friss lapszámunkat alább kérheted:
