Megfigyelés, manipuláció, álhírek – Amit nem akartál tudni a Facebookról
Veled is megtörtént már, hogy monoton görgetésen találtad magad a közösségi média hírfolyamodban? Gondolkodtál azon, hogy a mindennapi rutinná vált „facebookozás” miért tud annyira magával ragadni? És eszedbe jutott, hogy ez esetleg veszéllyel járhat? A Kolozsvári Magyar Napokon Szász István Szilárd, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem doktorandusza e témában tartott előadása során számos váratlan infóval szolgált.
Veled is megtörtént már, hogy monoton görgetésen találtad magad a közösségi média hírfolyamodban? Gondolkodtál azon, hogy a mindennapi rutinná vált „facebookozás” miért tud annyira magával ragadni? És eszedbe jutott, hogy ez esetleg veszéllyel járhat? A Kolozsvári Magyar Napokon Szász István Szilárd, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem doktorandusza e témában tartott előadása során számos váratlan infóval szolgált.
Napjainkban már nem számít meglepőnek, ha valaki hosszú perceken át képes a képernyőt bűvölni le-föl görgetéssel. Akár fő- vagy melléktevékenységként, telefonunk nyomkodása jelen lehet a barátokkal folytatott csevegés közben, fontos elintéznivalóink során, a mindennapok bármelyik pillanatában. Gyakran észrevétlenül veszi át az uralmat felettünk, létrehozva egy úgynevezett töredezett társadalmat, amelyben mindenki saját egyéni valóságában létezik. Ezek a sajátos világok pedig a Facebook algoritmusának köszönhetően válnak teljesen személyessé a tevékenységeink megfigyelése alapján. Az előzetesen kinyilvánított kedveléseink, érdeklődésünk által alakul ki ugyanis a hírfolyamunkban a saját „újságunk”, amely lehetővé teszi, hogy a kényelmet jelentő komfortzónánkon belül maradhassunk. Ijesztő, vagy sem, köztudott, hogy az interneten tett lépéseink mindenikének nyoma marad.
Zajlik a profilozás profil nélkül is, tudtuk meg Szilárdtól /fotó: Szász Zsófia
Azok, akik nem rendelkeznek fiókkal a közösségi oldalakon most azt gondolhatják, hogy mentesülnek a megfigyelés alól. Az előadás egyik legmegdöbbentőbb újdonsága számomra az úgynevezett „árnyékprofillal” való találkozás volt, amely azt jelenti, hogy a Facebook azokról is gyűjt adatokat, akiknek nincs profiljuk. Ha például az arcfelismerő algoritmus egy feltöltött fotón olyan személyt észlel, akit eddig nem, akkor ellátja azt egy számmal, és ha legközelebb is találkozik ugyanazzal az arccal, akkor mellé csatolja. Így el is készül az árnyékprofil, akiről nem tudja ugyan, hogy kicsoda, de tudja hogyan néz ki, és milyen fotókon szerepel.
Miért szippant be, milyen veszéllyel jár?
Találkozhattunk már az interneten elhíresült Kinder-tojást bontogató
">videókkal, amelyek gyakran órákra képesek lekötni egy gyermek figyelmét. A felnőttek számára unalmasak lehetnek a hasonló felvételek és nehéz megérteni miért ragadja mégis magával a kicsik figyelmét. A válasz a boldogságérzetben keresendő, hiszen egy ilyen videó állandó ingerekkel tartja fent az érdeklődést: amint az egyik elmúlna, jön is helyette újabb. Nem ismerős valahonnan? Ugye, hogy ugyanez a folyamat zajlik a közösségi média nézegetése közben is? Hát ez az!
Görgetés közben másodpercenként találkozunk frissebbnél frissebb információkkal, amelyek mindegyike különféle érzelmet vált ki belőlünk: sajnálat, boldogság, harag, düh, felháborodás, empátia és még sorolhatnánk. Ilyen tempónál pedig képtelenek vagyunk minden érzelmet tudatosan megélni és elhelyezni. Így válhatunk az álhírek áldozatává, hiszen ilyen intenzív igénybevételnél az agyunk a hamis információt sem képes időben helyesen felismerni.
A közösségi média és felhasználója is felelős
Az álhírek térhódításának eredményeként 2017-ben a Collins Dictionary az év szavának választotta a fake news kifejezést. „A hírek a történésekből születnek. Az álhírek agyból.” – olvashatunk egy internetes értelmezést a jelenségről, ami röviden és tömören foglalja össze a lényeget. Az előadáson azonban az is elhangzott, mennyire fontos megjegyezni, hogy ezek a félrevezető információk gyakran egyáltalán nem ártalmatlanok, sőt, komoly tétjük is lehet. Gondoljunk például a 2016-os amerikai elnökválasztás körül kialakult botrányra, amelyben az álhíreknek sarkalatos szerepe volt.
Mindenben is illik kételkedni /fotó: shutterstock
Sokak számára lehet ismerős például az az év eleji eset is, amikor attól volt hangos a magyar sajtó, hogy Cristiano Ronaldo komoly pénzösszeggel támogatja egy magyar kislány gyógyulását. Az esetről hamar kiderült, hogy csupán kitaláció, ugyanakkor rávilágított a tényre, hogy az álhírgyárosok nem ismernek erkölcsi határt, ha az olvasottság a tét. Ezek után a hírolvasó csalódottsága, felháborodottsága garantált, de megtörténik, hogy el sem jut már hozzá az, hogy hamis volt, amit igaznak hitt.
Kutatása során az előadó arra a következtetésre jutott, hogy az álhíreket többször és többen osztják meg, mint a valódikat, így gyorsan és jelentős mértékben terjednek. Úgy fogalmazott, hogy napjaink kihívása, hogy ebben a „kevert valóságban” tudatosan és felelősen alakítsuk ki a világról alkotott képünket. Az álhírek szűrésére pedig a nehezen megfogható tudatosság mellett szerencsére vannak konkrétabb tippek is. Fontos, hogy az elsődleges információforrásunk ne a Facebook legyen. Lehetőleg megbízható portálokról, újságokból és műsorokból tájékozódjunk és egyidőben több különböző helyről. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy mi is számít megbízhatónak? Erre nyújt segítséget egy, az álhír oldalakról készült, folyamatosan frissülő lista, amely ide kattintva érhető el.
„A Facebookon látottakat fenntartással kell kezelni” –, tehát görgessünk tudatosan és kételkedjünk, mielőtt valósnak hiszünk egy információt.
