Ez az én diáksztorim, de mindenkinek vannak ilyen vagy ehhez hasonló történetei az általános vagy középiskolából, melyeket éveken, olykor évtizedeken keresztül hurcolt, és lehet, hogy soha nem merte bevallani önmagának sem, hogy a váratlan vesszőzés, elcsattant pofon vagy „csak” szóbeli agresszió mennyi álmatlan éjszakát, soha nem múló sérelmet okozott neki.
Ki kell mondani!
Az ilyen történeteket ki kell mondani, csak ezáltal lehet tudatosítani a jelenséget és változást elérni a romániai iskolákban – vallják a Diáksztori kezdeményezői. Az Érted, a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (Makosz) és a Székelydata közös kampányt indított, melynek célja minél több hasonló történetet megismertetni a nyilvánossággal, ezáltal is elősegítve az agresszív tanári viselkedés, iskolai erőszak felszámolását. Az általuk összegyűjtött, jelenlegi és egykori diákok által beküldött történeteket illusztrátorok, színészek tárják a nagyközönség elé.
„A gyerekekkel való visszaélés, a katedra mögüli vagy elöli kurvaanyázás semmilyen körülmények között nem megengedett”
– vallja a kampány kezdeményezője, Csala Dénes egyetemi tanár, adatvizualizációs szakember. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem és a nagy-britanniai Lancaster egyetem oktatója a kampányt beharangozó videóüzenetében rámutat: a társai előtt való megaláztatás maradandó, sokszor életre szóló sebet ejt a diákokban, iskolai eredményeire és későbbi teljesítményére is kihathat. A Székelydatát működtető adatvizualizációs szakember maga is meggyőződhetett a nyugati és a hazai oktatási gyakorlat közötti különbségekről, arról, hogy mifelénk még mindig nem veri ki a biztosítékot az, ami Nyugat-Európában elfogadhatatlan.
Csala Dénes /forrás: Blogdíler
Tapasztalata szerint a gyerekeket ért bántalmazás megszokott az erdélyi iskolákban, a diákok ezeket magukba fojtják, a családban sem beszélik ki
„Kemények vagyunk, tűrjük!” – utalt a hazai problémakezelésre az oktató,
aki szerint ez az állapot hosszú távon nem tartható, és mi, erdélyi magyarok is létre tudunk hozni egy biztonságos környezetet az iskolában. Első lépés ehhez, hogy beszéljünk az ilyen esetekről – ennek érdekében létrehozott egy ímélcímet, melyre a jelenlegi és egykori diákok anonim módon megírhatják, milyen sérelem érte őket az iskolapadban.
„Nem kérdeznek, mert félnek”
„A tanár úgy kellene fegyelmezzen, hogy közben mindvégig ember és példakép marad. Megbocsáthatatlan a gyerekekkel való verbális visszaélés, káromkodás, lebutázás az osztályteremben” – jelenti ki videóüzenetében a csíkszeredai születésű oktató, aki szerint a romániai pedagógusok mintegy 20 százaléka alkalmaz szóbeli vagy fizikai agressziót az iskolában. Ez is közrejátszhat abban, hogy a hazai diákok nyugati társaikhoz viszonyítva nagyon keveset kérdeznek. „Az itthoni diákok nem kérdeznek, vagy messze nem kérdeznek annyit, mint nyugat-európai vagy amerikai társaik. Márpedig a tudás alapja szerintem a kérdezés és a kíváncsiság.
Sajnos a diákjaink sokszor azért nem kérdeznek, mert félnek. A megaláztatástól, a kinevetéstől, attól, hogy esetleg lebunkózza őket a tanár, azt érezteti velük, hogy ez egy hülye kérdés”
– utalt az összefüggésekre az oktató, aki szerint a kezdeményezés célja a romániai oktatási intézetekben uralkodó légkör megváltoztatása. „Valahol el kell kezdeni. Bízom benne, hogy ha ez sikerül, akkor a kisdiákjaink szerethetőbb környezetként fognak az iskolára nézni” – bizakodik a kezdeményező.
Lerajzolt, elmesélt visszaélés
A középiskolás diákot hosszú haja miatt megszégyenítő tanártól az elcsattanó pofonig vagy szexuális visszaélésig, a megengedhetetlen tanári viselkedés számos formája szerepel a diáksztorik között. A kezdeményező pár héttel a kampány beindítása után úgy vélte, „darázsfészekbe tenyerelt”, a számos beküldött sztori ezt jelzi. „Ez azt jelenti, hogy ez egy valós probléma és mindenképpen beszélnünk kell róla. Minél több történetet osztunk meg, annál nagyobb eséllyel érhetünk el változást” – vélte az első panaszok alapján Csala Dénes.
Ezeket képzőművészek, színészek közreműködésével képregények és monológok formájában dolgozzák fel, hogy „emészthetőbbé” tegyék a nagyközönség számára – számolt be a sajtónak a kampány menetéről Bukur Tamás, a Diáksztori projektkoordinátora, az Érted tagja.
„Nem az volt a cél, hogy ezeket a történeteket nyilvánosságra hozzuk és feszültséget szítsunk diákok és jelenlegi vagy volt tanáraik között, hanem, hogy tényleg felhívjuk a figyelmet a jelenségre.
Ezért átdolgoztuk a történeteket színész- és dramaturghallgatókkal a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemről. Átélhetővé tették ezeket, hogy minél befogadhatóbbak legyenek a nagyközönség számára” – mondta.
A kampány a második szakaszába érkezett, első körben egy illusztrátor segítségével, képregény formájában mondták el a történeteket, az újabb felvonásban színészek, színészhallgatók monológként adják elő a diáksztorikat. A kezdeményezők azt szeretnék, ha a projekt nem csak pillanatnyi fellángolás lenne, mondta Bukur Tamás, és a fórum folyamatosan tudna diáksztorikat fogadni, folyamatosan érkeznének ide történetek. Mindezekre a figyelemfelkeltés mellett megoldást is próbálnak találni, a Makosz vállalta, hogy megpróbál segíteni az iskolai bántalmazás elszenvedőinek.
De a figyelemfelkeltés is sokat segít, hiszen azáltal, hogy beszélünk a jelenségről, már nem lehet eltitkolni, szőnyeg alá söpörni.
Szakmai segítség
„Szakmai szervezetekkel is próbáljuk felvenni a kapcsolatot, hogy tudjunk direktebb módon kommunikálni erről az iskolákban, diákokkal, tanárokkal” – mondta kérdésünkre Bukur Tamás, aki szerint pszichológus szakemberek segítségére is szükség van. A jogsértésekről most is lehet beszélni az iskolában, mutatott rá, de azokról az eseményekről, melyek nem feltétlenül jogsérelmek, ám ugyanúgy traumát okoznak, ellenben nincs rájuk iskolai szabályzati kategóriája, nem lehet. Szeretnék ezeket szakmai szempontok szerint is tematizálni, és felvették a kapcsolatot a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem erőszakmegelőző központjával, mely segít ebben. Kérdésünkre elmondta, nem volt olyan eset, hogy valaki a segítségüket kérte volna az iskolában elszenvedett sérelem kapcsán. „Valószínűleg még nincs ilyen fázisában ez a diskurzus.
Az emberek már nagy nehezen, anonim módon elő mernek hozakodni ilyen sztorikkal, de oda még nem jutottunk el össztársadalmilag, hogy egy egyszerű internetes felhívás nyomán névvel, iskolanévvel, jegyeiket, lehetőségeiket kockáztatva vállalják.
A köztes cél az lenne, hogy a diákok ki merjenek állni egy ilyen történet kapcsán, nem féljenek a retorzióktól. A végső cél pedig – mely időben még messze van –, hogy egy nap ez már ne legyen téma” – fogalmazott Bukur Tamás. Az eddigi kampányról elmondta, egyelőre a nézettségen, Facebookos elérésen tudják mérni a népszerűségét, és több tízezres elérés van minden egyes videónál. Az is jelzi a sikert, hogy beszédtéma, egyre több sajtóorgánum foglalkozik vele. A diáksztorik feldolgozása ugyan rövid távon leáll – a megjelent négy monológ után még újabb négyet terveznek megjelentetni –, ugyanis egyelőre nem érkezik elég történet, csappant a kezdeti lendület. „Az emberek már látják ezeket, és lehet, hogy úgy érzik, az ő történetük is hasonló” – vélte Bukur Tamás, aki szerint a későbbiekben ennek is tervezik a folytatását.
A kampány a https://diaksztori.com/ honlapon követhető, de Facebook- és Instagram-oldala is van. A színészek által előadott Monológok a Youtube-on is elérhetők.
A gyermekekért, az erőszak ellen Romániában 2003 óta zéró tolerancia van a bántalmazás minden formájával szemben, mégis minden órában két gyerek válik bántalmazás, erőszak áldozatává. A magyarországi Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány öt ország részvételével végez kutatást, hogy feltérképezze, mit gondol a társadalom a bántalmazásról. Romániából a Caritas csatlakozott a felméréshez, az online kérdőív ide kattintva elérhető. A kutatás első része eme kérdőíves felmérés, amellyel a felnőtteket szólítják meg, és amelyet április végéig lehet kitölteni – a kérdésekkel többek között azt mérik fel, hogy az emberek mit tekintenek bántalmazásnak, kiket tartanak felelősnek annak kezelésében, vagy például tudják-e, hová kell fordulni erőszak esetén.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
Friss lapszámunkat alább kérheted:
