Napjaink zöme körülbelül ugyanúgy zajlott korábban: évek, évtizedek alatt kialakult szokások, rituálék, hitek alapján, illetve elfogadtunk egyes dolgokat természetesnek és magától értetődőnek. Úgymond „robotpilóta” üzemmódban működtünk időnk jelentős részében. Ennek nagy része most megkérdőjeleződött. Hogy ez kihívást jelentett, nem kétséges. Nem véletlen, hogy a változás menedzsmentjének kiterjedt, könyvtárakat megtöltő irodalma van, és mára már szakemberek segítenek a változást kezelni.
Egy változásnyi cikluson vagyunk túl
Marisa Peer nagy nevű brit pszichológus és hipnoterapeuta szerint tűzzel, vassal ragaszkodunk a megszokotthoz, egy életen át azt keressük, amit már ismerünk. A törzsi életmód hagyatéka ez, amikor a megszokott biztonságot jelentett. És nem csak a szokásokról van szó. Néha annyira ragaszkodunk a saját (valamikor régen kialakult) meggyőződéseinkhez, hogy nem engedünk be semmit, ami ellenük szól. Másrészt viszont arról is konszenzus van, hogy egy bizonyos szintű kitartással bármihez hozzá lehet szokni, bármit természetessé lehet tenni a magunk számára.
Robin Sharma szerint, aki egy másik közismert szerző és előadó a személyiségfejlesztés világában, 66 napra van szükség ahhoz, hogy egy változás beépüljön a zsigereinkbe.
Mint mondja, a változás három fázisban következik be. Az első 20 napban ellenállunk. „Valami meghal bennünk.” Ragaszkodunk a megszokotthoz. Ekkor lehet szükség hatalmas akaraterőre. A jelenlegi helyzetben ez az erő adott volt egy külső kényszer nyomására. A második 20 nap az őskáosz időszaka, amikor minden alakul, nem lehet tudni, hogy merre. Ebben rejlik az új rend. A harmadik 20 napos fázisban pedig fokozatosan megtaláljuk a kényelmi pontunkat az új helyzetben, beáll az új rend. Ha belegondolunk, ez az idősáv nagyjából megegyezik az épp megtapasztalt kijárási tilalom hosszúságával.
Hogy tudunk-e változni? A változás elmélete szerint már meg is változtunk. Az elmúlt időszakban tartósan megtapasztaltunk olyan dolgokat, amiket eddig elképzelhetetlennek tartottunk, láttuk saját magunkat eddig ismeretlen helyzetekben. Hogy hogy néz ez ki gyakorlatban? Benéztünk néhány különösen érintett területre.
Az online oktatás pozitívumai
Gyöngyösi Csilla esetében, aki a Kolozsváron működő Musafir nyelviskola alapítója, és négy gyermekes édesanya, nagyjából stimmel ez az időintervallum a változás kezelésében. Elmondása szerint a nagyon nehéz periódus a bezártság kezdetétől húsvétig tartott: pénzügyi nehézségek, csődveszély, egyetlen alkalmazottjának az elbocsátása. Húsvétkor, mivel nem lehetett menni se templomba, se családi ebédre, alkalma nyílt „kialudni magát”, és innen datálja azt, hogy össze tudta szedni magát.
Eldöntötte, hogy mi az, amit elenged (a gyermektanfolyamokat), és mi az, amire koncentrál (a felnőtt-tanfolyamok). Egyes tanítványok lemorzsolódtak, de aki megmaradt, azzal sikerült megtalálni az új ritmust: személyes órákat vezetett be mindenkivel.
A rutinon lehet változtatni, mondja Gyöngyösi Csilla
Megtanult online videókat készíteni, így az elméletet a diákok önállóan átvehették, a szövegértési gyakorlatokat megoldhatták egyedül, és a beszélgetésé lett a főszerep az órákon. Mivel a diákjainak több ideje volt, sokkal nagyobb ritmusban tudtak haladni, és jobbak az eredmények. Bár Csilla a személyes kapcsolatok, szemtől szembeni találkozások nagy híve, és az online dolgokat eddig jellemzően elutasította, azt mondja, az újításokat a szükségállapot után is meg szeretné tartani. A tanításban a rutint át lehet alakítani online leckévé, és a személyes találkozások alatt a kapcsolatra, a tanulóra lehet koncentrálni. Arra, hogy
„átadjunk egymásnak valami emberit”.
Legnagyobb tanulság a járványhelyzetből: hogy az oktatásnak tulajdonképpen ez utóbbi a lényege.
A szintén kolozsvári Zsigmond Ilka azok közé tartozik, akiknek már előzőleg is volt tapasztalata az online oktatás területén. Neki nem kellett 66 nap ahhoz, hogy keblére ölelje a változást. A bezártság kezdetén felmérte, hogy az e téren szerzett tapasztalatát kamatoztatnia kell, és indított egy online „gyorstalpalót” tanároknak, az online tanításról.
Zsigmond Ilka sikeresen váltott
Ez olyan jól sikerült, hogy most már a második, 10 hetes kurzust indítja, ezúttal már bárkinek, aki online tanfolyam kereteibe öntené a tudását. Szerinte a megélt, megtapasztalt online iskola jó esély arra, hogy az emberek kedvet kapjanak az egyéni tudásukat „a fiókból” elővenni, és elérhetővé tenni az érdeklődők számára egy online tanfolyam megalkotásával.
„Fantasztikus lenne, ha az ember formába öntené, amit meg tud tanítani”,
mondja Ilka. A bezártság alatt új definíciót is talált saját tevékenységére: coach lesz.
Hosszú távú kilátások Sokkal nagyobb hangsúly lesz fektetve az online platformokra, eszközökre. Így aki eddig ezt a területet, például a cége online kommunikációját elhanyagolta, a webshopját nem építette ki, vagy szakemberként nem tanulta meg kezelni az eszközöket, azok most majd meg fogják. Ez társadalmi, egyéni, üzleti szinten mindenhol rövid és középtávú változás lesz. Ami most előtérbe került, az kicsit hosszú távon is előtérben fog maradni. A helyi termék, a kisvállalkozás, az online kommunikáció, a digitális oktatás, a digitális szakértelem, a netikett... De ezek mellett kicsit előtérbe került a női láthatatlan munka és a családban nőkre nehezedő sokrétű feladata. Úgy ahogy kicsit többet kezdtek beszélni a családon belüli erőszakról. Emellett meg arról, hogy az otthonoktatás például a nőket terheli. (Gergely Orsolya szociológus, Sapientia EMTE Csíkszeredai Kara)
Újszerű megoldások
Az éttermek, vendéglátóipar különösen érintett a jelenlegi helyzetben. Salamon Sarolta termékfejlesztési menedzser egy éttermeket, kávézókat fejlesztő és üzemeltető cégnél, ami többek között Brassó egyik legnépszerűbb fagyizóját is működteti. Elmondása szerint, bár sok nehéz pillanat volt a cégek életében, ilyen még nem történt, hogy „nem tudtunk mit csinálni”. Először teljesen bezárt az étterem és fagyizó. Azért is mert nem voltak emberek a belvárosban, és azért is, hogy megfeleljen a román állami segély kritériumának, és így az alkalmazottak részesülhessenek a segélyből.
Salamon Sarolta új projektet indított
Saci számára is a legnehezebb periódus az első három hét volt (így az ő esetében is stimmel az első 20 napra vonatkozó elmélet). De aztán az alkalmazottak fizetés és kötelezettség nélkül is jelentkeztek, ötleteltek, vállaltak olyan feladatokat, mint például önkéntes főzés a kórházak számára. Saci azt mondja,
élmény volt újra megtapasztalni egy jó csapat értékét, azt, ha valaki szívből, jó kedvéből végzi a munkáját. Ez az elzártság egyik pozitív hozadéka számára.
Április végére belefogtak egy új projektbe: házhoz szállítják a fagyit, ráadásul nem csak Brassóban, hanem Sepsiszentgyörgyre és Csíkszeredába is. Saci szerint eddig nem volt „reflexszerű” az emberekben, hogy otthonra rendeljenek fagyit, de valószínűnek tartja, hogy nem a „régi normalitásba”, hanem egy „új normalitásba” térünk vissza. A házhozszállítást a részleges kijárási tilalom után is fent szeretnék tartani, sőt, dolgoznak újabb ötleteken, amelyekkel az új helyzethez igazodhatnak.
Nagyon sok kutatás rámutat arra, hogy az emberek jó részét sajnos tartalék nélkül érte ez az egész helyzet. Lehet ez az időszak arra is jó lesz, hogy kicsit tudatosabb anyagi tartalékolás fog bekövetkezni. Természetesen ez jövedelemfüggő, de tudjuk, ha valaki 500 eurót keres, akkor leggyakrabban 500-at költ, ha valaki 1000-et, akkor annyit. Ez az időszak remélhetőleg ilyen téren is indít be gazdasági racionalitást egyéni, háztartási szinten. (Gergely Orsolya, szociológus)
Több home office, kisebb irodák
Jakabos Tünde vezető egy sikeres multinál. Budapesten, tennénk hozzá máskor, de Tünde hónapok óta szülővárosából, Sepsiszentgyörgyről irányítja a kollégáit. „Nálunk egyelőre működik a home office. Igaz, hogy egyes emberek kezdenek belefáradni, de van, akinek jobban tetszik. Sajnos bizonyos területekről el is kellett küldeni kollégákat, mert csökkentek a bevételek, de remélem, újabb hullám már nem lesz. Háromnapos nemzetközi meetingeket is tartottunk online. A home office biztosan sokkal kiterjedtebb lesz a jövőben.
Kisebb helyen is elférünk, vallja Jakabos Tünde
Hosszú távon szerintem a cég le fogja cserélni a nagy irodákat. Nem megy a hatékonyság rovására, és kevesebbe kerül a cégnek, ha kisebb irodákat tart fent. Azt tapasztalom, hogy sok esetben javult a kommunikáció csapatokon belül és csapatok között is. Sokkal több időt szánunk az online személyes beszélgetésekre a beosztottakkal, így megvan a folyamatos visszajelzés lehetősége, amire korábban nagyon ritkán adódott lehetőség.”
Növekedni fog a távmunka iránti igény mind a munkavállalók, mind a munkaadók részéről. Míg korábban én is és a diákjaim is az egyetemen fogyasztottuk például a villanyáramot, az internetet, sokan egyetemi eszközt is használnak, számítógép, laptop, táblagép, addig ez most átterhelődött ugye az egyéni költségek számlájára és sorolhatnánk. Más munkakörben másfajta költségek. Viszont sokan fel fogják fedezni ebben az energia, idő és költségcsökkentés lehetőségét. Másrészről pedig felfedezni azt, hogy hány féle munka tényleg elvégezhető online. (Gergely Orsolya, szociológus)
Még nincs vége
Változások várhatóak életünk más területein is. A világsajtóból értesülünk az élet újraszervezésének új, kísérleti módjairól. A Skóciában és Dániában szabadtéren zajló tanóráktól a Milánóban bejelentett új tervig, miszerint a város tartósan megmaradna a közlekedésmentes belváros mellett: a Strade Aperte elnevezésű terv alapján 35 kilométer utat alakítanak majd át a gyalogos- és biciklisforgalom számára.
Ha szabadabban is mozoghatunk, a vírusveszély marad. Ezzel együtt tehát az „új normalitás” jó eséllyel tovább alakul.
Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy ha adódott is egy ilyen nagyméretű kizökkenés, önostorozásra semmi oka annak, aki nem szokott le a cigiről, vagy nem szerzett online diplomát. Mégiscsak egy világjárványról van szó. Volt, aki nagyon nehéz helyzetbe került. Ennek megemésztése, vagy akár a járvánnyal együtt járó félelmekkel való megküzdés önmagában is egy nagy feladat lehetett. Történjen bármi, a változás szakemberei azt mondják, hogy nagy segítség lehet, ha úgy gondolkodunk, mint Böjte Csaba, aki a kijárási tilalom kellős közepén ezt nyilatkozta a Nőilegnek: „Biztos vagyok benne, hogy egy csodálatos dolog fog kisülni ebből az egészből.”
Az empátia és a szolidaritás erősödni fog. Én ebben reménykedem. Akár a munkaerőpiacot, akár a közösségeket nézem. A környezetemben nagyon sok példát láttam, hogy olyan családoknak juttattak el okostelefont, táblagépet, laptopot, ahol szükség volt rá, és nem várták az állam és az iskola stb. közbelépését, hanem magánemberként. Civilek rengeteg pénzt gyűjtöttek. Kisgyerekesek irányába nagyobb megértést tanúsítottak. Pedagógusok, egészségügyben dolgozók munkája iránt empatikusabb lett a társadalom. Ezt ha nem felejtjük el, akkor kicsit jobb világ fog következni. (Gergely Orsolya, szociológus)
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
