Újabb felfedezés, újabb magyar író, remélem, még nincs elegük belőle.
Ez a könyv krimiként is értelmezhető, hiszen egy sorozatgyilkosság bemutatásával kezdődik, aminek a hátterét a novellafüzér végére érthetjük meg leginkább. Senkit ne riasszon el a krimijellege a műnek, ugyanis nem szokványos krimiről van szó, hanem egy csodásan megírt, mozaikokból álló regényről, ahol nekünk kell megpróbálnunk összerakni a darabkákat, hátha megkapjuk az összképet, és egy egésszé áll össze a történet.
{hirdetes}
Javaslom, hogy ragadjanak papírt és ceruzát, amikor elkezdik olvasni, és jegyzeteljék a fejezetekben szereplők neveit, mert kissé összekuszálódhatnak a néhol teljesen összefüggéstelennek tűnő novellák között. Szerintem ez még érdekesebbé teszi az olvasást, hiszen nekünk, olvasóknak kell nyomozást folytatnunk és találgatnunk Hercule Poirot-módra, ki lehet a gyilkosságok elkövetője, kinek és miért állt szándékában fiatal lányokat megcsonkítani és megölni évtizedekkel korábban, egy isten háta mögötti magyarországi faluban.
Először úgy tűnik, hogy az egésznek semmi értelme, ami az összefüggést illeti, de igazából ez tényleg egy regény, ráadásul családregény, amely gyakran szomorú, tragikus, néhol romantikus, de legtöbbször a való életet tükrözi.
„Semminek sincs egyetlen oka. Mindennek sok gyökere van, az eseményeknek sok eredője van, sok helyről szívják magukba az erőt és a mérget.” Ez az idézet hűen visszaadja a Jelmezbál mondanivalóját, rengeteg szállal kötődnek egymáshoz az emberi kapcsolatok, és mindenki mindenkire hatással van. Egyetlen ember döntése sokak életére kihat.
Jó szórakozást kívánok hozzá! Biztos vagyok benne, hogy nem fognak unatkozni olvasás közben.
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. januári számában jelent meg.
