Csak a hiányról tudnék írni, talán ezt a szót írnám le százszor egy színházi példány használt lapjainak a túloldalára (a készülő Kaisers TV Ungarn megteszi), mint egy penzumot, amelyet a valóság Rendezőjétől kaptam és akkor talán vége lenne ennek az egész rosszul megélt tragikomédiának. Kérhetném esetleg a Finita la comediá-t?
Így olyan sorokat szeretnék megosztani, amelyeket a színházunk 20 éves születésnapjára írtam két évvel ezelőtt. Akkor magam választottam a távollétet és elvonulást, most nincs más választásom. Mekkora különbség…
„Kedves Színház és kedves Ti, Mindannyian!
Zavarba ejt, hogy írok nektek és nem jelenlétemmel ünneplek veletek, de megpróbálom elképzelni, hogy ez sem több egy könnyed pohárköszöntőnél, amelyet most így ejtek meg. És ha ez már így esett, akkor hadd éljek a színház köszöntésével, akár egy pohár nemes bor magasztalásával. Hiszen a repertoár olyan, akár egy jól átgondolt itallap. Mert bármit választhatunk, akár kockás terítős asztali nedűt is, amely mellé bárki leülhet és köztetszésnek örvend.
Én most inkább egy olyan nedűt tartok a kezemben, amely testes, erőteljes és lágy utóízű. Ami felejthetetlen, ha találkozol vele, a színe áttetsző, tiszta és gyöngyöző. És annyira meggyőző, hogy dicséretét zengi az is, aki kritikus kézzel nyúl hozzá és az is, aki fogyasztja.
Ha felemelem ezt a képzeletbeli poharat, akkor átnyújtom neked. Neked, aki a másik ember vagy, mert legyél bár alkotó társ vagy kíváncsiskodó szemlélő, a színház rólad szól. Nélküled nem létezik, és szükségünk van egymásra.
A közös hitre, együtt lélegzésre, a bizalomra, amely hálót tart akkor is, ha elesel. És a pillanatra, amely tudatos jelenlét és nyitott szív elegye.
A koccintás két egymásra tekintő ember összecsengése, akár a pillanat, amely az előadás alatt megszületik. Egymás szemében látni a Másikat és őszinte kíváncsisággal az ízlelés örömében, mely könnyen ürömmé válhat, ha a pohár tartalma sekély és élvezhetetlen. Lőre. S ha nem fogjuk könnyed, de biztos kézzel a poharat kezünkből kiesve szilánkokra törhet. Akár a színház, amelyet a kezünkben tartunk.
Légy hát bátor, szeretett és óvott közeg, vegyenek kezükbe azok, akiknek fontos, hogy nemessé válj! Kísérje utadat az elfeledett mecénatúra figyelme és ünnepeljen veled mindenki, aki segített, hogy az elmúlt húsz év alatt magadra találj! És bár vannak kevésbé szerencsés évjáratok, éltessen a Remény, hogy a múlt hibáiból tanulva új eséllyel még jobbá válhatsz. Mert Ady Endre szavaival élve az Ünnep pillanatához
»Ma királyi kedvem van,
ma az élet meghatott,
ma sajnálok, ma szánok,
ma szeretek, ma adok.«
Isten éltessen bennünket!”
Kiemelt kép: Shutterstock
