„Ha gondot látunk magunk körül, akkor három dolog között választhatunk: az első az, hogy pakolunk, s elhúzunk jó messzire. A másik megoldás az, hogy a fejünket a homokba dugjuk, és úgy csinálunk, mintha minden rendben lenne. És a harmadik mód az, amikor az ember bevallja magának, hogy azért itt vannak gondok, bajok, nem ártana egy meszelés vagy nagytakarítás, beöltözik, s elkezd dolgozni.”
A befogadás nem csupán a sajátos nevelési igényű gyermekek ügye
Talán nincs olyan iskola ma már a látókörünkben, ahol ne lenne bár egy ún. CES-es gyermek. Hol húzódik a határ az elfogadás és a felelősség között? És mi történik akkor, ha a befogadásra törekvő iskolában a többi gyermek biztonsága kerül veszélybe?
