Talán nekünk, itt a keleti blokkban nehezebb megélni a kollektív, nem vallási, nem hitbéli és nem családi ünnepeket. Hiányzik a teljes szívvel átélés, hiányzik belőle a meggyőződés, hogy kell vagy jó ez nekünk. A fiatalok bizonyára másképp viszonyulnak a Nők napjához, legalábbis reméljük, ugyanis abban semmi kivetnivalót nem látunk, ha virággal, odafigyeléssel ünnepli egyik ember a másikat.
Nemcsak ezen a napon
Sipos Betti
Nőnap – van, akinek fontos, van, akinek semmit nem jelent. Én kedves pillanatnak tartom, amikor ezen a napon a családom férfitagjai köszöntenek virággal. A gyerekem pláne úgy adja át a csokrot, hogy „Anya, tessék, boldog szeretettel". Hát ki ne olvadna el egy 4 éves grállovag figyelmességétől (amit persze nyilván a körültekintő, odafigyelő apja intéz)?
A családi meghitt perceken túl azért tartom fontosnak ezt a napot, mert ilyenkor fokozottan rá lehet irányítani a figyelmet a nemek közötti egyenlőtlenségekre. Mert vannak.
Ki felelőssége, hogy legyen otthon étel? Legtöbbször a nőé. Ki dolga, hogy tiszta legyen a lakás? Általában a nőé. Ki hozza el a gyereket az oviból? Többnyire a nő. Ki tartja számon, hogy milyen vitamint szed a gyerek, mikor következik a kötelező oltás? Persze vannak pozitív kivételek, de nagyrészt a nő. És még hosszú a sor.
Létezik ilyen világnap is, hogy a láthatatlan munka világnapja, nem véletlenül.
Az idei nemzetközi nőnapon az Európai Parlament a nők Covid19-válság alatti kiemelt szerepére fókuszál. Ugyanis az egészségügyben is többnyire nők teljesítenek a frontvonalban, de gyakran otthon is. Miközben home office-ban dolgoznak, még koordinálnak 1–2–3 gyereket a lakás különböző pontjain.
Szóval nemzetközi nőnap. Kedves dátum, hiszen ki ne szeretne virágot kapni? De én nemcsak egy napon szeretnék egyenlő lenni a férfiakkal, nemcsak ezen a napon szeretnék ugyanannyit keresni, mint a velem egyforma tudású férfi kollégák, nemcsak ezen a napon szeretném, ha a háztartás gondja eloszlana az egy lakásban élő felnőttek között, nemcsak ezen a napon szeretném, ha a szülőszobán kompetens felnőttként kezelnének, nemcsak ezen a napon szeretném, ha csökkenne a családon belüli erőszak. Az év 365 napból áll...
Önbizalom-teszt
Gereöffy Andrea
Most is emlékszem, amikor ötödikben a magyartanár kiküldte a fiúkat, és mindenki egy-egy csokor hóvirággal jött vissza. Minden lánynak jutott egy. Így, kommunista lelkületben, egyenlően. Azóta is kicsit rettegéssel tekintek a március 8-ra, hogy vajon, hoz-e valaki, meglep-e valaki, és ha igen, számít-e az a valaki. A március eleje egyfajta önbizalom-tesztté lett.
A szülinap-szindrómához hasonlóan, mintha teljesen attól tenném függővé az önértékelésemet, hogy aznap kapok-e virágot, illetve mennyit, kitől, valakihez viszonyítva... Volt, amikor összejött, boldog voltam, és volt, amikor
messzi idegenben összeszorult szívvel mondogattam magamnak, hogy ez nem is számít, illetve jobb esetben vettem magamnak egy csokor virágot.
Örülök, hogy erre most már így, 40 év bölcsességével másképp tekintek, és nem a hóvirágcsokortól teszem függővé az értékemet a világban. De ez nem volt mindig így.
„Sértsenek” meg bátran
Magyari Tekla
Amerikában szerzett tapasztalataim egyik legnagyobb meglepődése az volt, amikor a férfiak szemrebbenés nélkül hagyták, hogy a hatalmas görgős bőröndömet cipeljem magam. Magasan képzett, kulturált emberek, lépcsőre fel és le, kocsiból ki és be, nem egyszer, sorozatosan. Az Egyesült Államokban nem akartak megsérteni azzal, hogy gyengébbnek tartanak.
A szemem kikerekedése akkor fokozódott csak igazán, amikor a nyolcvankét éves Mary mama maga rakodta az autóba a tizenkét kempingszéket, a férje ez alatt kellemesen ellazult állapotban kortyolgatta a székelyföldi pálinkánkat a konyhában. Várj, Mary! Itt van hat életerős, tizenéves fiúnk, nehogy már te cipekednél, bepakolnak ők a kocsiba – mondtam a vendéglátónknak. Dehogy! – szabadkozott az amerikai nagymama. Meg tudom csinálni én is! Furcsállottam akkor, hová jutott ott a nők emancipálódása.
A kontraszt akkor élesedett igazán, amikor Budapesten koslatva – sokkal kisebb bőrönddel – a székelyföldi férfi kolléga teljesen természetes módon, automatikusan megmentett a cipekedéstől minden egyes alkalommal, amikor fel kellett jönni vagy le kellett menni az aluljáróba. Nagyon felértékelődött akkor bennem a kelet-európai formalitás: igen,
„sértsenek” meg bátran az előzékenységgel, udvariassággal és segítségnyújtással.
Utálok boksz vizeket (is) cipelni, de kénytelen vagyok, ha igényem van a palackozott ásványvízfogyasztásra. Néhány hete távoli férfi ismerős következett utánam a kisboltban. Meddig viszed, Tekla? – kérdezte számára (még) természetes segíteni akarással. Csak ide, a kocsiig. Ott, az a szürke az. Mire kikászálódtam a boltból a néhány szatyorral, a boksz víz már a kocsi mellett várt, egy figyelmes férfi – 30 másodpercnyi áldozattal – feldobta a napomat.
Szeretek nő lenni, és szeretem, ha udvariasak az engem körülvevő férfiak. És igen, az is jólesik, ha nőnapkor (is) kedveskednek egy-egy szál virággal. Nem abban a sötétkék jácintban vagy napsütötte nárciszban áll a nők tisztelete, megbecsülése, netán csodálata, mégis, kellemes érzés napokig nézni még a vázában.
Nőnap
Forrai Szerénke
Khm… nőnap. Szegény pasik, akiknek nemcsak úgy jön, hogy gálánsan előrántsanak a hátuk mögül egy szál, csokor vagy cserepes virágot, s lehengerlő mosollyal átadják azt a Nőnek, hanem kicsit feszengve, fizetés előtt kicsit számolgatva rejtegetik estig az autó csomagtartójában a tulipánt, hogy aztán a vacsora előtt, után, közben valami félszeg „boldog nőnapottal” odaadják az asszonynak, ihletett esetben megfejelve egy üveg borral.
Az óvó néninek, munkatársnak, főnökasszonynak járó virágról nem is beszélve, hogy akkor
kinek kell, nehogy őt is kifelejtsem… s mindehhez hozzáadódik az idei járványhelyzet: lehet, hogy a kedves hölgy nem is veszi jó néven, ha át kell vennie a virágot. Jajjistenem, szegény pasik!
Személy szerint örülök a tavaszi virágoknak, főleg az illatosaknak. Azt se bánom, ha finom bort vagy csokit hoz a kedves, de az pont olyan jó március ötödikén vagy tizedikén is, mint március nyolcadikán.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
