Átélte a teherbeesés misztériumát, átélte a férjhezmenetel fenségességét, átélte a hosszú utat áldott állapotban Betlehemig, átélte a szálláskeresés viszontagságait, a vajúdás kínjával együtt a csillag ragyogását az istálló fölött. Átélte a szülés kínjával együtt az átlényegülés csodáját, aztán emlőjére tette a táplálék után nyújtózkodó gyönyörű lényecskét. Férje odaadó szeretettel igazította meg a fekhelyként szolgáló szalmát, tejet, harapnivalót szerzett, biztatta kedvesét, hogy egyék. Aztán egy kis szendergés után kopogtatás hallatszott, és beléptek a napkeleti bölcsek arannyal, tömjénnel, mirhával, és azzal a szent bizonyossággal, hogy a kisded a mindenható Isten által küldött megváltó.
Beteljesülésre vágyik a tőzsdebirodalmak üzletembere, a fegyvergyáros, a bankár, az űrkutató és az atomfegyver indító gombjának őrzésével megbízott megannyi vezető, kiket mi, innen, Kelet-Európából megvető irigykedéssel fitymálunk, mert tudjuk, hogy pénzük, fegyverük és a megvásárolt tudás erejével megszabják e földi világ kereteit, hogy mennyit ér a mi pénzünk, mennyit ér az aranyunk, mennyit ér az áram és a tüzelőanyag és a mindennapi kenyerünk.
Beteljesülésre vágyik az értelmiségi, aki százados vággyal hiszi, hogy a műveltség minden emberfiának jót tesz, mert megtanítja az embert arra, hogy a földet, a természetet, a másik embert és a törvényeket ne csak használja és kihasználja, hanem fenntarthatóan éljen velük együtt. Beteljesülésre vágyik a legújabb generáció is, a globális és digitális bennszülött, aki a világhálón nőtt fel, és ha nem is irodalmi estéken, de játékokon keresztül kapcsolatot épített ismeretlen emberekkel.
És ez a látszólag tökéletesen ellentétes pólusokon élő embersereg karácsonykor mind azt a misztériumot éli át, hogy valamilyen láthatatlan erő, akit mi, hívők nemes egyszerűséggel Istennek nevezünk, megállítja a rohanást, és karácsonyfák, fenyőágak, betlehemi jászlak, vagy csak egy szál gyertya köré odavonja ezt az embersereget, hogy meggyőzze őket a szeretet erejéről.
Mert a karácsony nemcsak Angyaljárás, ragyogó csillag, illatos kalács, misztikus Úrvacsora, megszentelt kenyér és bor, nemcsak családi ebéd és jókedvű kántálás, hanem tükör is.
Az én tükröm azt mutatja, hogy a világjárvány fájdalom-repedéseit átírta, mélyebbé tette a háború. Örvendek családom boldog karácsonyának, de nem tudom nem látni a kárpátaljai karácsonyokat, az ukrán karácsonyokat, az orosz karácsonyokat. Nem tudom nem látni az elhunyt katona édesanyját karácsony ünnepén. És nem tudom nem látni a gyűlöletet, ami újra behálózza világunkat.
Gyűlöljük a nagyhatalmakat, gyűlöljük a nagyvállalatokat, a gazdagokat és a koldusokat, a mi érdekeinket veszélyeztetőket, a más nyelven beszélőket, gyűlöljük azokat, akikről úgy gondoljuk, hogy okai a mi szegénységünknek, vagy legalábbis annak, hogy nem a mi szavunk a döntő.
Pedig az, akinek születését karácsonykor ünnepeljük, arra tanít, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat, és csak azt tedd másokkal, amit szeretnél, hogy veled is tegyenek. Kívánom, hogy karácsonykor mindenki tudja bár egy napig megállítani az időt, s megtapasztalni a beteljesedést.
korábban írtuk
Máthé Melinda: Lehet-e karácsonykor nem karácsonyra gondolva élni?
Lehet-e a karácsonyra a megszokott rituálék nélkül készülni? Vajon, ha egyszer kifordulnánk a szokásos sémákból, mi történne? Ha fittyet hánynánk az örökölt szertartásainkra, és elutaznánk a Bahamákra, nézni, hová is lóg le a világ pereméről a lábunk.
