- Mikor lettél a varrás szerelmese?
- Az én élettörténetem érdekesen alakult, mivel könyvelés szakon végeztem, de egy percig sem dolgoztam a szakmában. Viszont a számok mégiscsak beköltöztek a mindennapjaimba centik formájában. Több évig főállásban is varrással foglalkoztam napi 8 órát, viszont ez a szenvedély kitöltötte a szabad óráimat is. Mondogatták is annak idején a kolléganők, hogy ők már délutánra éppen varrógépet nem akartak látni, nálam ez mindig másképp működött. Ha visszaemlékszem gyermekkoromra, eszembe jut, hogy nővérem egy alkalommal nem szeretett volna magáva vinni a „nagyok” társaságába, édesanyám pedig azzal vigasztalt, hogy „Gyere, maradj itthon, és én megtanítalak varrni”, mondhatni innen indult a varráshoz fűződő viszonyom.
Két fiú édesanyjaként arra jöttem rá, hogy egy munkahely mellett nagyon kevés időt tudok rájuk fordítani, ezért családilag meghoztuk azt a döntést, hogy otthon maradok. Egy idő után a kis hobbim, hogy névvel ellátott gyermektakarókat, babzsákokat készítek saját gyermekeim, majd családtagjaim számára, kinőtte magát. Egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy megnőtt a kereslet a termékeim iránt, és szájhagyomány útján egyre több és több kliensem lett. Ez a növekedés vezetett el a Kogema brand megszületéséig.