Boldog nőnapot kívánunk!

Még 2016-ban kérdeztük őket. Olvasók, egykori interjúalanyaink és kedvelt hónap pasik gondolatait gyűjtöttük össze nőkről, nőiségről, nőnapi emlékekről, az ünnepről.

Kádár Annamária pszichológus

Iskolapszichológusként dolgoztam akkoriban, pályakezdő voltam. Próbáltam beilleszkedni az iskolai környezetbe, elfogadtatni a diákokkal, kollégákkal, hogy mi is a dolga egy pszichológusnak, ledönteni a sok-sok előítéletet. Sokszor elkeseredtem, nem volt könnyű dolgom. Különösen egy végzős nyolcadikos osztály volt nagyon ellenálló: a kamasz fiúk nevettek, kuncogtak, ugrattak, amikor tanácsadásórát tartottam nekik. Folyamatosan zavarba akartak hozni, keresztkérdéseket tettek fel. Volt egy fiú az osztályban, a legcinikusabb. A pszichológia egy nagy hülyeség, mondta többször nekem.

Eltelt egy fél év, jókat beszélgettünk, ritkultak a beszólások, és kezdett minden működni. Nőnapon, amikor az iskolába mentem, a rendelő küszöbén egy csokor hóvirág várt rám. Az osztály réme, akitől a tanárok is rettegtek, a kezdetben cinikus fiú, egy kis szalaggal átkötött virágcsokrot hagyott nekem a lábtörlőn. Kiszökkentek a könnyeim. Minden nőnapon eszembe jut ez a kis csokor. És vele együtt az a fiatal lány, aki világmegváltó gondolatokkal indult el az útján. Ez a virágcsokor lett a jelképe annak, hogyha kezdetben nehéz is, soha ne adjam fel.

Fülöp Erzsébet (Bözse) színmuvésznő

Nem véletlen, hogy emlékezetünkben erős lenyomatként marad meg egy-egy önzetlen, személyességről szóló ajándék. Amikor érzed, hogy ez rólad szól, neked készült.

Szerencsés ember vagyok sok „ilyenem” van. Egyik legszebb nőnapi ajándékomat Pál Gecse Ákostól, volt diákomtól kaptam: egy saját készítésű, fűzöttgyöngy/nyakéket. Ahányszor felteszem, mindig rácsodálkozom.

Gróf Roy-Chowdhury Mikes Sándor

A nőnapnak, mint minden más nemzetközi ünnepnapnak a hagyományával, mondanivalójával teljes mértékben egyetértek, ugyanakkor nem igazán szoktam ezeket az év egy adott napján megünnepelni.

 

A nők iránti általános tiszteletet és megbecsülést nem lehet egy napba „belesűríteni”, hanem állandósult érzésnek kéne lennie az év, illetve az életünk minden napján. A mai felgyorsult társadalomban a férfiaknak emlékeztetniük kellene magukat, hogy mit jelent egy anya ölelése, egy lány kézfogása, egy első szerelem átérzése, egy társ megtalálása, vagy a családdá válás érzése, illetve hogy mindez milyen emberré formálta őket.

Szabó Zsolt rádiós műsorvezető

Én imádom a nőket. Nem azért, mert felizgatnak, megmozgatnak vagy szórakoztatnak, hanem mert kiegészítenek.

Az egyik legcsodálatosabb felismerés az életemben az volt, amikor először rájöttem – még gyermekkoromban –, hogy a másik nem mennyi szép csodára képes, amire én nem. Ekkor kezdtem el feministának lenni.

Novák Ede, olimpiai bajnok kerékpározó

Engem mindig a különleges nők vonzottak, nem a topmodellek. Nagyon kevés topcsinibaba barátnőm volt.

Hirdetés

Nem számít az sem, ha a nő kicsit molett. Mindig az arc az, ami bennem felkelti az érdeklődést: a szemei, az állkapcsa, a szája, a hangja, ahogy beszél…

Grubisics Levente, a Szent György Napok fesztiváligazgatója

…minden férfi mellé kell egy neki megfelelő nő. Semmiképp sem mögé. Nem vagyok annak a híve, hogy bújtassuk el a (sikeres) nőket magunk mögé. Inkább kéz a kézben, egymás mellett állva mutassuk meg, hogy mit tudunk.

A nők sok mindenben jobbak, mint mi vagyunk, például sokkal erősebbek.

Elítélem azokat a férfiakat, akik úgy építenek karriert, hogy közben egy nő neveli otthon a gyerekeiket, és nyilvánosan egyszer sem köszönik meg, amit az a nő tett a családért. Holott ebben a világban a legfontosabb érték a család, és nem lehet sem karriert építeni, sem a hétköznapokat élni anélkül, hogy valaki a családi kötelékeket ne erősítené. És ez a nő.

Bíró Orsolya olvasónk

A nőnap tartalommal való megtöltéséért azt hiszem, mi nők vagyunk felelősek, miközben ezt gyakran a férfiaktól vagy a virágoktól/bonbonoktól várjuk.

Ha mi nem viselkedünk nőként ezen a napon, akkor az biztosan csak egy szép kép marad, amely mögött ott rejtőznek a problémás, vagy egyedülálló, vagy nagyon vagány, éjjel-nappal dolgozó nők és édesanyák. Ez az ünnep is, ha annak akarjuk megélni, belülről kéne jöjjön.

Ferenczi Orsolya olvasónk

Ez az ünnep a nőiességünk megünneplése kellene legyen.

De a mai világban annyira elférfiasodtunk, hogy nem találjuk önmagunkat. Így az ünnep olyan „muszáj” lesz. Mosolygunk, köszönjük a virágokat, de a lényeg elsikkad. Nem tudjuk, mint nők kik vagyunk, mi a szerepünk.

Kiemelt kép: Shutterstock

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2016. márciusi lapszámában jelent meg.