Egyre több olyan divatcikkünk van, amely annyira egyedi, hogy rögtön felismerhetővé teszi a terméket. Nyugodt szívvel soroljuk ide az Esztány-táskákat is, amelyek formabontó és innovatív dizájnjának köszönhetően a világon bárhol azonosíthatók. Esztány István, a táska megálmodója nagyon egyszerűen fogalmaz: diplomamunkának indult, sikeres vállalkozás lett belőle. Egy olyan kiegészítő, amelyet nők és férfiak egyaránt szívesen hordanak. Különlegességét visszaigazolják a díjak is: megkapta a Magyar Formatervezési Díjat diák kategóriában, majd a Hg.hu Design Award Díját, tavaly pedig a Példakép Alapítvány különdíjasa lett.
Esztány István a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett iparművészként, diplomamunkáját cipőtervezésből szerette volna készíteni, aztán közbeszólt a válság, a cipellőt pedig a táskatervezés váltotta fel. „Néptáncosmúltamból ihletődtem, a lányok szoknyájának pörgése adta a bővülő táska ötletét. Az anyagok összeillesztése nagyon tetszett, kísérleteztem a színekkel is, és lépésenként, a mestereim útmutatásával formálódott a táska – kezdi történetét Esztány István.
– Az első megrendelőm az egyik tanárom volt, a fizetségből vettem anyagot, hazaköltöztem, s azon gondolkoztam, mihez kezdjek. A diplomakollekcióból megmaradt kilenc darab táskával elmentem vásárra, ott meg is kaptam az első nagy lendületet. Karácsony előtt volt, vásároltak az emberek” – folytatja.
Aztán apránként építette fel a márkát, először saját varrógépet vett, az eladások árát pedig visszafordította. „Ennek immár nyolc éve. Ez idő alatt a táskák technikailag, összeállításban, anyagszerkezetben, a belső kialakításában fejlődtek, pluszfunkciókkal, kiegészítőkkel lettek gazdagabbak.”
István azt mondja, vásárlóinak az tetszik, hogy egyedit kérhetnek, közösen választják ki a formát, a színeket, a vevő így azt érzi, csak neki készült, az ő ízléséhez volt alakítva. „A mai vásárlók kezdenek nyitni az egyedi dolgokra, igény van a minőségre, és fontos, hogy a személyiségük is megjelenjen használati cikkeikben” – teszi hozzá.
Egy Esztány-táska 60–70 darabból is állhat, színvilágában pedig csak a beszállítók szabnak határt. „Én nem a divatot követem, táskáimat úgy alakítom, hogy hozzanak valamit a kultúránkból, de feleljenek meg a mai dizájnnak. Nem a népi vonalat akarom ráhúzni, és nem szeretném azt sem, ha csak szezonális termék lenne” – nyomatékosít a tervező.
Mára már nemcsak a nők, a férfiak számára is elérhető a termék. „Egy vásáron merült fel az igény, hogy varrjak férfitáskát is. A férfiak nehezebben szánják rá magukat a vásárlásra, és nagyon specifikus, konkrét elképzeléseik vannak, ezért hatalmas kihívásként könyveltem el az ötletet, amelyet később meg is valósítottam” – újságolja.
