Ezzel a címmel jelent meg nem sokkal ezelőtt Gyöngyössy János, László László és Magyari Hunor negyven erdélyi unitárius templomot bemutató gyűjteménye: az igényes kötetből megismerhetjük az épületek – és a települések – történetét, a látványos illusztrációk, rekonstrukciók esetenként a templomok századokkal ezelőtti, ma már nem látható állapotát is felidézik, emellett úgy láthatjuk e műemlékeket, ahogyan a legtöbben sosem: a levegőből.
Van-e piaca a templomfotózásnak? Miért szükséges ehhez repülni? Hát az épített örökségünket megörökíteni? – egyebek mellett erről faggattuk a „templomfotóst”, Magyari Hunort.
Akit kicsit is foglalkoztat az erdélyi műemlékek és ezen belül a magyar egyházi épületek sorsa, többször találkozhatott Hunor kiállításaival, az Erdélyi Református Egyházkerület összes, mintegy 750 épületét felölelő könyvsorozata valamelyik kötetével. A székelyudvarhelyi fotós az elmúlt tíz év során az erdélyi református templomokat járta végig egyenként, mindeniket megörökítette kívülről, belülről, valamint madártávlatból is. Most szerzőtársaival negyven erdélyi unitárius templomot „csemegézett” össze egy kötetbe építészeti, történeti meg szubjektív szempontok szerint, s az eredmény egy mutatós kiadvány és kordokumentum lett.
Nemcsak levegőből...
– Miért éppen templomok?
– Idestova 25–26 éve kezdtem fotózni. Persze nem úgy kezdődött, hogy egyik reggel úgy ébredtem, na, ezentúl templomokat fogok fényképezni. Egyszerűen hozzánőtt az ember a témához. Fotótáborokban többször is megörökítettem a különböző felekezetekhez tartozó épületeket, de volt egy meghatározó kirándulás a 90-es évek derekán, Hunyad megyében, és az ott látott, esetenként pusztulásra ítélt templomok mély nyomot hagytak bennem. Aztán 1996-ban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület fotópályázatot írt ki Református templomok a Kárpát-medencében címmel. El is készítettem néhány képet Erdőszentgyörgyön, és beküldtem. Talán ez a két esemény és az, hogy az évek folyamán sok, főleg – de nem csak – református épületet fényképeztem, érlelte meg bennem azt, hogy össze kellene gyűjtenem Erdély valamennyi református templomát, bemutatnom a jelennek, megőriznem a jövő számára.
Sepsiárkosi unitárius templom
Valahogy vonzanak az épületek, a műemlékek – templomok, kastélyok – lenyűgöznek, hogy mekkora erő, energia, egyetértés kellett a felépítésükhöz, és most rohamosan pusztulnak. És úgy gondolom, ha én ezt a tálentumot kaptam, hogy megörökítsem az utókornak, akkor ezekkel kell foglalkoznom.
– A drónok világában miért kell repülőre ülnöd és felszállnod ezek megörökítéséhez?
– Emberközelibb. Látom a drónok által készített képek hiányosságait, és úgy vélem, hogy tükörreflexes fényképezőgéppel, megfelelő lencsék használatával torzításmentesebb képeket tudok készíteni. És dokumentumfotó esetén a valóság leképezése a cél.
– Nincs az országban még egy ember, aki annyi templomot látott, pláne fotózott, mint te. Ez számszerűen mennyit jelent? Hát kilométerben?
– Most körülbelül 900 templomnál tartok. Kilométerben a megtett utat meg sem tudom saccolni, mert van olyan épület, amelyhez a tíz év alatt nyolc–tíz alkalommal is visszatértem. Az egyetlen pontosan számszerűsíthető ilyen adat a legzsúfoltabb évem: 2012-ben, csak az ország területén hatvanezer kilométert tettem meg kocsival. Repülve ez természetesen kevesebb, mert ott nem kell kanyargózni.
– Mit lehet tudni a legújabb, Gyöngyössy János történeti grafikussal és László László történésszel közösen kiadott könyvedről? Mi szerint választottátok ki a bekerülő épületeket?
– 42 unitárius templomot, templomromot mutattunk be a Magyar Unitárius Egyház hat erdélyi egyházköréből. Elsősorban a vártemplomok, a fallal kerített templomok kaptak helyet benne, amelyeket a földről nem lehet megfelelően bemutatni. Majd jöttek a történelmileg fontos épületek, a ma már nem láthatók és a hamarosan veszendők, illetve néhány templom teljesen szubjektíven került bele a gyűjteménybe.
Énlaki istenháza
Az illusztrációk, újdonságként, feloldják a templombemutatásokat, és egy pluszt adnak a történethez, amikor például néhány századdal korábbi állapotukban mutatják be az épületeket.
– Csúnya, de korszerű szóval: megéri manapság ezzel foglalkozni? Van ezeknek a könyveknek piacuk?
– Nagy nincs. A kultúrának nincs vagy alig van piaca, de nem gondolom, hogy csak a piacos, a „megérős” dolgokkal kellene foglalkozni. Nagyon fontos természetesen a jövedelmezőség is egy-egy projekt esetében, de nem hiszem, hogy csak és kizárólag jól profitáló dolgokat érdemes létrehozni.
Hiszem, hogy az anyagiakon túl is van érték, és értékőrzés is. Ettől függetlenül természetesen nekem is elő kell teremtenem a repülés- és nyomdaköltségeket, a személyi kiadások árát és a többit.
– Mik a jövőbeni terveid?
– Először is a romániai büntetés-végrehajtó intézetek istentiszteleti helyeit fogom dokumentálni az adósok börtönéből. A (félig) viccet félretéve, szeretném folytatni a megkezdett munkát külső anyagi források bevonásával. Az unitárius templomokat sorozatban képzeltem el, folytatni kellene a római katolikus, a magyar és szász evangélikus templomok bemutatásával a sort. És jövőre esedékes a reformáció 500. évfordulója, azt is méltóképpen szeretnénk köszönteni: egy 40–50 erdélyi református templomot bemutató, igényes kiadvánnyal.
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2016. októberi lapszámában jelent meg.
