Imádja a kabátokat. Betegesen, mint mondja. Rögtön kíváncsi is leszek, mennyi van neki belőle. Maradhatunk annyiban, hogy rengeteg. Régen talán a cipők száma is megközelítette ezt a mennyiséget, ez azonban alábbhagyott, amint a kislánya, Sára megszületett. Azóta ugyanis Petra nagyon sportcipős lett, és egy fehér Converse az, amit a legtöbbet visel. Szereti nyári ruhákhoz, farmerekhez, szinte mindennel párosítja.
Hogy a sok kabát, cipő, meg egyéb ruha elférjen, Petra egy nagy gardróbszobát kapott az új házukban, ahová nemrég költöztek. „A férjem szerint tengernyi ruhám van, szóval erre szükség volt. Bár anyukám azt mondta, a korral ez le fog csökkenni, hát nálam nem jött be. De legalább
eljutottam oda, hogy most már mennyiség helyett inkább kevesebbet, de minőségi ruhát vásárolok.”
Többnyire Magyarországon szerzi be ezeket, amikor hazautaznak a szüleihez Győrbe. Szereti a különleges, egyedi ruhákat, és bár nem tudatosan, de mégis olyan darabok fogják meg, amelyeket például a barátnői nem vennének fel.
Az élénk színeket sem mellőzi, az örök klasszikus fekete a kedvence. „Nagyon elegánsnak tartom. Számomra soha nem jelentette a gyászt, sokkal inkább egy végtelen eleganciát. Szerintem mindenkinek jól áll, és mindent is eltakar. Emellett pedig a piros rúzs a legfontosabb kiegészítőm, mert mindig magabiztosnak érzem magam tőle.”
Öltözködésére, stílusára édesanyja hatott a leginkább, aki szintén imádta a kabátokat, bundákat, és amit nem tudott megvenni, megvarrta, mert egy időben varrodája volt. „Számomra ő A nő. Nagyon ízléses, és a mai napig gyönyörű.
Ő mindig szoknyába járt, még síelni is. Gyapjú szoknyát varratott magának, s úgy ment síelni.
Nadrágot csak az utóbbi tizenöt évben látni rajta, azelőtt sosem hordott. Ezt a fajta nőiességet és finom ízlést, amit ő képvisel, mai napig nem tudtam eltanulni, bár folyamatosan nevelt erre. Már ötévesen azt mondta nekem, »fiam, a rózsaszínt a pirossal nem húzzuk össze.”
Petra kislányán is látja, hogy utánozza őt: felpróbálja a magassarkúját, és abban tipeg, szoknyás ruhát akar mindennap felvenni, és biza neki is lett fésülködő asztala, mert édesanyjával együtt akar készülődni, sminkelni. És bár Petra
nagy híve annak, hogy nem szabad külső alapján ítélni, szerinte fontos, hogy egy nő legyen igényes, és ha szükséges, akár este tízkor is mossa meg a haját.
Nyilván ő is megy melegítőnadrágban kutyát sétáltatni – vallja be, és attól még nem érzi magát slamposnak, de úgy véli, egy vacsorán például sokat elárul egy nőről a kinézete.
Kíváncsi voltam arra is, hogy aki színházban jelmezekbe bújik, egy műsorra vagány ruhákat kap, miért van még kedve minden helyzetben szépen felöltözni. „Szeretek felöltözni. A férjem szokta megkérdezni, hogy na, ma minek öltöztél? Mert én
ha felöltözöm, akkor szeretek minden részletre odafigyelni.
Hogy akkor milyen masni, hajpánt vagy csat kerül a hajamba, milyen cipő, milyen táska stb. Ez vagyok én. A színházban meg a tévében is az egyfajta jelmez, azt nem én választom. Ha onnan kijövök, szabadabb vagyok és már a saját fejem, ízlésem, stílusom szerint öltözhetek fel. Na, ez vagyok én: amit most nektek is megmutatok.”
korábban írtuk
Költözés válás után – Hol a (jogi) határ?
Megér egy külön „misét” az a gyakori élethelyzet is, amikor az elvált szülő külföldre költözik, és viszi/vinné magával a gyerek(ek)et is. Hogyan segíthetjük elő egy békés megállapodás létrejöttét a másik szülővel? Erről kérdeztük Lukácsi Katalin ügyvédet.
