Berekméri Katalin a vörös szőnyegen és a kamerák előtt

Tavaly a TIFF Tízen a filmért elnevezésű programban először szerepelt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja. Berekméri Katalin és Bányai Kelemen Barna is bekerült a jelöltek közé, de végül – utóbbi egyéb elfoglaltsága miatt – a mindenki által Katusként ismert színésznő mutatkozhatott be a fesztiválközönség és a filmes szakma előtt.

Már az akkori jelölés is teljesen meglepte a marosvásárhelyi színésznőt, mert bevallása szerint nem ismerte eddig – a különben csupán hároméves múltra visszatekintő – Tízen a filmért programot. Így, miután az őt javasoló színikritikus hölgy kész tények elé állította, és közölte, ne fűzzön illúziókat a bejutást illetően, nem is reménykedett. A hír hallatán ritka, jóleső érzés fogta el Berekméri Katalint: figyelnek rá. Elmondása szerint a filmfesztivál roppant sűrű programja alatt olyan emberekkel sikerült találkoznia, akikkel Marosvásárhelyről nem lett volna lehetősége szóba állni. A szakma nagyjai: producerek, casting-igazgatók, filmrendezők értékes tanácsokat osztottak meg a jelenlévőkkel. Hasznosnak érezte azt is, hogy a programba bekerült tíz színész különböző korosztályú és tapasztalattal rendelkező egyéniség, akiket a szakma köt össze.

Berekméri Katust józan esze egy percig sem hagyta el, tisztában van azzal, hogy jelölése és a nyomatékosított szerepe e filmes közösségben nem jelent egyenes utat a filmszínészi pálya felé. Nincsenek elvárásai. Kipróbálná magát mindenképp ezen a területen is, de tudja, hogy nehéz műfajról van szó, amely meglátása szerint teljesen eltér a színházi szakmától.

„Akik régóta játszunk színpadi szerepeket, akaratlanul is számos olyan automatizmust alakítottunk ki, amelyektől nem könnyű megszabadulni”

– fogalmazott a színésznő.

A TIFF keretén belül minden jelöltről rövid felvétel készült, amelyben egy létező film monológját kellett bemutatniuk. Ennek tapasztalatából is azt a következtetést vonta le Katus, hogy a váltás az igazi kihívás. A kamera előtt ugyanis nem lehet kijátszani az érzéseket úgy, ahogy a színpadon. A vásznon csak átsuhan a gondolat a színész fején, és más semmit nem kell rátenni.

„Annak van mázlija, aki ösztönösen tud váltani a színpadról a filmvászonra”

– véli.

Bízunk benne, hogy a tavalyi filmes siker után, idén a bukaresti Uniter Gálán a jelölés díjjá változik majd.