A Represent Cuba, illetve a Dancando Lambada című számokkal hangolódtam a cikkírásra. Hagytam, hogy a zene átvegye az irányítást a száguldozó gondolataim felett, és lecsillapítsa, megnyugtassa őket. Enélkül csak a száraz tények kerültek volna felszínre, de a tánc jóval több ennél. Gyerekkorom óta érzem ezt, a latin zene már akkor is megmozgatott valamit bennem. Jóval később, 2007 őszén a férjemmel – akkor még csak együtt jártunk – belekóstoltam a versenytáncba, és azóta sem tudok, sőt nem is akarok elszakadni tőle, pedig nemegyszer voltak hullámvölgyek.
„Imádom a latin táncokat”
Ezt már a Marosvásárhelyen élő Somodi Katalin vallja, akinek segítségével megtettük az első (verseny)táncos lépéseket. Tőle hallottuk először a címbeli George Bernard Shaw-idézetet, de akkor még nem értettük a lényeget.
„Annak, hogy a férfi »táncoltatja« a nőt, nagyon fontos szerepe van. A páros tánc varázsát minden nő meg kellene tapasztalja, azt, hogy van egy vezető (leader), a férfi, illetve egy követő (follower), a nő. Nekem sokat segített a női mivoltom erősítésében…, kiteljesedem a páros táncban. A férjem így vett le a lábamról” – meséli mosolyogva Katalin.
Tizenkilenc évesen egy egyetemista-szépségversenyre készülődve kezdett szalszázni, az első próbán pedig felfigyelt Somodi Mártonra, aki már akkor tapasztalt táncos volt. Nem sokkal később a parketten és a mindennapi életben is egy pár lettek, standard és latin-amerikai táncversenyekre jártak, majd megalapították a saját klubjukat.
A Somodi páros
Egy dolog azóta sem változott Katalin számára:
„A zene olyan, mint egy nyomógomb; amint meghallom, máris elkezd mozogni valamelyik testrészem.
Egyébként mindegyik tánc más-más nőt hoz ki belőlem: a rumba a kedvencem az érzékisége miatt, a paso doble határozottsága, karaktere pedig a belső női energiákat szabadítja fel bennem.”
A latin stílus férfit igényel
Katalin lelkesedése a latin táncok iránt Mártonra is átragadt. Őt eleinte főként a standard táncok – angolkeringő, tangó, bécsi keringő, slowfox, quick step – vonzották, mivel saját bevallása szerint nem egy kimondottan extrovertált személyiség. „Edzőként egy olyan párossal áldott meg a sors – Moldovan Paulról és Tătar Cristináról van szó –, amely inkább latin beállítottságú volt, és hiába erőltettem a standardot, nem sikerült meggyőzni őket; végül a latin-amerikai táncokban szerezték meg Románia legelső világbajnoki aranyérmét” – avat be a kulisszatitkokba Márton.
Szerinte a latin stílus határozott férfit igényel, aki vállalja a döntéseit a tánc során, amit gyöngéden, de érthetően kell közvetítsen a nőnek, megalapozva a kettejük közötti bizalmat. Arra is rávilágít, hogy tánc közben a közönség csak külső szemlélőként van jelen – mint egy filmben –,
a két fél pedig egymással és egymásért táncol. Ellenkező esetben eltűnik a varázs.
„Karneváli hangulatával a szambában a szórakozás öröme van jelen, a csacsacsában már közeledünk a másik félhez, a flörtölés is belefér bizonyos határokon belül. A rumbában a nő van a középpontban, megtalálja az igazit, a passo dobléban viszont a férfi kell bizonyítson, de nemcsak a nőnek, hanem választottja hozzátartozóinak is, a jive pedig a várva várt happy end” – ecseteli a versenyekről jól ismert öt latin-amerikai táncstílus legfőbb jellemzőit Somodi Márton.
Túl a versenytáncon
2010-ben épp az esküvőnkre készültünk, amikor Katalin az egyik edzésen rákérdezett, hogy mit szólnánk ahhoz, ha a bécsi keringő mellett bachatát is táncolnánk a lakodalmunkon. A vőlegényemmel kissé riadtan néztünk egymásra, hisz nem tudtuk, hogyan fogadják a vendégek ezt a Dominikai Köztársaságból származó, erotikus töltetű karibi táncot. Végül bevállaltuk, és talán még a Strauss-dallamokra lejtett keringőnél is nagyobb sikere volt.
Ugyanabban az évben Temesvárra költöztünk, ahol egy év kihagyás után újrakezdtük a táncot. Bár azóta számos nem hivatalos és hivatalos versenyen is megfordultunk, sosem feledjük 2011 decemberét, amikor életünkben először állhattunk dobogóra… bachatából.
A többi karibi tánc is vonzó
Például a szalsza, a merengue és a kizomba. A temesvári Keresztes István eleinte standard és latin-amerikai táncokat gyakorolt, de miután belekóstolt a karibi stílusba, nem tudott elszakadni tőle; jelenleg táncestekre, fellépésekre jár, sőt oktat is.
István a parketten /fotó: Dana Moica
Ő is kedveli a bachatát, sőt szerinte a karibi táncok közül ez csalogatja elő leginkább a férfiasságot, talán azért, mert egyszerűbb megtanulni az alapjait. Egy-egy est alatt több nővel is táncol, és igyekszik mindegyikre odafigyelni. Egyébként – a versenytáncokkal ellentétben – a karibi táncokban általában nincs állandó partner, sőt koreográfiát is csak a fellépésekre állítanak össze.
„Mindegyik nő másként követ és más szinten táncol, megvannak a kedvenc elemei, legyen szó a különféle forgásokról vagy kézmozgásra, testmozgásra alapuló figurákról.
Rövid idő alatt felmérem, ki hogyan szeret táncolni, és arra alapozom az egész táncot. Ez nem sikerülne, ha nem figyelnék minden egyes nőre, akivel táncolok” – árulja el István.
Másfajta kultúra
Hasonló elveken alapszik az argentin tangó is, amely a 20. század elején alakult ki Argentínában és Uruguayban, és ma már Magyarországon, illetve Romániában is népszerű. A csíkszeredai születésű, Temesváron élő divattervező, Péter Ildikó (2018-ban, lapunkban mutatta be a gardróbját) előbb versenytáncolt, majd „beleszeretett” az argentin tangóba, ami magabiztosabbá és nőiesebbé tette.
Eleinte nehezen szokta meg a táncstílus sajátos etikettjét, főként azt, ahogyan a férfi felkéri a nőt a milongaként emlegetett táncesteken. Az egész szemkontaktussal kezdődik: a férfi ránéz a nőre, mosolyog, és ha a nő táncolni szeretne vele, akkor visszamosolyog rá, máskor pedig félrenéz. Ha sikerrel jár a kezdeményezés, a nő és a férfi egymást átölelve négy táncot, úgynevezett tandát táncol, utána újabb partner következik.
Péter Ildikó tánca /fotó: Ewald Gruescu
Az argentin tangó egyébként improvizációra épül; a férfi igyekszik kiemelni a partnere nőiességét. „Én itt tapasztaltam meg, hogy milyen, amikor az embert átölelik; ha a férfi úriember, kellemes érzés lehet a nőnek. Amikor úgy érzem, hogy biztonságban vagyok, becsukott szemmel táncolok, és teljesen rábízom magam a partneremre” – kapok magyarázatot Ildikótól arra, hogy körülbelül hét éve, amikor először láttam őt tangózni, miért volt csukva a szeme.
A tánc jóval több, mint a néha rettentően nehéznek tűnő lépések, figurák összessége. Egy művészet, amelyben – Somodi Márton szavaival élve – a táncos egyben a művész és az alkotás is. A táncos érzelmeinek, világnézetének, örömének és bánatának kivetítése a zene és a saját mozgáskészsége által.
Kiemelt kép: Shutterstock
