Grubisics Leventével, vagy ahogyan sokan szólítják, Grubival közös kedvenc helyünkön találkoztunk, és próbáltam újra megismerni. Tizenhat éves korában szeretett bele a szakmájába, aztán ez egy újabb szerelmet hozott. A rádiósból rendezvényszervező is lett, ezáltal jött az igazi szerelem: kisfiának édesanyja, aki nemcsak a magánéletben, hanem munkájában is méltó és erős társa. Imádja az életét, sokak számára lett követendő példa, mentor és jóbarát. Évekig a Szent György Napok fesztiváligazgatója volt, több mint 20 éve rádiózik, rádiótulajdonos, és a harmincas éveiben jár...
Gyerekkoráról kérdezem. Tisztelettudó, visszafogott, érzékeny, csak kiválasztott személyekkel barátkozó, törékeny gyerek volt – tudom meg. „Valahányszor közösségbe kerültem, hagytam, hogy felfedezzenek. Nem hangoskodtam, de csendességemmel mindig elértem azt, hogy előbb-utóbb csak velem foglalkozzanak” – folytatja.
A csendes emberből mégis rádiós lett. Tudatosan választottál szakmát?
A személyiségem nem változott. Nem örököltem sem a rádiózást, sem a rendezvényszervezést, de a sors ezt mérte ki rám. Amikor elgondolkodtam azon, hogy miért vonz a szervezés, felidéztem, hogy már tízéves koromban színházi előadásokat rendeztem a tömbház előtt. Az, hogy rádiós lettem, látszólag a véletlen műve. Tizedikes voltam. A Mikes Kelemen Főgimnázium diáktanácsa bejelentette, hogy kéne indítani egy sulirádiót. Akkor tudtam, hogy ez az én utam, és innen azóta sem fordultam vissza.
Magabiztosnak tűnsz, aki mindig tudja, mit kell cselekednie. Nem félsz semmitől?
Talán attól félek, hogy egész életemben jól fogok-e tudni kívánni, akarni dolgokat. A gondolataimnak ugyanis teremtő hatásuk van. Sokszor tapasztalom meg, hogy amit kigondoltam korábban, azt meg is valósítottam. Attól félek, hogy ez a varázs egyszer elmúlik.
Levente és élete párja
Van olyan vágyad, amiről tudod, hogy sosem fog megvalósulni?
Emberi léptékben fogalmazom meg a vágyaimat, ezért nem hiszem, hogy túl sok ilyen van. Viszont van olyan vágyam, amit nagyon szeretnék, de nem tettem még konkrét lépéseket felé. Például érzem magamban a potenciált, hogy vezető magyarországi rádióban legyek műsorvezető, de semmit nem tettem ennek érdekében. Vágyam továbbá, hogy legyen egy lányom, de nálunk a családban csak fiúk születnek. Abban biztosabb vagyok, hogy lesz még egy fiam. (nevet)
Sosem gondoltam rólad, hogy családcentrikus vagy. Most mégis együtt dolgozol a feleségeddel, és sok időt töltesz a kisfiaddal.
Én tudtam, hogy ilyen apa leszek. Imádom az apaszerepet. Mindig az ellen voltam, hogy férj és feleség egy munkahelyen végezze a feladatait, vagy közös projektekben dolgozzon, mert azt hittem, hogy túl sokat együtt lenni kiégeti a kapcsolatot. Hat év után azt mondom, hogy a közös dolgaink megerősítették a házasságunkat és a családban való együttélést is. Nagyszerű azt látni, hogy a gyerekünk is élvezi ezt a harmóniát. Úgy dolgozunk, hogy a család benne van, úgy vagyunk otthon, hogy a munka jelen van.
Tavasztól már két gyerek édesapja
Munkamániás vagy?
Inkább egy, a feladatát tudatosan végző ember, aki, ha kell ,vasárnap este is bemegy a munkahelyére, hogy valamit megoldjon. De ha hétfőn reggel jobb dolgom van, minthogy munkába menjek, akkor azt is bevállalom. Nem a munka van mindenekfölött.
A feleséged vizuális kommunikációval foglalkozik. Mennyire építi ő a te imidzsed?
Most már szinte teljes mértékben. El nem tudtam volna képzelni, hogy ennyire rábízzam magam egy nőre, de nyugodtan ki merem mondani, hogy jó pasit csinált belőlem (nevet), habár véleménye szerint akkor is jó voltam, amikor felcsíptük egymást. Messzemenően jobban érzem magam most, mint mielőtt őt megismertem volna.
Akkor egyetértesz a mondással, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll?
Inkább azzal értek egyet, hogy minden férfi mellé kell egy neki megfelelő nő. Semmiképp sem mögé. Nem vagyok annak a híve, hogy bújtassuk el a(sikeres)nőket magunk mögé. Inkább kéz a kézben, egymás mellett állva mutassuk meg, hogy mit tudunk. A nők sok mindenben jobbak, mint mi vagyunk, például sokkal erősebbek. Elítélem azokat a férfiakat, akik úgy építenek karriert, hogy közben egy nő neveli otthon a gyerekeiket, és nyilvánosan egyszer sem köszönik meg, amit az a nő tett a családért. Holott ebben a világban a legfontosabb érték a család, és nem lehet sem karriert építeni, sem a hétköznapokat élni anélkül, hogy valaki a családi kötelékeket ne erősítené. És ez a nő.
Egy szóban: mire vagy a legbüszkébb?
A kisfiamra, Kristófra.
Mit gondolsz arról, hogy te vagy a hónap pasija? És mit szól hozzá a feleséged?
Megtisztelőnek tartom. Ha legalább egy embernek példaértékű az, amit csinálok, akkor már van értelme az erőfeszítéseimnek. Az én életemben is voltak, vannak példaképek. A feleségem meg nagyon büszke rám, és a büszkeség az övé is, mert az övé vagyok.
Fotók: Grubisics Csaga
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2015. januári lapszámában jelent meg.
