Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kiknek munkája, hitvallása figyelemre méltó, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – erre voltunk kíváncsiak Nosztalgia-sorozatunkban. Hogy teljes legyen a kép, a cikk végén korábbi teljes lapszámunkat is újraolvashatják.
Dancs Annamari, aki évekkel ezelőtt Erdélyt, majd Bukarestet és Budapestet is meghódította, áprilisi címlaposunk volt 2015-ben. A Budapesti Operettszínház művészének fordulatokkal volt tele az élete az elmúlt időszakban. Ünnepelt operettszubrett lett, karriert épített, gyereke született. Nosztalgia-sorozatunkban vele beszélgettünk.
– A Nőilegnek készült címlapinterjúban mondtad, hogy számodra a meghitt környezet, a kisvárosi miliő, a hegyek, friss levegő, ismerős emberek biztonságot adnak. Már egy ideje nagyvárosi életet élsz, hogyan helyezkedtél ebbe bele, most hogy érzed magad?
– Most is azt vallom, hogy a normális létezéshez nekem szükségem van a nyugodt, természetközeli, családi és baráti környezetre. Amióta anyuka vagyok még jobban törekszem arra, hogy kerüljem a frusztráló nagyvárosi zajt. Néha persze jó a pezsgés, de ez hosszútávon fárasztó, kimerítő és annyi minden másra tudnám hasznosítani az energiapatronjaimat.
– Az elmúlt négy év milyen volt szakmailag? Avagy: mit emelnél ki az elmúlt időszakból?
– Izgalmas négy év van mögöttem: megannyi színpadi szerep, turnék, egy esküvő, egy szülés, és egy folyamatban lévő válás, valamint egy teljesen új, boldog családi élet kialakulása. Ami velem ez idő alatt történt, mással talán egy élet alatt. De nem bánom, tanulságos volt, fejlődős időszak.
Az anyaság jót tett nekem, mondja Annamari
Szakmailag olyan szerepeket játszhattam és játszhatok el, amelyek művészileg sokszínűvé tesznek: Lili bárónő, Kathy Selden az Ének az esőben című musicalből, a Rebecca főszerepe, szubrett- illetve karakterszerepek a Chicagói Herecegnőben, a Mayában, az István a királyban. És emellett olyan turnék a nagyvilágban, ahova magánemberként nem biztos, hogy eljutottam volna: India, Japán, Omán.
– Veled is megtörtént a legnagyobb csoda, gyereked született. Hogyan hatott ez az esemény az életedre, eltávolodtál-e a színpadtól?
– A legjobb dolog, ami valaha velem történhetett az az, hogy megszületett a fiam, Ádám. Ő már 2 éves, és hihetetlen, mennyire megváltoztatott engem, az életemet, a világhoz való viszonyulásomat és rálátásomat. És lehet, mindez nagyon giccsesen hangzik, de valóban úgy gondolom, hogy ő a legnagyobb megvalósításom. A születése előtt csak a karrier, az éneklés, a szűk családi és baráti köröm létezett számomra, nos, ez mára teljesen megváltozott. Jót tett nekem az anyaság, úgy érzem. Megszakítani ugyan nem szakítottam meg a munkát, inkább takaréklángra tettem magam, és a babázás miatt a karrieremet illetőleg semmilyen hiányérzetem nem volt, és nincs a mai napig. Mire anya lettem, már annyi csodás dolgot elértem, megvalósítottam.
– Mindig mosolyogva látni téged a médiában. Hogyan hatnak rád a változások, könnyen alkalmazkodsz?
– Alapvetően optimista vagyok, és saját magamat utálom, ha egy rossz napomon mufurc vagyok. Nem jó sem nekem, sem a környezetemnek. Rengeteg változást megéltem az elmúlt években, és ha még nehezek is voltak ezek, vagy olykor kétségbeejtő helyzetekben találtam magam, akkor is erőt vettem magamon, és új feladatként, kihívásként kellett megoldanom az adott problémát, vagy elfogadni, hogy most egy változás következik, amitől viszont nem szabad megijedni, meghátrálni. A változás mindig csak jó lehet.
– „És boldogan éltek, míg meg nem haltak” – szól a mesék vége. A te tündérmeséd átíródott, de tudjuk, így vagy úgy, mindig van új fejezet. Hol tartasz most? Boldog vagy?
– Az én tündérmesém, amilyen idilli és operettes volt, pont olyan csúnya véggel zárult. De most már nem bánom, sok mindenre megtanított az elmúlt időszak, emberi kapcsolatok, élethelyzetek, újrakezdés szempontjából is. Sokkal jobbat kaptam én is, és a fiam is az élettől.
Most harmónia van az életében
Boldogságban, igazi családként élünk együtt a szerelmemmel, és együtt tervezzük a jövőnket. Mindketten érett emberek vagyunk, sok mindent meg is éltünk, és értékelni, tisztelni tudjuk egymást és a jót az életünkben.
– Hogy zajlik nálatok az ünnep? Ki főz, hogyan készültél a húsvétra?
– Idén húsvétkor Budapesten voltunk, majd utána egy héttel sikerült hazautazni. A párom családjával és a barátnőimmel töltöttük az ünnepet. Volt tojásfestés, amit Ádám nagyon élvezett, imád „gübülni”, azaz az ő módján kézműveskedni. Én is főztem, grilleztünk és természetesen mindenhol volt csokivadászat, de elárulom, hogy nálunk ilyenkor a Nyuszi nagyon praktikus szokott lenni, mert nemcsak édességet, hanem meséskönyvet, zsírkrétát és hasonló csecsebecséket is eldug az udvaron. Igazából megadjuk a módját minden ünnepnek, elsősorban az eszmei érték átadása a legfontosabb számunkra, hogy a kisfiam abban nőjön fel, hogy az ünnep a családé, a készülődésé, az együtt töltött értékes időé, valamint a hagyományok ápolásáé.
Kiemelt kép: Mihály László
